Valaki jelentkező?

Forrás: napisz@r.com

Tegnap estével véget ért az életemnek egy igen hosszú, mintegy másfél éves fejezete. Lezártam magamban a múltat, lezártam egy gyönyörű kapcsolatot. Szép volt, jó volt, de ennyi volt. Én akartam, hogy vége legyen, bár ezt a kívülálló (barátok) nem nagyon értették. Mindenem megvolt, jó volt hozzám, szeretett, vigyázott rám, féltett, jó volt hozzám, elviselt, és még napestig sorolhatnám a jobbnál-jobb jelzőket. Mégis véget vetettem a dolognak. Már egymás életének részei voltunk, de én mégsem tudtam tovább tartani. Másra vágyom. Vágyom az újra, a kalandra, az izgalomra, a kihívásra, vágyom a bizonytalanra, a hihetetlenre, a magával ragadóra, a hülyeségre. Hiába adott meg nekem mindent szegény, mégsem tudtam viszonozni. Túl fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy egy életre tervezzek, inkább maradok a kalandoknál. Én így vagyok összerakva. Nem mondom, hogy nincs életre szóló szerelem, mert én is éreztem már ilyet, de ez elég ritka.

2009.08.18, 11:40

Hajrá, ragadjunk telefont!

Mostantól - határozatlan ideig, de max. 2 hétig - dolgozni fogok, így mondhatni semennyi időm nem marad Logout-írásra.

Egyébként Bakonycsernyén, a Bisztróban (kocsma-étterem kombó) pultozok egyik haverommal, ahol aztán komoly az élet. Nagy többség 50+, most, hogy szüret van, van hogy már részegen jön kocsmába. Odatántorog a pulthoz: ,,Hábdzeb'" mondja. Én még kezdő vagyok, de a haverom már tudja, hogy ez bizony három deci bor lesz.

Bejön a kancsal (nem a napon lebarnult) egyén, az ott lávővel szóba elegyedik.
-Na mi van, kiengedtek?
-Nem, most is a rendőrök hoztak! (Mondom ja, bocs.)
Kikér 2 doboz cigit, 1 öngyújtót, fizetés nélkül távozni akar, majd röhög, és fizet egy ötezressel. Másik kocsmában levő (úri)ember megszólal:
-Na mi van, már megint kit raboltál ki? (Ja, oké, szóval így áll a dolog.)

Hát ilyen alakok járnak hozzánk a Bisztróba. Persze vannak jobb arcok is köztük.

Készült: 2009.08.15 00:06

Ma este - miután barátnőmnél voltam - leültünk a már jó ismert, szemben levő kocsmába beszélgetni a legjobb haverommal és az ő barátnőjével. Szó esett arról, hogy ma lottóztak, és ha megnyerné a haverom, kapnék 50 milliót. Az erről folytatott eszmecsere - és még pár sör - után hazaindultam. Körülbelül fél órára lakom az ominózus vendéglátóipari egységtől, és ez idő alatt - mivel napközben becsődölt az iPod-om - elgondolkoztam, mihez kezdenék az 50 millával. Az elverés egy percig sem jutott eszembe, bár ezt már előtte a kocsmában kitárgyaltuk. (A lottónyertesek 95 %-a 10 évvel később ugyanolyan szegény lesz, mint előtte volt. Ha érdeklődésre igényt tart a dolog, másik bejegyzésben kifejtem, mi erről a véleményem.) Eszembe jutott sok dolog, különböző cégek alapítása, a szenvedélyeim, hobbijaim, életcéljaim megvalósítása egészen konkrétan megfogalmazódott bennem. És tulajdonképpen ez nagyon jó dolog. Az édesanyám mindig is arra tanított, írjuk le az álmainkat, gyűjtsünk képeket autókról, házakról, helyekről, ahova el akarunk jutni, írjuk le álmainkat, és, ha tudjuk, szeretnénk, azt is, hogy mikorra FOGJUK elérni őket. Nem azt, hogy mikorra akarjuk, hanem hogy mikor fogjuk. Mert ha nagyon akarjuk, és tényleg azokra törekszünk, el fogjuk érni őket. Ha nem, akkor:

Valószínűleg már volt, de aki nem ismeri, annak tessék: [link]

Bónusz képek:

FAIL!


