Első említésre elég elmeháborodott ötletnek éreztem, de... ott az a de.
Másodjára, harmadjára... mégis meg kéne rajzolni. Ékes példája az agyon bonyolított nyomtatásnak. Ebből lehet igazán tanulni!
Mekkora kockának kell lenni ahhoz, hogy valaki egy Voodoo kettest használjon kulcstartónak? Nagyon NAGYON nagynak... ugyanis a V2 nem volt kis kártya. Komolyra fordítva a szót, mi lenne, ha miniatűrizálnánk azt a Voodoo 2-est, és elnagyolt részletekkel, nyomokban rá hasonlító kulcstartót faragnánk belőle.
Rétegenként 4 színnel, rétegen belül is 4 színnel egyszerre.
Ugyan úgy hangzik, mint ahogy írom, nagyon sokáig és fárasztóan.
Szükség lesz egy NYÁK alapszínre, ami elterjedt esetben legyen a zöld. Majd valamiképp a backpanelt sem ártana megjeleníteni, hogy kártya formája legyen, ott a szürke dominálhat. A PCI csatoló réz színét imitálni barnával, vagy citromsárgával lehetne igazán, majd jöhetnek a memória IC-k és a TMU-k, na és persze az SLI foglalat.
A nyákból kiemelve, külön színnel, valamint az áramkör alján sem ártana, ha látszana az ikonikus tucatnyi memória IC.
Rajzoljunk!
Először papírra.
A méretarányokat nem vettem figyelembe elsőre, majd skiccelve jobban érezni lehetett, hogy ezek lesznek a megfelelőek, persze nem a kézi rajzból.
Nagyjából 20 perc modellezés után volt egy kész .stl fájlom. Összesen 37 külön álló darabból.
Betöltve szépen szét tudja metélni a PrusaSlicer (esetemben ezt használom).
A fájlt modellezés közben kell több darabra bontani, majd ezeket együtt egy .stl fájlba rakni. A színezéshez egyetlen extruderem van, így a filament csere kézzel történik.
Nyomtatós körökben ismert M600-as paranccsal tudjuk a gépet rábírni a színcserére, ekkor kiparkol a nyomtatásból, majd jelzi, hogy itt az ideje új színt betölteni. Multimaterial Upgrade-el persze ez automatizálva van, így ott nem kell beavatkozni a folyamatokba.
Maradjunk a kézi megoldásnál, révén nincs MMU a gépemhez, és ezt szoktam meg.
A filament cserét, rétegről rétegre, a szeletelt fájlból tudjuk kikövetkeztetni, erre sajnos nincs jobb módszer, mivel mi vagyunk az elkövető, aki színezni akar, a program nem tudja kitalálni helyettünk.
A színeket cetlire szoktam felírni, mi után mi következik.
A mini voodoo esetén 21 filament cserén kell túl esni. Ez mazochizmus valahol, cserébe sok folyamatot egy modellel meg lehet tanulni, és finomítani. Minden gyártó minden gépe más, így eltérhetnek a retract értékek, a sebességek, a pontosság, vagy a filament csere ideje is.
A folyamat végén a gépet megkínáltam a kész .gcode-al. 7 órányi időszakos felügyelet, 21 megszakítással, 18 külön modellel, ha egyesével csinálnám 371 színcserét kapnék, így inkább letudom egyben a 18 darabot.
A nyomtatás kisördöge ilyenkor szokott a folyamat vége előtt 30 perccel kedveskedni egy asztalról feljövő modellel, ami kukába vágja a teljes készletet. Ezt elkerülendő, sok apró és lapos tárgy esetén érdemes a hűtést visszafogni, mert képes kihűteni a bed-et a nyomat körül, ha sokáig egy helyben táncol a nyomtató.
Majd közel 7 óra után a 16 darab megfelelő, és 2 csúnyácska, hibás darabbal elkészült.
Ezek user error eredményei. A nyomtató a jobb sarokra parkol ki a filament cseréhez, a réteg hűtés viszont folyamatosan megy eközben is, szépen "felfújta" az asztalról a nyomatokat idővel.
Legközelebb kiparkoláshoz le kell kapcsolnom a réteghűtést, ha sok apró modellel tele rakom az asztalt, ezzel a hiba megszűnik.
A végeredmény, egy kupac cuki Voodoo 2, ami jó kulcstartónak, karácsonyfadísznek és a jo ég tudja minek nem.
