Első említésre elég elmeháborodott ötletnek éreztem, de... ott az a de.
Másodjára, harmadjára... mégis meg kéne rajzolni. Ékes példája az agyon bonyolított nyomtatásnak. Ebből lehet igazán tanulni!
Hirdetés
Mekkora kockának kell lenni ahhoz, hogy valaki egy Voodoo kettest használjon kulcstartónak? Nagyon NAGYON nagynak... ugyanis a V2 nem volt kis kártya. Komolyra fordítva a szót, mi lenne, ha miniatűrizálnánk azt a Voodoo 2-est, és elnagyolt részletekkel, nyomokban rá hasonlító kulcstartót faragnánk belőle.
Rétegenként 4 színnel, rétegen belül is 4 színnel egyszerre.
Ugyan úgy hangzik, mint ahogy írom, nagyon sokáig és fárasztóan.
Szükség lesz egy NYÁK alapszínre, ami elterjedt esetben legyen a zöld. Majd valamiképp a backpanelt sem ártana megjeleníteni, hogy kártya formája legyen, ott a szürke dominálhat. A PCI csatoló réz színét imitálni barnával, vagy citromsárgával lehetne igazán, majd jöhetnek a memória IC-k és a TMU-k, na és persze az SLI foglalat.
A nyákból kiemelve, külön színnel, valamint az áramkör alján sem ártana, ha látszana az ikonikus tucatnyi memória IC.
Rajzoljunk!
Először papírra.
A méretarányokat nem vettem figyelembe elsőre, majd skiccelve jobban érezni lehetett, hogy ezek lesznek a megfelelőek, persze nem a kézi rajzból.
Nagyjából 20 perc modellezés után volt egy kész .stl fájlom. Összesen 37 külön álló darabból.
Betöltve szépen szét tudja metélni a PrusaSlicer (esetemben ezt használom).
A fájlt modellezés közben kell több darabra bontani, majd ezeket együtt egy .stl fájlba rakni. A színezéshez egyetlen extruderem van, így a filament csere kézzel történik.
Nyomtatós körökben ismert M600-as paranccsal tudjuk a gépet rábírni a színcserére, ekkor kiparkol a nyomtatásból, majd jelzi, hogy itt az ideje új színt betölteni. Multimaterial Upgrade-el persze ez automatizálva van, így ott nem kell beavatkozni a folyamatokba.
Maradjunk a kézi megoldásnál, révén nincs MMU a gépemhez, és ezt szoktam meg.
A filament cserét, rétegről rétegre, a szeletelt fájlból tudjuk kikövetkeztetni, erre sajnos nincs jobb módszer, mivel mi vagyunk az elkövető, aki színezni akar, a program nem tudja kitalálni helyettünk.
A színeket cetlire szoktam felírni, mi után mi következik.
A mini voodoo esetén 21 filament cserén kell túl esni. Ez mazochizmus valahol, cserébe sok folyamatot egy modellel meg lehet tanulni, és finomítani. Minden gyártó minden gépe más, így eltérhetnek a retract értékek, a sebességek, a pontosság, vagy a filament csere ideje is.
A folyamat végén a gépet megkínáltam a kész .gcode-al. 7 órányi időszakos felügyelet, 21 megszakítással, 18 külön modellel, ha egyesével csinálnám 371 színcserét kapnék, így inkább letudom egyben a 18 darabot.
A nyomtatás kisördöge ilyenkor szokott a folyamat vége előtt 30 perccel kedveskedni egy asztalról feljövő modellel, ami kukába vágja a teljes készletet. Ezt elkerülendő, sok apró és lapos tárgy esetén érdemes a hűtést visszafogni, mert képes kihűteni a bed-et a nyomat körül, ha sokáig egy helyben táncol a nyomtató.
Majd közel 7 óra után a 16 darab megfelelő, és 2 csúnyácska, hibás darabbal elkészült.
Ezek user error eredményei. A nyomtató a jobb sarokra parkol ki a filament cseréhez, a réteg hűtés viszont folyamatosan megy eközben is, szépen "felfújta" az asztalról a nyomatokat idővel.
Legközelebb kiparkoláshoz le kell kapcsolnom a réteghűtést, ha sok apró modellel tele rakom az asztalt, ezzel a hiba megszűnik.
A végeredmény, egy kupac cuki Voodoo 2, ami jó kulcstartónak, karácsonyfadísznek és a jo ég tudja minek nem.
