Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Jobb, ha elviccelem...

  ...mintha problémáznék rajta. Egyre inkább erre jöttem rá. Megpróbáltam elfojtani, ami ideig-óráig segített is, de nem végleges megoldás. Felszínre akart törni és ez megkeserítette az életemet. Most hagyom, hogy előjöjjön, hagyom, hogy érezzem és viccet csinálok belőle. Más bajomon is viccelődöm és az segít. Talán ezen is fog.

  Jobb, ha elviccelem

  Léphetnék már, hisz jól tudom,
  Mégis mindig róla gondolkodom.
  Figyelhetnék inkább jobban a jövőre,
  Nem a gyönyörű dőre nőre!

  Tán nem is Ő, hanem én vagyok buta!
  De hát karcsú, mint egy őzsuta!
  Lépte kecses, mint madarak röpte,
  Röpködök én is, még mindig körötte.

  Lehet, hogy ostoba, de én is az vagyok.
  Nem is tudom, miért nem távozok?
  Zöld szemében mennyei tűz lobog,
  Ettől mindig lángra lobbanok!

  Távol van most, mégis érzem Őt,
  E gyönyörű, de kissé dinka nőt!
  Talán pont ezt szeretem benne,
  Érett és komolytalan egyszerre!

  Úgy tűnik, az én fejem is lágy még,
  Hiába vetült rám az árnyék!
  Ezt írni róla nem szép dolog,
  Most mégis boldogabb vagyok!

  Geri Bátyó 14 éve 11

• Komolytalan....

  Na, ez most tényleg komolytalan, mindenféle szempontból! A téma összevissza, a hangulata szintén, bár elsősorban humorosnak szántam. Ráadásul a művészeti értéke is erősen megkérdőjelezhető (konkrétan a nullával egyenértékű). Már nagyon elegem volt magamból és a borongós hangulatból. Az az álom tényleg szép lehetett, mert azóta nem látom olyan komoran az életem és a jövőm. Rossz hangulatban ébredtem, de a 4. sor írásakor már inkább a "jó hülyének lenni" hangulat uralkodott el rajtam. Ez lett a "következménye". Remélem, hogy néhány embernek azért mosolyt csalok az arcára (még ha szánakozót is).

  Komolytalan

  Nyomott vagyok, pedig süt a nap,
  Még a madarak sem dalolnak.
  Villamos zörög, busz morog,
  Morgok én is, azt tudok.

  Mi ez a komorság már megint?
  A család ezért majd jól megint.
  Vigyorogj inkább jókat Geri!
  Nem kell a sötétbe menni!

  Szóba jött a felejtős lány.
  Ez az oka megint talán?
  Inkább csinálok viccet belőle,
  Teszek a múltra, nézek a jövőbe!

  Wictor mondá: Oda se neki!
  A 22-es jó lesz Geri!
  Talán igen, s megpróbálom,
  Ö valóság és nem hiú álom.

  Folytatás...

  Geri Bátyó 14 éve 25

• Carpe Diem

  Ez egy jó régi írásom, véletlenül akadtam rá, már el is feledkeztem róla. Ritkán írok prózát és nem is tudom, hogy ezt milyen apropóból sikerült. Minden esetre, mintha csak magamhoz szólnék a múltból (1998 június).
  

  Rohan a világ, mindenki rohan és közben nem vesszük észre, hogy az élet lassan elmarad mögöttünk. Mindenki siet valahová, de már senki sem tudja, hogy hová és miért.
  Hazudunk egymásnak, hazudunk magunknak és még az érzéseink is hazugságok, mert nem hagyjuk felszínre törni a valódi érzelmeinket.
  Rabszolgák lettünk egy magunk alkotta börtönben és nem vesszük észre, hogy már nem a saját akaratunkból és a saját kedvünk szerint cselekszünk. Csak a természet és a zene nem hazudik, hiszen amit mond, azt csak nekünk mondja. Ez a mi belső hangunk, hisz minden rezdülésük, amit felfogunk, belőlünk fakad.

  Folytatás...

