Nem sok. Máskor egy hét alatt is többet írtam, de mostanában nem igazán jönnek a versek. Nem is szentelek nekik külön-külön bejegyzést, mert ráadásul rövidek is.
Hiányzik egy mosoly
Hiányzik egy mosoly, egy zöld szempár csillogása.
Nélküle cél nélkül, tétován nézek a világba.
Mikor nem hallom nevetését, minden palaszürke,
Vak vagyok olyankor az élénkebb színekre.
Lelkem üres, mintha egy darabot belőle
Nála hagytam volna, nála mindörökre!
Felejtés
Az álom nem jó, sem ébren,
Törölni kellene egészen.
Még a nevemre sem emlékezni,
Ezt az életet elfeledni.
Kezdeni újra, tiszta lappal,
Üresre radírozott aggyal.
Tükörlét
Fáj. Nagyon.
Kínzó, égető
Fájdalom.
Reménytelen.
Széthulló, megbomló
Értelem.
Üres vagyok.
Véget nem érő
Kínnal álmodok.
Elfojtom.
Mélyen magamba
Zárkózóm.
Álmokat látok.
Némán segítségért
Kiáltok.
Tükör vagyok.
Szenvedésnél többet
Nem kaphatok.
Észrevétlen.
Ki látja meg,
Ha leléptem?