Harminc kilométert tettünk meg indulás óta. Közben egyszer megálltunk tankolni. Éreztem, mintha egy kicsit húzna a kormány jobbra. Biztosan puha a gumi. Majd Gyöngyösön bemegyek egy benzinkútra. Nincs értelme megállni, úgyse tudok vele mit csinálni. Szervós kormánynál nem nagy dolog kicsit rátartani. Haladtunk még 3 km-t. Nem néztem a fordulatszámmérőt, (a sebességmérő évek óta csak ritkán működik) de úgy 90-el mehettünk, amikor a jobb első gumi cafatokra szakadt. A kolléga is azonnal felismerte, mi történt. Hagytunk az aszfalton egy kis féknyomot, de biztonságosan sikerült leállni az út szélére. A felnin volt egy ütésnyom, de bizonyára a pereme vágta szét az üres gumit. Ez utólag már mindegy.
Szerencsére volt pótkerekünk, lánccal felhúzatva a plató alá. Ezt le is tudtam engedni, de ettől többre nem jutottam. A csavarokat nem bírtam megmozdítani. Csak elhajlott a felnikulcs. Mindegy is, mert emelőnk nem volt. A kolléga telefonált a fiának, keressen szerelőt a legközelebbi faluban. Talált is, de azt üzenték, nem jönnek ki. Aztán telefon az otthon maradt munkatársnak, menjen el a gumishoz...Nem tudom mennyi ideje tébláboltunk ott. Kiraktam az elakadásjelzőt, és vártuk, hogy valaki megmentsen.
Aztán a gondviselés küldött egy fiatal vállalkozót, aki Sátoraljaújhelyről ment hazafelé Budapestre. Jó korán kelhetett, mert legalább 150 km-t tett meg indulás óta. Nem értem miért nem a pályán ment, de nekünk ez volt a szerencsénk. Megállt a háromszögünk előtt. Kitette a vészvillogót, s megkérdezte, segíthet-e? Segíthetett. Volt emelője, megfelelő kulcsa, de még pumpája is. Utóbbival nem sokra mentünk, de annyi levegő volt a pótkerékben, hogy lassan visszaballagjunk 4 km-t a benzinkútig. A mentőangyalunk nem ám csak úgy a rendelkezésünkre bocsátotta a szerszámait, hanem ő maga végezte el a kerékcserét. Biztosan megszánta a két hetvenéves vén trottyot. Leírnám a nevét is, de nem kérdeztük.
Eltelt talán egy óra is, amikor a kollégának eszébe jutott, hogy otthon van a kamionos öccse, akinek van mindene, utánunk is tudott volna jönni, őt kellett volna felhívni!
Na, majd legközelebb legyen eszedbe!
Ezért is szeretem olvasni az írásaid, mindig érdekes és szórakoztató. 
