Mint ahogy az emberek számos módon megkülönböztethetők egymástól a külső tulajdonságaik alapján, úgy a belső tulajdonságaik és az ebből fakadó döntéseik is rengeteg változót hordoznak magukban. Ezen változók helyzetének, tehát pl. adott jellemvonásainknak sztereotipizálásában, csoportosításában játszanak fontos szerepet az általunk embertípusként ismert kombinációk.

Ezek közül a csoportok közül a szívemhez legközelebb álló, az általam leginkább követendő példának tartott típust mutatnám be kicsit tüzetesebben. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy természetesen nem lehet teljes mértékben azonosulni egy-egy típussal, éppen személyes tapasztalataink, konkrét élményeink, a környezetünk alapján változtatjuk hozzáállásunkat, és persze, ha nem nagy behatás ér minket, a változás is kicsi lesz. Másszóval: Gyökeres változás csak akkor lehet, ha valami megrázó, vagy éppen valami nagyon pozitív dolgo történik velünk, és képesek vagyunk belőle tanulni. A legrosszabb, ha valaki semmiből (még a saját hibáiból sem) tanul, és nem képes váltani.

katt a képre!

Létezik olyan, hogy valaki nem tud zene nélkül élni? De most komolyan, viccen kívül, úgy érzem, hogy zene nélkül nem tudnék meglenni. Ha boldog vagyok, vagy szomorú, éppen vidáman pörgök, vagy halálra unom magam, mindig van valami zene, ami az adott helyzetre illik, és amit akkor szívesen hallgatok.

A most még csak elméletben, de már készülő diákigazgató-választásos kampányvideómnak március 26-án lesz a premierje, de előzetest majd tolok fel Youtube-ra és Vimeo-ra, és majd belenézhettek. Márc. 27-től pedig teljes egészében elérhető lesz a fenti két videómegosztón.

És hogy mindez a két téma hogyan kapcsolódik össze? Nagyon egyszerű. A videóban baromi nagy jelentőséget szánunk a zenének (rendezni én fogom, illetve az elsődleges zeneszerző is én vagyok, és társforgatókönyvírói tisztségem is van). Szinte alig lesz benne beszéd, és nagyon sok rövid zenei snitt lesz benne, meg minden. Majd látjátok.

Rég nem blogoltam, úgyhogy gondoltam itt az ideje.

Már több mint egy hónapja egyedülálló vagyok. Általában jól érzem magam így, de néha azért szar. Dehát a sikerért meg kell szenvedni... ugye? Részletesen kicsit később.

Holnap versenytáncedzés.

Szerdán megyek és foglalkozom a cserediákokkal.

Csütörtökön dolgozni is megyek. Nagyon fasza lesz, reggel 7-kor kelés, 8-tól 1-ig suli, rohanás a buszra, majd 2-kor már kezdem a délutános műszakot, és 10-ig meló. Fél 11-kor hazaesek, fölnézek gépre, és hulla leszek egész pénteken, talán szombat de. kialszom magam.

Pénteken buli lesz a West Side-ban. Én (még) nem zenélek, csak a haverjaim. Jó lesz, nagyon, lesz lézershow, meg partyvideó forgatás, meg ilyenek.

Szombaton meg szülinapozni megyek.

f@sza lesz a hét.

Jah és pár általános dolog csakúgy:

1. Ami elromolhat, az el is romlik.

Nagy odavágás lesz, gyertek!

Poker Face kicsit másképp. (katt a képre!)

Christopher Walken egyébként egy kifejezetten jó színész, olyan klasszikusokban játszott, mint például az Annie Hall, a Ponyvaregény, vagy éppen a Batman visszatér. Nekem viszont a tetszésemet az egyik kedvenc filmemben, a Távkapcsban nyújtott teljesítményével érdemelte ki.

Első komolyabb netes publikációm - amely egyből Index-címlapos is lett, megtekinthető itt.

Ma esti kérdésem: Mi a közös egy magyar NB1-es játékvezetőben, James Bondban, és egy író-rendező-producer-színészben?

Megmutatom.

Szabó Zsolt


Daniel Craig


Mike White

Hát ez.

Vagy csak én vagyok hülye?

Többszáz fiatal, bezárt McDonald's, pénzzel megdobált rendőrök - 2009 október 31-jén a Képviselői Irodaház előtt, a 4K! akcióján.

Szokatlan jelenségbe ütközhettünk szombat délután nem messze a Parlamenttől, a Képviselői Irodaház előtt. Egy tömegdemonstrációba, de nem abban a formában amit megszokhattunk. Nem a Kárpátia zenekarban magyarságukat meglelő és a sumér-magyar őstörténetben hívők szabadcsapatai, és nem is Debreczeni József bajszával együtt remegő progresszív nénikék hada gyűlt össze, hanem teljesen normális fiatalok. Körülbelül félezren. Fiatalok, akik a rendszerváltozás után születtek, és teljesen mást gondolnak a demokráciáról és a szabadságról, mint amit a különböző mainstream agytrösztök nekik szánnak. A szervezők játékot csináltak, aminek a deklarált célja: olyan természetességgel, ártatlansággal és gátlástalansággal kell birtokba venni a köztereket, hogy aki látja, lepődjön meg annyira, hogy hirtelen azt se tudja megmondani, hogy nem egy európai polgári közegben van, hanem a Harmadik Magyar Köztársaság területén.

,,You got to lose to know how to win..."

(Aerosmith - Dream On)

,,Like the fire needs the air, I won't burn unless you're there..."

(50 Cent - Hustlers' Ambition)

,,Most olyan könnyű minden, szinte csak a semmi tart..."

(Quimby - Autó egy szerpentinen)

,,No sweet perfume ever tortured me more than this..."

(Sting - Desert Rose)

,,So many... beautiful things..."

(Andain - Beautiful Things)

,,Dancing's what clears my soul, dancing's what makes me whole..."

(Aaron Smith - Dancin')

Íme, itt vannak ők:

A diákok (csak a külföldieket sorolom fel, a magyarok most érdektelenek):

Térdelő/guggoló sor (balról jobbra): Ly(GER), Sonia(NZL), Coon(THA), Melissa(ARG)

Álló sor: a bal szélen Daniel(VEN), Lili(GER), Takashi(JPN), illetve hátul lilában Oguzhan(TUR), a jobb szélen pedig Tap(THA). A képről hiányzik Alice(ITA).

Immádom őket.

További képeket az AFS Fejér megyei szervezetének honlapján, a galériában találtok.