Ezt is már régi felfedezés persze, hiszen elég régi, de most kaptam rá inspirációt The DJ írásától, hogy föltegyem. Érdemes kommentekkel együtt végigolvasni. Videóban a dalszöveg.

[link]

Ezt a bölcsességet már pontosan magam sem tudom, hogy hol hallottam, de ez a lényegen nem változtat. Nincs könnyebb út. Legalábbis a pozitív, vagy általunk annak titulált, egyszerűbben mondva a jó dolgokhoz vezetően nincs könnyebb út. Egyszerűbb, okosabb van, de könnyebb nincs. És persze az a bizonyos könnyebb néha felettébb egyszerű is. Mert tulajdonképpen bármibe is kezdünk, a siker receptje marha egyszerű. A tehetség 10% adottság, és 90% gyakorlás.

,,A különbség a sikertelen és a sikeres ember között nem feltétlenül a tehetség, hanem a kitartás."

(Adam J. Jackson)

Hiába vagyunk nagyon jók valamiben, ha nem érdekel minket, nem szánunk rá elég időt, nem gyakorlunk eleget. Hiába jó egy nagyon jó festőművész, ha életében összesen 10 képet fest, és azokat sem publikálja. Hiába jó egy író, ha megír valamit, publikálni akarja, és a kezdeti kudarcoktól elkedvetlenedik, és azt mondja: Á, a francba, biztos nem is vagyok jó író (mert pár ember nem tart annak), hagyom az írást a francba. Így majd 40 évet lehúz egy irodában ücsörögve, majd nyugdíjba megy, és a kis, egyszobás paneljában a havi 40 ezres nyugdíjból próbál majd megélni, aminek a sikertelensége majd abban fog megmutatkozni, hogy éh- vagy fagyhalált hal. Holott világhírű író lehetett volna belőle, ha nem a (nem létező) könnyebbik utat választja, így nem térül el az eredeti életcéljától, a jótól, a sikertől, a világhírtől. Nem volt elegendő az önmagába vetett hite, és a kitartása. Pedig az élet dolgainak nagyrészt ez a két dolog a kulcsa. Bármi is történik, higgy magadban, hidd, hogy meg tudod csinálni, képes vagy rá. Ezért taszítanak már-már fizikailag azok az emberek, akiknek mindenhez negatív a hozzáállásuk. Falra mászom azoktól, akik bármibe belefognak, szinte még meg sem tudták, mi lesz pontosan a feladatuk, de már előre mondogatják magukban, hogy ,,nem, én erre nem vagyok képes, úgysem fogom tudni megcsinálni, ha elrontom mit szólnak majd mások", stb. Kit érdekel hogy mi lesz ha elrontom? Kit érdekel, hogy mit szólnak mások? Az érdekel egyes-egyedül, hogy mi az ÉN véleményem, hogy hol állok. Az számít, az befolyásol, hogy ÉN mit hiszek, mit gondolok a munkámról, hogyan állok hozzá a továbbiakban, hogyan látom, hol tartok. És az én véleményemet ki más tudná befolyásolni jobban mint én magam? Ha másnak több beleszólása van a véleményembe, mint önmagamnak, akkor szerintem ott már igen komoly problémák vannak.

A beszámoló az ígéreteknek megfelelően érkezik. Hatosban töltöttünk el végül is egy hetet Kincsesbányán, festői szépségű környezetben. Íme tehát a beszámoló, tőlem már-már megszokott stílusban.

Felkészülés

A tavalyi tapasztalatok alapján a felkészülésbe nem kellett sok időt ölni. Hétfői indulás előtti vasárnap délután összeültünk a Kislélekben*, összeszedtük, hogy mi mindent kell vinnünk, majd hétfő délelőtt indulás előtt bevásárlókör, Lidl, Tesco, benzinkút, majd irány Kincsesbánya.

Felszereltség

A házikó felszereltsége évről-évre folyamatosan javul. Ezúttal a tavalyi évhez képest egy fedett terasszal, egy bojlerrel, medencével, és tip-top konyhabútorral lett gazdagabb a ház, ami azért valljuk be, elég nagy előrelépés. Egyébként a vitt cuccokkal együtt lett ezeken kívül TV, PlayStation, DVD-lejátszó, 5.1 hangrendszer, laptop, walkie-talkie, meg minden egyéb állatság.

