A mai büntetéseket kedves ismerősöknek köszönhetem:

A balatonfüredi helyi különlegességekkel, a "GIROSZ"-szal és annak válfajaival ismerkedett közelebbről az egyik barátosném.

Másik kedves jelenleg Japánban élő ismerősöm fotózta ezt az eredeti Pedomaci márkás kotont. Megtudtam azt is, hogy a tokiói 'kotonbolt' számozása szerint az XXL-es méret 44 mm-es átmérőnek felel meg. (Magyarországon a 'normál' méret az 56 mm-es átmérő.)

Hát, ezt sem kommentálnám.

No comment.

A szokásos külföldi ocsmányul fordított reklám-betegség, új köntösben:

"MENYI RABLO KANDURT TUDZ CELOZNI?" kérdezi tőlünk ez a reklám. Ötszavas mondatban öt helyesírási hiba, nice.

Nézzük csak tovább. Mi a faszom az a rabló kandúr? Mert oké, elég szürreális kép, ahogy a szomszéd macskája kirabolja a házat, és kiviszi mondjuk az 50 kilós, 20 colos CRT monitort, de itt közel sem az szerepel. Ezek, kérem szépen, kalózok.

És a rabló még oké is lenne, mert ők végül is tengeri rablók, de hogy a kandúrokhoz mi közük van, azt végképp nem tudom kibogozni, mert én itt bizony nem látok egy kandúrt sem. És persze, attól, hogy "CELZOM" őket, még nem biztos, hogy le is lövöm. Márpedig ennek a játéknak az a célja.

Ja, és anyád a vesztes, maximum vesztettem.

Azt hittem, az igénytelenségnek is van határa.

Tegnap tértem haza a 2010. évi SZÉNA médiatáborból, és a fáradalmak kialvása után rászántam magam, hogy posztoljak egyet róla.

Apró-cseprő cselekedeteket mindig követek, és mindig is követtem el hirtelen felindulásból, a pillanatnak élve, de talán ez volt az első nagyobb dolog, hiszen a többnapos tábor azért mégsem egy csók, hanem egy életre szóló élmény. Legalábbis annak szántam, amikor pénteken értesültem róla, majd szombaton eldöntöttem, hogy elmegyek a vasárnap kezdődő táborba.

Szöllősy Márk operatőr éppen a C'olico csoport filmjét forgatja Demény Zsolttal

Öt nap internet, illetve egy ideig telefon nélkül is, jópár ismerős, de sok ismeretlen arccal, Siófokon, rohadt jó bulikkal, beszélgetésekkel, de persze értékes szakmai oktatással, nagy arc táborvezetőkkel, sok fárasztó munkával, de megannyi regeneráló nevetéssel, beszélgetéssel, és persze vodkaalapú esti különprezentációval...

,,Álmodtam, vagy igaz talán?"

Amikor egyre többet kezdtem hallgatni ezt a zenét, pont azidőtájt találkoztam valakivel, és akarva-akaratlanul is, ez a szám mindig csak Rá emlékeztet. Nem mellesleg, a szám és a klip is rohadt jó. Éljen az új Pendulum album, és az első kislemez, a Watercolour!!! (katt a képre a hallgatáshoz!)

van zene is

Ha görcsösen keresünk valamit, úgysem fogjuk megtalálni. Ha hagyjuk hogy sodorjanak a dolgok magukkal, egy idő után úgyis rátalálunk - a sors által - a kincsre. Tök véletlenül. És ezt már nem először érzem így.

És úgy néz ki, ezt nemcsak én gondolom így. Lássuk csak:

,,A jó dolgoknak véletlenül, meglepetésszerűen kell megtörténniük velünk. Ha valami után nagyon vágyakozunk, úgy járunk, mint az, aki túl erősen szorít magához egy léggömböt: az álom egyszer csak kipukkan, s darabkái a semmibe hullanak."

Nesze, Kalandra fal, meg Vacsoracsata, meg Józsi barát, meg Maunika!!! Ilyen kell a magyar tévébe!!!

(klikk a képre!)

Ja, és nem nyertem...