Levél gyermekemnek

2017 december

Hirdetés

Unaloműzésként mégis összejött négy nap munka. Gyakorolhattam legalább a naponta autózást Miskolc és Kövesd között. Sőt, még azon is túl. Tiszavalkon kellett kandallót építeni. Szerencsém volt az időjárással. Csak 1 reggel kellett ablakot kaparni, a forgalom se volt nagy, a hó is csak csütörtök este esett, amikor már leraktam a kocsit. Akkor sincs gond, ha hamarabb jön, hiszen csak leheletnyi lepel lett belőle, pénteken el is tűnt az egész.

Soha nem építettem még kandallót, de most legalább már ilyet is láttam. Valójában magával a tüzeléstechnikával nincs is dolgunk, hiszen egy kész kandallóbetétet kellett körbefalazni. Igaz, a füstcsövet mi vittük hozzá, de ehhez nem kell szaktudás. Pityu rakta az ytong-ot, meg beburkolta kővel, én meg szabtam, fényeztem a gránitnak hitt párkányokat, a kályhacső eltakarását szolgáló „sípot” együtt építettük gipszkartonból, amihez kell egy fémváz is. Én kezeltem a fúrót, a mester adta az instrukciót. Negyedik nap ő már nem is jött, hanem szerzett egy fiatal munkaerőt a gletteléshez, festéshez. Ő legalább lát rendesen nem úgy mint mi. Festés előtt kicsit be is gyújtott közösen a gazdával. Először valami tűzgátló anyaggal kezelt fával próbálkoztak. Közben megjelent a hűtőgép szerelő is, aki ezer forintért megmondta, hogy tegyék a hűtőt melegebb környezetbe, s akkor majd bekapcsol.

Olyan a ház, hogy szinte az egész egy légtér. Még a fürdőkád is a nappali-konyha- ebédlő kombó-ban van. Kaptunk kávét, teát, ebédet. Egész héten hordtam magammal ugyanazt a kaját. A gazda kamionos vállalkozó. Mondtam neki a kamiontúráimról írt könyvemet, de igyekeztem keveset fecsegni. Visszafogom magam, amióta Zsófi megállapította, hogy én nem beszélgetek, hanem fecsegek. Pityu dicsekedett a szürrealista művészetével, meg a katonakori élményeit mesélte. A Józsi verseket ír, de szerencsére nem kellett meghallgatni egyet se. A csütörtöki kolléga Németországba jár dolgozni, neki is rengeteg mesélni valója van. Csúfra még én lettem a legcsendesebb.
Az akció végén kaptam 45eFt-ot (ebben benne volt az a napom is, amikor nem kellett volna mennem)

Most pedig folytatom a pihenést. Anyáddal egymásba karolva sétálgatunk a postára, meg a boltba. Alig botlik meg. Néha rám is szól, hogy soha nem tanul meg járni, (a stroke után) ha folyton pátyolgatom. Lényeg, hogy meg van benne az akarat.

Tovább a fórumba.