[link]

Mi is ez valójában?

Immáron másodszorra rendezzük meg idén nyáron az úgynevezett Kincses Partyt. Joggal gondolhatnátok, hogy ezt valamiféle éjszakai banzáj valami szórakozóhelyen, de valójában teljesen másról van szó.
A baráti társaságomból az egyik havernak a Fehérvár közeli Kincsesbányán van egy telke, szép kis házzal. Nyaranta egy hétre lemegyünk oda "nyaralni" közösen a haverokkal. Ez amolyan 100% kikapcsolódás, de valamilyen szinten mégsem, hiszen amellett, hogy egész nap kint őrültködünk, süttetjük a hasunkat, illetve vedelünk, mégis valakinek mosogatnia, főznie, stb. kell. A tábortűzhöz favágásról nem is beszélve.
A történet egyedi jellegét a kanbuli adja. Hölgyemény kizárólag 1 napig engedélyezett. Így aztán - férfiak magunk közt - tényleg kedvünkre csinálhatunk szinte bármit(b*zulás kizárva! ), amit a ház falai, illetve a telek körülményei elbírnak.

Miért jó ez?

Rövid történetet osztanék meg veletek az alkoholizmus csúnyaságairól. Egyik ismerősöm mesélte. Kényes gyomrúaknak nem ajánlom.

Adott egy kiskocsma Veszprém megyében egy kis faluban. Mint minden rendes kocsmához, jár ugye hozzá pult is. A pultosok töltik a piákat, a vendégek vedelik nap mint nap a töméntelen mennyiségű piát. A fizika törvényei viszont közbeszólnak, hiszen 100%-os hatékonyság ugye nem létezik. Ennek megfelelően csipp-csöpp, csöpögnek lefele az alkoholtartalmú nedűk (és annak nem nevezhető löttyök) cseppjei arra a bizonyos pultra. A tulaj azonban kreatívkodott. Úgy gondolta, a nap végére ott felgyűlt italmennyiséget nem hagyja kárba veszni. Így tehát bevezették a szokást, miszerint a pult ronggyal történő letörlése után a rongy tartalmát kifacsarják. Ezt pedig felespoharakba töltve házi ütős néven árulják, 30 komoly magyar pénzegységért. És most kapaszkodjatok meg, az adott mennyiség általában elfogy, tehát van, aki ezt a szutykot megissza. Tartalmazhat szöszöket, halott bogarakat, Jóska bá' földjét, hiszen most érkezett a kapálásból a napi féldeciért, mindenféle köröm alá ragadt koszokat, meg mindent, amit csak el tudunk képzelni. A cigarettahamu már csak a tejszínhab a tetején. És mégegyszer hangsúlyozom, IGEN, van, aki ezt megissza. Valószínűleg a lecsúszott Pista báttya', aki fél nyugdíjaskorát a kocsmában tölti(a másik felében meg alszik), a nyolcs-tizedik fröccs után már nem foglalkozik vele, hogy mi van a poharában, csak alkohol legyen.

Ahogy ígértem, íme itt van a szerintem eddigi legjobb két House epizód rövid kis elemzése.

Egy kis bevezető azoknak, akik esetleg még nem látták a szóban forgó két epizódot.
A történet lényege, hogy House buszbalesetet szenved. Annyira emlékszik, hogy látta, hogy valaki haldoklik, de teljes emlékezetkiesése miatt nem tudja, ki volt az, így nem is tud segíteni rajta. A 15. részben azt keresi, ki lehetett a haldokló személy, míg a 16. részben meg próbálja menteni. A 15. epizód trailerjét itt, a 16.-ét itt nézhetitek meg. (Vigyázat! a 16. rész trailerje SPOILERES, így csak az nézze meg, aki már látta vagy a 15., vagy a 15. és a 16. részt is!)