  Geri Bátyó 14 éve 14

• Még mindig

  Ez a vers "visszalépésnek" tűnhet az előzőhöz képest, de nem érzem azt, hogy borongósabb lenne. Csak elgondolkodóbb. Egy kicsit még én is meglepődtem azon, hogy ezt érzem. Aki ismeri a történetemet és olvasta a korábbi verseket, még az sem biztos, hogy tudni fogja, hogy életem két legnagyobb szerelme közül melyiknek is szól. Amennyiben más oldalról közelítem meg a dolgot, aki csak a verseket olvasta, egyértelműnek fogja találni (és talán igaza is van). Nem is húzom tovább. Íme a mai "termés"!

  Még mindig

  Valami még most is visszatart,
  Személyed túl mélyen belém mart.
  Azt hittem, szerelmed nem érzem,
  De nem tudom érezni másét sem.
  Még mindig bennem, elzárva mélyen,
  Nem tudtam elűzni egészen.

  Árnyékban tartom és félredobom,
  De most is gyakran elgondolkodom:
  Mi lenne ha...? És miért nem?
  Saját magamat sem egészen értem.
  Tudok már élni nélküled,
  De mégiscsak jobb lenne veled!

  Geri Bátyó 14 éve 10

• Hajnal

  Hajnal

  Eljött hát egy új nap hajnala.
  Derengő napfény, szobám sátora.
  Szemem már nyitva, de még álmodom,
  Ködösen a plafont is láthatom.
  Mozdulnék, de jól esik feküdni,
  Álmaimban újra elmerülni.
  Szép álom volt? Az lehetett!
  Mégsem fogta meg az emlékezet.

  Ébredek lassan, már kávém nyelem,
  Elmém mélyén álmom nem lelem.
  Tisztul a látás, ébred a tudat,
  Új reménnyel kelve keresem az utat.
  Elvonult a felhő és melenget a nap,
  Rossz emlék már csak a tegnap.
  Szép álom volt? Az lehetett!
  Mégsem fogta meg az emlékezet.

  Megszokom lassan az új életem,
  A sok rosszat mind átértékelem!
  Változik minden. De miért egyszerre?
  Nehéz elfogadni ezt mind, így egybe!
  Csak rossz emlék! Ezen gondolkodom.
  Valami átlendít a komor tegnapokon.
  Szép álom volt? Az lehetett!
  Miért nem fogta meg az emlékezet?

  Geri Bátyó 14 éve 3

• Csak szavak

  Csak szavak

  Egyedül
  Csak ezen jár a fejem
  Egyedül
  Ez tölti ki az életem
  Szerelem
  Messze van már tőlem
  Szerelem
  Kilátásban sincsen
  Mélabú
  Sötét felhők gyülekeznek
  Mélabú
  Szívemre telepedtek
  Közöny
  Már semmi sem érdekel
  Közöny
  Lelkemre térdepel
  Harag
  Forr bennem nap mint nap
  Harag
  Gyűlölöm önmagamat
  Kiút
  Elvesztettem az irányt
  Kiút
  Nincs ki innen kiránt
  Fájdalom
  Már ez sem érdekel
  Fájdalom
  Egyszer majd leteper
  Könnyek
  Már ezek sem jönnek
  Könnyek
  Belülről gyötörnek

  Geri Bátyó 14 éve 10

• A jövő nem az enyém

  A jövő nem az enyém

  Gyűlölet ébredt a mai hajnalon.
  Ezt vettem észre és nincs az a hatalom,
  Ami helyrehozhatná széthullott életem.
  Nincs benne öröm és nincsen szerelem.

  Csak a magány van és az izzó harag.
  Gyűlölöm az életem és gyűlölöm magamat.
  Elrontottam mindent, mi valaha jó volt,
  Tönkre teszem azt is ami még el sem múlt.

  A jövő már nem az enyém többé!
  Megváltoztatnám, de nem tudom eléggé.
  Amit nem rontok el, elmúlik magától.
  Haragból táplálkozom és a magányból.

  Nem kell már társ és nem kell már semmi.
  Pusztító harag van és elég is ennyi!
  Kinek kell ez? Hát senki másnak.
  Nem élek a holnapnak, csakis a mának.

  Nincs jövő és nincs is rá szükségem!
  A remény a legnagyobb ellenségem!
  Ha reményem nincs, hát semmim sincsen!
  De miért is remélnék, ha elmúlik minden?

