Sztem nem is akarod érteni, miről írok.
Tisztában vagyok az eltérés és a hiba technológiai jelentésével is (ahogy nem is pixel-eltérésnek nevezik a hibát, ugye). Ahogy amikor bankban dolgoztam is, mondhattam volna, hogy kevesebb pénzt fizetek ki az ügyfélnek, mint kéne, mert az belefér egy általam (esetleg a kollgáimmal), az ügyfél igényeinek totális figyelmen kívül hagyásával, önkényesen megállapított szabvány tűrésébe, de attól még a főnököm hibának találta volna, és simán kirúg. Nem tudom, hogyan lehetne veled ezt megértetni, ha már ennyire jól bekondicionáltak.
Azt sem érted, hogy az egész egyszerű marketing, amiről te beszélsz, azaz megmagyarázzák, miért kell az embernek megennie a szart is (értsd: olcsóbb előállítani).
Azt a közgazdasági tényt meg lazán figyelmen kívül hagyod, hogy a mennyiség jelenti az olcsóságot, nem a hibás termékek eladása (ez a könnyebbséget jelenti). Azaz, ha a hibátlan terméket gyártanák akkora szériában, mint a hibásat, akkor annyiba kerülne, hogy bárki meg tudná fizetni (ahogy ez újra és újra bebizonyosodik, mihelyt nagy szériában kezdenek gyártani valami korábban drága dolgot). Ha meg egy technológia nem biztosítja a 100%-os minőséget, akkor maga ez a technológia hibás, azaz ROSSZ. Nem elfogadható.
Egyébként anno a hifi-toronyom elemeire darabonként hónapokig spóroltam, de akkor sem vettem szemetet. Ez belső igényesség, ami a rabszolgákból hiányzik.
Az egyszerű tény, hogy ami nem 100%-os, az hibás, ill. eltér a 100%-tól, tehát csak a megnevezés különbözik, ahogy attól, hogy mindig árváltozást mondanak valamire, attól ez általában még áremelkedést jelent, noha jelenthet mást is. (Rizsből is a minőségit veszem meg, krumpliból, virsliből, meg másból is, és csak a minőségen belül nézem az árát.)
Tehát abból indulj ki, hogy valami biztosan 100%-os, vagy lehet, hogy nem. Ennél jobban nem tudom leegyszerűsíteni.
[ Szerkesztve ]
Funkcionális analfabéták kíméljenek!