Íme hát, amit én tennék hozzá a történethez:
A történet félig House hallucinációiban, félig a valóságban játszódik. Ez már önmagában megadja az alaphangulatot. A hallucinációk színvilága, néhol az erős kontrasztosság, mind-mind a történet bizarrságát erősítik. A nyitójelenetben (Ep.15) gyönyörűen megfigyelhető az átmenet, a néhol tompa, néhol éles képpel, sokat és mégis egyben keveset sejtető zenével kiegészítve. Ahogy halad a cselekmény, a hallucinációk egyre többet mondanak, megjelennek a szinte kizárólag egyszínű buszos hallucinációk. Külön érdekes a második stripes jelenet, ahol a buszos, telejesen egyhangú, monoton hallucinációt elváltva, egy gyönyörűen, és mégis hátborzongatóan színes, UV-s jelenetbe jutunk, ahol a zene is ezt a hatást erősíti.
Külön értékeltem Fred Durstnek, a Limp Bizkit énekesének felbukkanását, aminek nagyon örültem, hiszen a Limp Bizkit zenéjét imádom.

A zene klipjének nyitójelenete

Ó, igen. A híres-neves "szakítós zene". Amióta megkaptam a linket, jópár ismerősömnek elküldtem, és szinte mindenkinek tetszett.

Mindenekelőtt azt ajánlom, hogy nézd meg a számot a klipjével együtt, majd úgy olvasd tovább a bejegyzést.
Íme tehát Chase & Status feat. Plan B - Pieces című számának videóklipje, wide-ban, jó minőségben, végig. A lejátszáshoz Shockwave Player szükségeltetik.

Soha nem voltam nagy sorozatfüggő, nem is tervezem hogy leszek. Soha ne néztem jó szemmel, amikor valaki függött a Barátok közttől, az értéktelen szappanoperáktól, és még lehetne sorolni. Szinte soha nem követtem figyelemmel egy sorozatot sem. De a Doktor House más. Nemcsak a különösen jól kidolgozott karakterek, és a jól megformált eseményszál fogott meg. Van valami különleges, megmagyarázhatatlan feelingje a sorozatnak. Az évadok végignézése után lassan rádöbbentem, mi okozza ezt. A hihetetlen gondossággal válogatott zenék eszméletlen jól passzolnak az egyes részek fináléjának hangulatához. A zenék szerintem az emberek 95%-a részére fogyasztható, szép dallamok jellemzik akusztikus hangszereléssel, és gyönyörű vokállal párosítva.

Az 5. évad Magyarországon a 12. részig került adásba, bár én már nem követem figyelemmel a TV-ben, inkább angolul, eredeti hanggal, magyar felirattal számítógépen nézem. Nyelvgyakorlásnak sem utolsó. A kedvenc Doktor House részem a 4. évad dupla részes fináléja, de erre majd később, egy külön bejegyzésben kitérek.

,,Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!"

Spanyol közmondás

Rövid történet arról, hogy mi minden múlik a hozzáálláson.

Thomas Edison laboratóriuma 1914 decemberében csaknem teljesen lángok martalékává vált. Jóllehet a kár meghaladta a kétmillió dollárt, az épület csak 238 000 dollárra volt biztosítva, mivel betonból készült, s így tűzállónak hitték. Edison életművének nagy része odaveszett azon a decemberi éjszakán.
A tűzvész tetőpontján a feltaláló huszonnégy esztendős fia, Charles az aggodalomtől félőrülten rohangászott füst és törmelék között, míg végre megtalálta apját a tűz közelében. Arcát vörösre festette a lángok visszfénye, ősz haja lobogott a szélben.
- A szívem sajgott érte - számol be az esetről Charles Edison. - Már nem volt fiatal, s most mindene elpusztult. Észrevett. - Hol van anyád? - kiabálta. Azt feleltem, nem tudom. - Eredj, keresd meg, hozd ide, soha az életben nem láthat még egyszer ehhez hasonlót.
Másnap reggel, reményeinek és álmainak üszkös romjai között kószálva, a hatvanhét esztendős Edison kijelentette:
- A katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk elégett. Hála istennek, tiszta lappal indulhatunk újra.
Három héttel a tűz után sikerült megszerkesztenie első fonográfját.