  Geri Bátyó 14 éve 7

• A pokol sem rosszabb

  A pokol sem rosszabb

  Rég volt már ennyire rossz napom,
  Úgy érzem, nincsen több hajnalom!
  Kilátástalan élet és minden tönkremegy.
  Élek vagy halok, most már egyre megy!
  A pokol sem rosszabb, mint ami most van,
  Maradék életem is immáron romokban!
  Ma az is elromlott, mi eddig jó volt,
  Az utolsó fénysugár is ezennel elhalt!

  Geri Bátyó 14 éve 1

• Kósza gondolatok

  Kósza gondolatok

  Hosszú reggel.
  Tétován ébredő gondolatok.
  Nehéz nap jő
  És én megint csak írogatok.
  Készülni kéne,
  De én még mindig várok,
  Továbbléptem,
  Mégis ugyan ott állok.
  Indulni nehéz,
  Pedig mennem kellene már,
  Előttem az élet,
  Tudom, csak rám vár.
  Nehéz elszakadni,
  Az emlékek visszatartanak,
  Feledni kell
  A kósza gondolatokat!

  Geri Bátyó 14 éve 1

• Már megint november

  Na, reggel kinéztem az ablakon és megint firkáltam egyet. Íme a végeredmény:

  Már megint november

  Már megint esik az eső, palaszürke égből,
  Nagyon elegem van már ebből az egészből.
  Lehetne végre meleg és kisüthetne a nap,
  Lekerülhetne immár fejemről a kalap.
  Már megint november, pedig hát nyár van,
  Fetrengenék inkább a jó meleg ágyban.
  Nincs kedvem semmihez, se mozdulni, se élni,
  Elöntött aszfaltra az ajtón kilépni.
  Indulnom kell lassan, de nincsen csónakom!
  Csalódottan nézek ki ismét az ablakon.

  Geri Bátyó 14 éve 12

• Mit akarsz?

  Mit akarsz?

  Tüzes, kérdő pillantásod rám veted,
  De én már nem keresem tekinteted.
  Nem beszélsz még most sem, hogy kértem.
  Miért vagy ilyen? Nem mondom, hogy értem.
  Akarsz valamit? Hát mondd, hallgatom!
  Hogy miért nem mondod én nem tudom.
  Így hát marad a semmi, a jellegtelen szavak,
  Én a feledés homályában tartalak.
  Már csak egy ember vagy a sok közül,
  Ha meglátlak, szívem fel nem derül.
  Boldog volt minden perc, mit melletted átéltem.
  Valami megváltozott, de hogy mi, nem értem.
  Nem lettem én más, mint mi korábban voltam,
  Talán te változtál, de ezt már elmondtam.
  Barátságot akarsz? Őszintét? Igazit?
  Akkor tenned is kell érte valamit!
  Egyoldalú érzés mindenféle módon,
  De ezt fenntartani nem csak az én dolgom!
  Szeretnél a régi úton újra továbbmenni?
  Amíg nem változtatsz, marad ez a semmi!
  Hogyha szeretsz engem, mint embert és barátot,
  Ne incselkedj velem! Ezt talán belátod!
  Szeretlek még mindig, de elzártam jó mélyen,
  Nem csinálsz még egyszer bohócot belőlem!

  Geri Bátyó 14 éve 7

• Hogyan kérjünk bocsánatot?

  Konkrét történések miatt teszem ide ezt a verset. Az érintettek tudni fogják, hogy miért. A többieknek pedig csak jó olvasgatást hozzá.

  Esdeklés

  Bánat, Bűn, Barátság, Bűntudat
  Elvesztem köztük, s nem lelem az utat.
  Kavargó érzések, félelmek és vágyak,
  Több van belőlük, mint éjjel az árnyak.
  Nem találom magam, de elveszítek mást is,
  Hogy ez ne így legyen, megtennék akármit.
  Gyötör amit tettem, bár úgy véltem jogos,
  Ostoba voltam, korlátolt, minden, csak nem okos.
  Nem írhatok mást, mert elemészt a bánat:
  BOCSÁNAT, BOCSÁNAT, BOCSÁNAT, BOCSÁNAT!

  Geri Bátyó 14 éve 13

• Csendes félhomály

  Csendes félhomály

  Hajnal van még, a csillagok fenn az égen.
  Az egész város alszik, csak én vagyok még ébren.
  Egyetlen kis fényfolt, a sötét ablakok fölött,
  Csak egyetlen ember a szürke házak között.
  Ülök csöndben, egymagamban a nyugodt félhomályban,
  Semmi zaj nem hallik itt bent a szobában.
  Bútor reccsen, de már ez is a némaság része,
  Le kellene feküdnöm aludni már végre.
  Sötét, keserű gondolatok tartanak még ébren,
  Nem volt boldog percem még ebben az évben.

