Holnap elutazok, egy hétig gépmentes életet élek. Tánctáborban leszek Győrben, erről firkálok most le egy pár sort. Tavalyi tapasztalataim alapján írok, nem annyira szakmai, mint inkább emberi szemszögből.

Feeling 10/10

Habár egy ilyen tábor igencsak fárasztó, és látszólag unalmas, nem nagyon unja meg az ember. A titok a folyamatos edzés keménységében rejlik, hiszen ez a tábor napi 8 óra edzést jelent(9h-12h, 15h-18h, 20h-22h), és ha valaki tényleg szívét-lelkét beleadva végigcsinálja, hatalmasat lehet fejlődni. Ez önmaga akkora élmény, hogy ezért már megéri csinálni, mert annyit fejlődik az ember ilyenkor 1 hét alatt, mint egyébként 1 év alatt (2x2 órában). Erre még persze rájönnek a felejthetetlen élmények, csoportos baromkodások, iszogatások, minden, amit egy tizenvége-huszoneleje idős fiatalokból álló csoporttól várni lehet Persze, ha csak szórakozni, komoly cél nélkül megy le az ember, az edzéseket unja. Szerencsére ezt személyesen én még nem tapasztaltam.

Alább néhány jól sikerült pigtúrát közlök le. Tárgyuk vegyes, amik nyilvánosságot érdemelnek, azok kerülnek fel.

Me 09.01.21 11:15 @ Tóparti (taken by ttower)

Gyönyörű barátnőm, és gyönyörű hugija. Azt hiszem, ez több kommentárt nem is igényel, a kép magáért beszél.

Me 08.07.11 @ Tánctábor, Győr - A WC papír maffia lecsapott a háttérben, én meg vágom az idióta fejet. - 2 nap és visszatérek a helyszínre!

A következő pár sorral a szívemhez közel álló dolgok taglalását folytatom. Ezúttal a versenytánccal kapcsolatban homályosítalak fel titeket.

,,A tánc a lélek érzéseit a test mozdulataival fejezi ki, és méltó arra, hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be." (Cesare Negri)

2 év alatt 3 versenytáncos évfolyamot végeztem el, jelenleg a székesfehérvári Laguna KTSE táncosa vagyok, párommal augusztusban leszünk igazolt táncosok, októberben pedig elkezdünk versenyezni várhatóan D felnőtt standard, és D felnőtt latin kategóriákban.

Joggal kérdezhetnéd az előző bekezdés elolvasása után:

WTF?

A versenytánc egy nagyon komoly és kemény sport. Most lehet röhögni, de igenis, az emberből sok másik sporthoz képest többet vesz ki a dolog. Nagyon kemény hajtást, precizitást, pontosságot igényel, mindeazonáltal mégis öröm csinálni, hiszen egy szenvedély, egy olyan dolog, ami bár iszonyatosan megerőltető, mégis végül úgy érzem, hogy igen, megérte kihajtanom a lelkem is. Azonfölül, hivatalosan iks egy sportág, hiszen a versenytáncsportot a Magyar Táncsport szakszövetség versenytánc szakága kontrollálja kis hazánkban.

Egyik távolabbi haverom követte és adta el - a benne lévő géppel együtt - pár éve nekem ezt a gépházat:

A matricák In memoriam Csernobil 20 feliratot viselnek.

Ugyanez az úr követte el a következő 2 hangfelvételt is(figyelem, durva, epilepsziás rohamot válthat ki ):

[hang 1] [hang 2]

Szerintetek betegség?

Íme hát, hozzáláttam Logout-oldalam szerkesztéséhez. Nem szokásom efféléket csinálni, de kíváncsi lennék, hogy mi a véleménye a nagyérdeműnek arról, amit gondolok - mindenféle személyes ismeretség nélkül. Remélhetőleg gyakran fogok írni, de nem teleokádni akarom a blogot, hanem tartalommal megtölteni, értékközvetítés, véleménycsere céljából.

Fontos tudni rólam, hogy 17 éves fiatalként sok dolog foglalkoztat. A legkiemelkedőbbek a haverok, a versenytánc, a zenével kapcsolatos dolgok (elsősorban jelenleg DJ tudásom fejlesztése, bővítése), illetve a 4K!. A következő pár bejegyzésben szeretnék mindenkit megismertetni a fenti dolgokkal, egyrészt, hogy ha fogalmad sincs valamelyikről, tisztában legyél vele, másrészt pedig, hogy a jövőbeni írásaim közérthetőbbek legyenek. Elsőként a baráti körömről írok egy pár sort.

A haverok

Nagyon sokat jelent a baráti társaságom. Az általános iskolai osztályomból 4 osztálytárssal, illetve mégegy kedves jóbaráttal alkotjuk ezt a társaságot. Legtöbbször közösen szórakozunk, de volt már közös költözködés, nyári munka, kertészkedés, egymás fuvarozása, stb.. Kitartunk egymás mellett, és úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok ezzel. Sok olyan embert látok ugyanis, aki társaság nélkül, reményvesztetten sodródik. Némelyek sodródnak, de azért próbálnak kiállni magukért, ez a jobbik eset. Van azonban olyan is, aki mindig próbál igazodni másokhoz. Őket általában a markáns, nem ritkán erőszakos jellemű emberek* fogják irányítani, amiből nem sok jó szokott kisülni (tisztelet a kivételnek). Ezért tartom szerencsésnek a társaságunkat, mert ha valami rossz dologba kezdek, ott vannak rögtön, és visszahúznak. Ugyanez érvényes a pozitív oldalra is, általában építő jelleggel hatnak az aktuális tevékenységemre, legyen bármiről is szó. Úgy vélem, hosszútávon nagyon jók lehetnek a jó barátok az életben, egymás véleményezése, kapcsolatkialakítás, vagy egyszerűen szórakozás szempontjából is.

A következő kis szösszenetből megtudható, hogy s miként viszonyulok a zenéhez. Angolul írtam, azon egyszerű oknál fogva, hogy angol órára kellett írnom. Nagyon megragadott a téma(hiszen a zene az életem, munkám, a hobbim, a szenvedélyem - bővebben lent ), és bár nyelvi korlátok vannak, de úgy érzem, viszonylag jól sikerült kifejtenem, hogy mit is gondolok. A nyelvtani-stilisztikai hibákért előre is elnézést kérek.

Music

For me, music isn't a very hard thing to speak about. You probably ask me, why? Well, I'm here to inform you about this.

You can see music from different points of view, but it's even for me, because music means one thing for me - my life. Firstly, it can sound a bit hard, but you'll see that it's not that far from the truth that it looks like. Music fills in my whole life, my weekdays are covered everywhere by music. I can't go anywhere without my iPod, this is one of the four things (my keys, my mobile phone, my wallet and this) which I can't be without. I carry them everywhere, I feel very, very sad when they aren't with me.