Nagyjából idén februárban, miután lelőtték az abit szervereket, akkor határoztam el magamban, mi lesz a hobbim, mi lesz a PC hóbortom külön prioritást élvező gyűjtemény részlegének főszereplője.
Azóta eltelt bő nyolc hónap, ez idő alatt jó pár legendás, vagy kevésbé ismert alaplapot sikerült összezongoráznom.

Jelen állás szerint, ha megérkezik a BW7 Raid, 75 darab és 67 különböző típusú A(a)bit alaplap jelenti a teljes létszámot. Pár képet készítettem a dobozos illetve legendás, vagy épp ritka lapok néhány példányáról.

Universal abit néhány példánya dobozosan mindenesen, ők a szekrény tetején tanyáznak.

Történt még május végén, kénytelen voltam 2 éves 6000 km-t megélt összteleszkópos bringám lecserélni. Nem egy nagy csoda csőkecske, egy egyszerű Hauser Maxxwell 26 ami még 2010-ben is össz vissz hatvanezer forintot kóstált. Hiába olcsó szerkezet, 6000 km után néhány defekt kivételével csak láncot és egy törött hátsó tengelyt kellett cserélni rajta (plusz a fékpofák, de az más téma), szóval jól bírja, pedig élete nagy részét poros úton töltötte. Méretemhez mérten (202cm) hosszú távon kényelmetlen egy szerkezet, nincs mese váltani kellett.

Napi szinten járunk erdőbe, földúton, csalitosba, susnyákosba és még tudnám ragozni, ide sok esetben jól jött, viszont két éve munkába járásra is ezt használtam nagyjából áprilistól október végéig, egyre kevésbé éreztem szükségét. Aszfalton 1 óra után borzalmas, a berugózás rengeteg erőt kivesz a haladásból, mivel a váz alacsony, normális erővel tekerni sem bírtam, állva ráterhelve megint csak a hátsó teló fogta vissza a haladást. Újabb összteleszkópost nem akartam, pont az említett gondok miatt, így hát egy trekking és egy XT közt kellett valahol belőnöm magamnak a választott szerkezetet. Sokat nem akartam áldozni rá, a 60 ezres vas tűrőképességéből ítélve 150 ezer forintban szabtam meg a határt.

Javítás előtt:

Javítás után:

Még egy kis polír, hogy szép sima legyen a felülete, aztán kész is.

Ismertető

Hajtott a kíváncsiság és elhatároztam magam hogy meg fogom nézni mire képes 2 darab azonos spec számú Pentium 2-es processzor egy Coppermine Pentium 3-mal szemben.

Kontrollcsoportként 2 darab 550Mhz-en járó Katmai magos Pentium 3-mat és egymagában üzemelő 350Mhz-es Pentium 2 processzort fogok alkalmazni.
A tesztben szereplő 5 CPU-val ezúton meg is ismerkedhetünk. A dualban üzemelő típusok gyakorlatilag teljesen egyformák, csak a hűtésük tér el egymástól, sőt a P3-mas hűtése még azonos is. Ezeket külön nem lesz érdemes ecsetelgetnem.

350Mhz Deschutes -SL2U3-

A 2 proci egész pontosan a legkisebb 100Mhz FSB-vel rendelkező Deschutes magos Pentium 2.
Az L2 cache mérete 512kb, tehát a tesztben összesen 1MB gyorsítótár áll a processzorok rendelkezésére. Hátránya hogy a CPU NYÁK-jára integrálták, így viszont a magórajel felével képes csak dolgozni.
A Deschutes ellentétben a Klamath maggal már 250 nanométeren készült, ennek köszönhetően a magfeszültsége 2V, de akadnak példányok, melyek akár 1.9 volton is stabilak tudtak maradni.
Ez a típusú processzor, mint említettem 100Mhz-es FSB-vel bír, de léteznek 66Mhz-es példányok is. Deschutes kódnévvel készült processzorok 1998 első negyedévében kerültek forgalomba 266Mhz-től egészen 450Mhz-ig.

Nem értem ezt az érzést, magát a mivoltát nem értem... mégis mien okból ejtett el, és miért pont ez.

Az egész Madmaxxx hibája... na jó nem egészen így kéne fogalmazni köszönöm neki. Lényeg az, hogy 1 hónapja kaptam tőle egy videokártyát, és pár napja egy másikat. (Persze közbe még vagy 5-öt) Jelen esetben viszont ez a 2 kártya ami olyan fura gondolatokat ébresztett bennem, hogy ilyet még nem tapasztaltam.