  Geri Bátyó 14 éve 9

• Ködös gondolatok

  Ködös gondolatok

  Sűrű, tejfehér köd lepi el a várost,
  Halvány hamuszínné téve a világot.
  Tompa fények, tompa színek, megszűrt zajok,
  De a köd fátyolában nem tompulnak a bajok.
  Fájó csontok és elfojtott érzések,
  A gomolygó ködben élesednek az érzékek.
  Nyugtalan álmok után mogorva reggel,
  Nem vagyok kibékülve ezzel az élettel.
  Csikorogva induló kósza gondolatok,
  Iszom a kávémat és megint írogatok.
  Nehézkesen, egymás mögé rímbe szedett szavak,
  Szép lassan beindítják eltompult agyamat.
  Abbahagyom lassan, mert nem kell többet írni,
  Íme egy újabb nap, mit túl kellene élni!

  Geri Bátyó 14 éve 4

• Tart még a vihar

  Tart még a vihar

  Vihar tombol odakint,
  Az úton eső sistereg,
  Vihar dúl bennem is,
  Lelkem száz villámtól remeg.
  Fény hasít a sötétbe,
  Szétszakad az ég is,
  Önnön tetteim által
  Szétszakadok én is!
  Meggyújtok egy gyertyát,
  De bennem mélyül a sötét.
  Hát nincs ki bevilágítsa
  Szívem árnyas rejtekét?

  Nézek ki az ablakon,
  Fekete felhők közé.
  Behúzódnak a szobába,
  Sivár életem fölé.
  Menekülnék e viharból,
  De mozdulni nem tudok.
  Állok tovább egymagamban,
  Bár így sosem szabadulok.
  Lépni kell előre,
  Ki a felhők közül,
  Hol megtalál a napfény
  És szívem felderül.

  De tart még a vihar....

  Geri Bátyó 14 éve 9

• Pillangó?

  Pillangó leszek?

  Hernyó vagyok még jelen állapotban.
  Vagy talán már bebábozódtam?
  Hosszú pihenés közben változok,
  Csak üresség van, nem is álmodok.
  Pillangó leszek, vagy rút bogár?
  Nem számít, az élet rám vár.
  Még nem megyek, várjon még kicsit,
  Magamban változok, nem teszek semmit.
  Csendesen gubbasztok egy ág tövében,
  Egyszer majd kikelek, frissen és erősen.
  De szép leszek-e és szíveknek kedves,
  Avagy rút, undok és keserves?

  Geri Bátyó 14 éve 11

• Felejtés-versek

  avagy egy hosszú út krónikája

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 14 éve 43

• Bal lábbal keltem...

  Valamiért nagyon rossz hangulatban ébredtem és kellő undorral néztem a világba.
  A kávé nem ízlett, a zene nem segített.
  Aztán ahogy lenni szokott ilyenkor, egyszer csak kiíródott belőlem.
  Csak egy kis négysoros szösszenet, még tán picit humoros is, de pont erre volt most szükségem.

  Rossz a kedvem, visszafekszem,
  Ezt a napot el nem kezdem.
  Majd a holnap, holnapután,
  Jobb lesz kedvem már azután!

  Geri Bátyó 14 éve 37

• Lehet tippelni - most már adtam támpontot is hozzá

  Én minden esetben (önző módon?) magamról az érzéseimről írok. Csak úgy jön, aztán papírra vetem.
  Egy esetben viszont valami megihletett (persze igaz rám is).

  Névtelen, arctalan vagyok a tömegben,
  Nem tudhatod, mit rejt az életem.
  A múltam még nem jött el, a jövőm már elmúlt,
  Senki vagyok névtelenül, arctalanul.

  1998-ban írtam, de nem hinném, hogy ez segít.

  Szóval! Lehet találgatni. A helyes megfejtő díja csupán a dicsőség.

  upgrade: Na jó, segítek. Egy film. Egy élő személyről mintázott kitalált történet. Van magyar vonatkozása is a szereplőnek. Lehet, ezzel most túl sokat segítettem, de majd meglátjuk.

