Mindig úgy éreztem - és ez különösen a számítástechnika területén jön ki, ahol régen még viszonylag penge voltam - hogy nem vagyok kapkodós. Nem vagyok megszállott sem, és úgy unblock semmi. Hiába jöttek ki új és új dolgok - megnézegettem őket, olvasgattam róluk cikkeket, stb. - mindig elrettentett az áruk, és ez simán túlnőtte a vágyat, hogy megvegyem őket. Gondoltam, majd megveszem ha lemegy az áruk. Sosem vágytam a legújabb játékokra, és persze az azt elvivő gépekre, inkább vártam.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy 2006-ig egy 333 MhZ-s Celeron procival rendelkező, 64 MB RAMú, 6GB-s vinyóval rendelkező gépnek voltam boldog tulajdonosa. Nagyjából zenehallgatásra és képnézegetésre volt elegendő, de én ezzel 12-14 évesen tökéletesen ki voltam békülve.
Majd beszereztem egy 1000 MhZ-es csudamasinát, 384 mega rammal, 64 mega videóval, és 20 giga vinyóval. Imádtam. Tudtam rajta filmet nézni, zenét hallgatni, játszani, és tök boldog voltam. Pedig 2006 szeptemberében az 1GhZ-s cerkák azért nem számítottak új technikának.