Nem vagyok régóta fanatikus hardver gyüjtő, az egész alig egy éve kezdődött... egy 486-ossal, azóta tombol, sokan tudják biztosan miről beszélek. Aki nem tapasztalta még, nos neki hiába magyarázom, mit is rejt magában a hardverek szépsége, és az a relative időtállóságuk amivel rendelkeznek.
Rengeteg ritka, és rengetek még ritkább kütyüvel lehet találkoni, jó áron és eszméletlen drágán is, de most nem erről szeretnék irkálni.

A 2 vas ami teljesen megbabonázott, nem épp a legritkább kategória, de nem is minden 3. sarkon előforduló cucc, ráadásul már a maga idejében se volt egyikük sem épp a teljesítmény csúcspontján. Hiába volt eszméletlen sebességű DDR memória a kártyákon. A GPU az nVidia sötét foltja, pontosabban ez a GPU család, páran már biztosan rájöttek az utolsó mondatokból hogy az FX szériára gondolok.

Egyszerűen borzalom hardver szempontból számomra, nem is a mennyiségre és a minőségre van panasz azok közt amit kaptam a hónapban, hanem a saját szerencsétlenségemből kifolyó hardver halások sorozata... feldolgozni nehezen szoktam ezeket, ugyanis mind olyan cucc döglött meg aminek szinte pótolhatatlan helye volt a szerényke gyüjteményemben, és a használatuk is sokat számított mostanában...

Az első eset volt a legszemetebb... Madmaxxx koma hozta a havi adagját, köztük egy gyöngyszemet, Ti4600, de nem akármilyen Ti4600 hanem egy Asus V8460Ultra Cooler Master hűtéssel Sikerült a saját szerencsétlenségemmel kinyirnom, pont ekkor álltam neki a földes hűtésem második fázisát kotyvasztani, és nem tudom hogyan de homok került a gépezetbe szó szerint, a gpu és a hűtőborda közt a pasztába homok ragadt!!! Felfogni nem birom hogy, egymás közelébe nem volt a 2 cucc, természetesen a hűtő nem feküdt a gpu-ra és megsült ez a gyönyörűség

Sokat vártam rá, de végre kész!!! Működik!!! Hibátlan!!! Tökéletes!!! Mit írhatnék még róla? Vagy fogalmaztahok úgy is hogy készvan a "Retroszervervasdualgépvas"
A beszerzett alkatrészeket nem tudom elégszer megköszönni

A konfig a következő:
Alaplap: Supermicro P6DGU
Processzor: 2x Pentium III 550 Katmai SL3F7
Video: Ati Rage Fury MAXX
2x Voodoo 2
Memória: 512+256+128+128 SD Samsung 100Mhz

Dual Processzor Dual GPU Dual Voodoo... Dual ECC SD kéne már csak
Más gondom nincs vele, csak tökéletesíteni kell memória terén, plussz 2 egyforma 933-mas vagy 1000Mhz Rézbányát kéne belevágni egyforma Spec Számmal

Voodoo lázas… nem elég hogy a szobámba fél 9-kor -150 Bacsis fok van (pontosan mi is ez? itt és itt megtalálható) de még a 3dfX csodálatos matuzsálem kártyái is emelik a maghőmérsékletem azzal, hogy mire is képesek. Sajnos én igen későn kezdtem hozzájutni régi hardverekhez, azaz kb. másfél éve. Pont ezért a régi jó dolgokból nekem nem maradt semmi… kivétel talán az elmúlt 3-4 hónap mivel egyre több úgymond nem szokványos hardver került a kezem közé.
Plussz rátaláltam erre a nagyszerű oldalra, ahol végre találok olyan embereket, akik megértik mit is jelentenek ezek. És nem herdálják el, hanem megbecsülik a régi korok nagy remekműveit. Na de visszatérve a voodoo lázra:

A legnagyobb kártyád a gépben? Persze most nem a teljesítményre, de még nem is a súlyára gondolok, hanem a cuccok hosszára.

Ma madmaxxx barátommal guberáltunk egy kicsit, és ráakadtam erre a gyönyörűségre.

Creative Sound Blaster AWE32 sokaknak ismerős lehet. Nos nekem nem az, én először láttam ilyet
De megfogott a mérete, kegyetlen pokolkártya. Hozzáteszem tökéletesen működik.
A mérete viszont brutális számomra, kereken 338mm vagyis majdnem 34 centi, mint egy HD5970

Ha már maszekolunk akkor csináljuk meg rendesen a dolgokat.

Ez is gépalkatrész csak kicsit más mint pl. egy ISA Bus hangkártya
Háztáji cucc prémium kategóriás "megrendelőnek"