  Geri Bátyó 14 éve 8

• A legfrissebb...

  A (valószínűleg) legelső után, most jöjjön a legújabb.
  Nincs fél órája, hogy papírra vezettem, a reggeli kávé iszogatása közben, félkómás állapotban.
  Háááát, kicsit olyan is! Nem a legsikerültebb, de ha már elkezdtem ide írogatni, gondoltam ne csak a legjobb formámban lássatok.

  Nem is tudom.
  Nem is tudom, hogy gondolom,
  Életem majd félredobom?
  Mint marék port félresöpröm,
  Szőnyeg alá betömködöm.
  Ezt kell tennem, nincs más hátra,
  Mosolygok ismét a világra.

  Nem is tudom.
  Nem is tudom, miért vártam?
  Szerelmes vagyok (vagy voltam?)
  Új élet és új remények,
  Nem is tudom mitől félek!
  Nagyon félek a magánytól,
  Hogy a világ kivet magából.

  Geri Bátyó 14 éve 10

• Az egyik első.....

  ...vagy talán tényleg az első. Már nem emlékszem pontosan. A régi verseim közül ez az egyetlen, ami megmaradt. Erre emlékeztem.
  Talán, mert tényleg ez volt az első. Egy biztos, 1991 októberében írtam.

  Magány

  Egyedül ülök a szobámban,
  Egyedül vagyok a magányban.
  Egyedül vagyok gondolataimmal,
  Egyedül vagyok a gonddal s bánatommal.
  Egyedül oldom meg minden problémámat,
  Egyedül költözött belém a bánat.
  Egyedül egy verset mormolok,
  Egyedül egy lányra gondolok,
  Egyedül vagyok.

  Geri Bátyó 14 éve 2

• Csillag kérésére

  Hát ez eléggé sötét hangulatomban íródott.

  Szárnyaló lélek

  Szállj, csak szállj, mint a felhők az égen,
  Szabadon és boldogan, mint régen.
  Szállj, csak szállj, mint megannyi madár,
  S a hűs szellő simogatva magába zár.
  Ne is nézz máshová, csak mindig fel az égre,
  Elmúlik így minden gond, remény s bánat végre.
  Tárd ki a szíved, csak szállj, meg ne állj,
  Szabad vagy ismét, már semmi nem fáj.
  Tavaszi virágok illata a szélben,
  Velük együtt szállsz te is fenn az égen.
  És mikor utad véget ér, tompa puffanással,
  Akkor nem törődsz már szíved fájdalmával!

  Geri Bátyó 14 éve 0

• Vörösmarty Mihály: Késő Vágy

  Vörösmarty Mihály

  Késő Vágy

  Túl ifjuságomon,
  Túl égő vágyimon,
  Melyeknek mostohán
  Keserv nyilt nyomdokán;
  Túl a reményeken,
  Melyekre hidegen
  Éjszínű szemfedőt
  Csalódás ujja szőtt;
  Túl a szív életén
  Nyugottan éldelém,
  Mit sors s az ész adott,
  Az őszi szép napot
  De hogy megláttalak,
  Szép napvilágomat,
  Kivántam újolag
  Már eltűnt koromat;
  Kivántam mind, amit
  Ábrándos álma hitt:
  Az édes bánatot,
  Mely annyi kéjt adott,
  A kínba fúlt gyönyört,
  Mely annyiszor gyötört.

  Hiába, hasztalan!
  Ifjúság és remény
  Örökre veszve van
  Az évek tengerén:
  Remélni oly nehéz
  A kornak alkonyán,
  S szeretni tilt az ész
  Letünt remény után.

  1839

  Abban az időben ez szerintem majdnem pornográfia!
  Viszont gyönyörű vers.
  És a slusszpoén, hogy 39 évesen írta! Már öregnek érezte magát!

  Geri Bátyó 14 éve 0

• Shakespeare

  Háááát, ezt elméletileg Shakespeare írta, de nem vagyok biztos benne, hogy nem csak az ő stílusában írta valaki. minden esetre nagyon jó.