A szomjasabbaknak...

Andronikosz bizánci császár

A 12. században Bizáncban egy olyan ember vitte a prímet, aki egymagában testesítette meg nemcsak a korszellemet, de a bizánci életmód, politika és gondolkodás legfőbb jellemzőit. Élete egyetlen nagy kaland volt és olyan lett halála is.

Andronikosz, akkor még csak a császári család rokona, a gyermekként trónra került Mánuel unokatestvére, eleve lázadó családból származott. Már az apja is folyton trónra tört, de sikertelenül, ezért Andronikosz a gyermekkorát idegen országokban, száműzetésben töltötte. Később hazakerült és egy ideig együtt nevelkedett Mánuellel, a császárral. Andronikosz igen kiváló ember volt, kívül-belül százszázalékos, ahogyan ma mondanánk. Több nyelven beszélt, roppant művelt volt, érdekelték a tudományok, remek társalgó, a szónoklásnak is mestere. Nehéz helyzetekben sem veszítette el lélekjelenlétét, tornában, fegyverforgatásban is igen jártas, ráadásul másokkal ellentétben nem evett és nem ivott túl sokat, mindenben mértékletes volt és még énekelni is tudott. Ez már majdnem maga a tökéletesség, de valóban így emlékeznek rá a kortársak. Persze voltak egyéb tulajdonságai is: ha bátor is, de furfangos, ha lovagias, akkor álnok is. Minden jel szerint született cselszövő - öt-hatszáz évvel később a hozzá hasonlók szervezték az összeesküvéseket és az államcsínyeket.

Ezek a feelingek többek egyszerű visszaemlékezésnél. Sokkal komplikáltabbak, mint egy egyszerű érzelem (pl. egy szomorú, lassú számtól elszomorodok), hiszen egy pillanat minden egyes tulajdonságát magukba foglalják. Meghallod a zenét, vagy látsz, csinálsz, érzel bármit, amiről neked beugrik az a pillanat, és képzeletben már ott is vagy, látod a színeket, érzed a szagokat, az érintést, hallod a zenét, stb.

Tehát ezek egy konkrét pillanat, idő,. esetleg időszak érzésvilágát, hangulatát jelenítik meg. Nem egy egyszerű kis érzés, hatás, vagy bármi egyéb, hanem komplex, érzés,- és hatásvilág, ami néhol előtör annak egy-egy összetevője, egy-egy szimpla érzése hatására. Nálam legtöbbször ez a zene, de lehet persze illat, kép, vagy bármi egyéb is.

***

Az még oké, hogy valaki bukott matekból, meg oké, hogy a Media Markt szutyok, meg még az is oké, hogy ezt a kettőt kombinálhatjuk, na de hogy több száz liftben vigyorogva hirdetjük? Nem sok ez egy kicsit, kedves Media Markt?

Egyébként pedig no comment, a képek magukért beszélnek.

Szerintetek?

Régóta tervezem már, hogy megosztom a nagyérdeművel ezeket a mélyreható gondolatokat. A feelingekről, egy-egy pillanat, nap, életérzés, időszak tipikus jellemzőiről. Persze mindenkinek más-más juthat eszébe ugyanarról a dologról, de pontosan ezért érdekes ez.

Körülbelül 11 éves korom óta folyamatosan gyűjtöm a zenéket. 3 éve pedig MP3-lejátszón folyamatosan hallgatom az épp aktuális kedvenceket. Ezt most hosszú oldalakon keresztül ecsetelgetném, ha érdekel, hogy mi mindent jelent nekem a zene, kattanj ide. (Angoltudás szükséges!) A lényeg annyi, hogy a zene nekem az életem szerves részévé vált. Talán ezért is van az, hogy belőlem ezeket a feelingeket deja-vu szerűen egy-egy időszak zenéi váltják ki. Lássunk egy példát.

[zene]