  Az vagy nekem, mi tejnek a tehén.
  Kegyetlen borj, ki lelkem hörpöli,
  Kin szebb a folt, mint máson az erény,
  S ki épp hiányod által vagy teli.
  Hisz az legyez, hogy nincsen legyeződ,
  Nemléte hajt rád létező legyet,
  Így lepi légy a meztelen mezőt,
  Körötted én is így legyeskedek.
  Csapom neked a szelet, hisz te, lám,
  Saját magadnak csapni nem birod,
  De szép fületlen, nem fülelsz reám,
  Versem neked kimondva is titok.
  De légy bár csonka, foltos és süket,
  Szívem mégis lakatlan nélküled.

  szerk: Menet közben kiderült (vannak nálam tájékozottabbak is szerencsére), hogy Varró Dániel műve, aki szokott híres költők stílusában írni.

  Geri Bátyó 14 éve 14

• És megint Villon

  Ezt valószínűleg sokan ismerik, de mégis felrakom, mert az egyik kedvencem.

  Francia vagyok Párizs városából,
  mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
  s most egy méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
  s a nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

  Geri Bátyó 14 éve 0

• Villon humora

  Én, François Villon boci
  Elhagyom, ím, e zöld gyepet,
  Halál, a kontómat hoci,
  Lelkem más rétre őgyeleg;
  Csókoltatom a hölgyeket,
  S mert vár a pokol – atyaég! -
  Vagy a mennybéli tőgymeleg,
  Álljon hát itt e Hagyaték.

  Pro primo: kajla balfülem
  A hűtlen üsző jussa lesz,
  Ki hogy nem élhet nélkülem,
  A mondott fülbe súgta ezt;
  Igének hittem ezt a neszt,
  Oltárnak tőgyes alhasát,
  De errare bocinum est,
  Vagyis: tévedni marhaság.

  Item, a jobb fülem pedég
  Vegyék a jó zsivány urak,
  Panírozzák be, és egyék,
  Belőle mind jóllakjanak.
  S a hentes úr, ki napra nap
  Hiába várta, hogy levág,
  Megkapja bojtos farkamat,
  Hogy arra kösse fel magát.

  S mi mást tehetnék fültelen,
  Túladva billogon s a szíjon,
  Rátok hagyom a hőlt helyem,
  Ott lumpok tejivója nyíljon -
  Mindenét szétosztotta Villon,
  Ki érte mégse pityereg,
  Azt verje süly, és ott pusziljon,
  Hol egykor farkam fityegett.

  Amikor először olvastam, könnyesre röhögtem magam.
  Különösen a vége durva. Nem tudom, hogy ki fordította, de zseniális.

  szerk: mint kiderült, nem Villon a szerző, de a stílus annyira az övé, hogy meghagyom a címet.

  Folytatás...

  Geri Bátyó 14 éve 0

• Köszönöm

  2010.05.09. Vasárnap, 10:36 Címlapra kerül a cikk, amit írtam!
  Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!

  Tényleg boldog vagyok, mert amennyi kínlódáson mentem át az utóbbi időben, ez végre valami pozitív.

  Geri Bátyó 14 éve 13

• Megírtam az első cikket

  Eredetileg egészen mást terveztem, de idő hiányában nem tudtam még befejezni.
  Az valójában előzmény lett volna a Felejtés-versekhez. Azóta sok minden változott és ez elsőbbséget élvez. Később azért még megírom azt is.
  És most várom, hogy tényleg címlapra kerülnek-e a verseim.

  Addig is, ízelítőnek itt van egy korábbi:

  Mosoly az arcodon,
  Tévelygő alkonyon.
  Nem mondod, nem tudom,
  Csak azt, hogy elbukom.
  Látom a végzetem,
  Széthullott életem.
  A hangom súlytalan,
  Elszállnak nyomtalan.

  Mosoly az arcodon,
  Megfogni nem tudom.
  Elmúló pillanat,
  Egy életre megmarad.
  Nem látom, de tudom,
  Mész saját utadon.
  Már hangom sincsen
  És eltűnik minden.

  Mosoly az arcodon,
  Fáradt vagy jól tudom.
  Tudásod ékszer,
  De megöl a kényszer.
  Most is, mint máskor,
  Távol a világtól,
  Magadba zárva
  Vársz a megváltásra.

  Mosoly az arcodon,
  Nem múló fájdalom.
  Valami elindult,
  De mára elpusztult.
  Bálványok ledőlnek,
  Engedve erődnek.
  Egyetlen kincsem
  A mosoly, mely nincsen.

  Geri Bátyó 14 éve 0