2016. május 26., csütörtök

Gyorskeresés

Geri Bátyó blogbejegyzései

[ Új blogbejegyzés ]

  • Igaz barátság

    Egy jó barátom kitett egy képet:

    Ennek kapcsán kicsit írogattunk is. Nem idézem pontosan, csak összefoglalom:
    - Mázlista vagyok, mert két embert is igazi barátomnak mondhatok. Mindkettővel volt egy komoly hullámvölgy, de túljutottunk rajta. Az egyik esetben inkább én, a másik esetben inkább a másik volt hülye. Eléggé komoly volt mindkettő. Hogyha nem ennyire szoros és jó a kapcsolat, mindkettő véget ért volna. Már ezért is szerencsés vagyok.

    Erre azt válaszolta, hogy érdekes módon, mindig az kezdeményezi a békülést, aki nem volt hülye.

    - Ez így van. Amikor én voltam a hülye, megbántva éreztem magam és nagyon rosszul esett. Persze kiderült, hogy félreértés volt. A másik esetben a barátom a húga mellé állt és nem gondolta, hogy az ármánykodik. Pedig közben a húgával időnként jókat beszélgettem és én sem gondoltam, hogy ármánykodik. Érdekes módon, mióta kiderült, messze elkerül. (Mármint a húga. Mostanság is beszélünk néha, de azóta nem találkoztunk.) Amúgy meg ebben is megmutatkozik az igazi barátság. Akkor is kitartasz mellette, amikor hülye. Én mindkét oldalról megtapasztaltam.

    Ezután beszéltünk kicsit és érezhetően van benne tüske, ami érthető. Nehezen fogtam fel, hogy nem akart megbántani. A másik esetből tudom, hogy ez mennyire rosszul eshetett neki.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 16 órája 19

  • Tartsd oda a másik orcád? Egy fenét!

    Nemrég olvastam egy bejegyzést egy közösségi oldalon, ami kicsit a szokásos, segíts magadon, isten is megsegít jellegű volt, de annál azért tovább ment. Azt is taglalta, hogy aki megfelelő módon áll a világhoz és önmagához, az nem csak magán segít, de idővel a pozitív kisugárzása miatt a környezetén is segíthet és először adni kell, hogy kaphassunk.

    Ez nagyon szép és jó, de nekem a hócipőm tele van azzal, hogy mire kialakulna valami pozitív, mindig jön egy ember, aki néhány hét, vagy hónap alatt tönkrevágja az egészet, a saját, kicsinyes érdekei miatt.

    A munkahelyemen adott egy olyan főnökség, akiknek időnként fura gondolataik vannak arról, hogy mi kell egy dolgozónak. Ugyanakkor ahhoz a munkához, amire a mi csapatunk létrejött, nem értenek. Nem volt könnyű rávezetni őket, hogy a más jellegű munkákkal kapcsolatos rutinok és tapasztalatok itt nem alkalmazhatók. Valahogy megoldottuk, de nem volt könnyű.

    A projekt-vezető alapvetően egy normális figura, de nem volt még vezető szerepben és eléggé fura stílusa van. Mivel kapásból a nyakába szakadt minden, időnként még engem is kiakasztott, de mostanra ő is beleszokott a feladatába és azt is észrevette, hogy finomítani kell a stílusán. Ez a része is jól alakul a dolognak.

    A terepesek sem igazán voltak a helyzet magaslatán eleinte, mert ők is más munkákhoz szoktak, de fokozatosan az is kialakult.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 hónapja 29

  • Itt a tavasz lehellete!

    „Itt a tavasz lehellete,
    Hihi, haha, hoho, hehe!”

    Na jó, ezt én magam sem gondoltam komolyan, de viccet félre téve, egyre inkább úgy tűnik, hogy végre vége az őszies időnek.
    Egyre többet süt a nap és már egyértelműen melegít is, egyre kellemesebb a hőmérséklet, megtörtént az óraátállítás és rajtam is kitört a tavaszi fáradtság.
    Szóval minden jel szerint tavasz van. Remélem marad is egy darabig, mert az utóbbi években nem nagyon volt hozzá szerencsénk. Hosszabb-rövidebb hűvös, esős időszakok után szinte azonnal nyár lett. Nem, mintha nem szeretném a nyarat.
    Igazából a tél elvesztése is fáj egy kicsit. Szerettem a telet is gyerekkoromban. Az igazi telet. Csillogó fehér hó, valószínűtlenül kék ég, ragyogó napsütés és mínusz 10-20 fok. Az az igazi tél.
    Az őszt viszont ki nem állhatom. Hideg, nyirkos, esős és az utóbbi jó néhány évben ebből volt 3 évszaknyi.

    Közhely, hogy a tavasz az újrakezdés a természetben. Nálam most úgy tűnik, hogy valamilyen szinten az életemben is.
    Végre letudtam az adósságaimat, így elkezdhetek értelmesebb dolgokra is pénzt költeni. Van egy ócska csaptelepem, egy csöpögő wc-m, lerongyolódott ruhatáram, ócska székem. Be kell szereznem néhány e-cigis dolgot, kell vennem egy külső vinyót. Kipótolhatom a hiányos bútorzatot, lecserélhetem a 25 éves tévémet, beütemezhetem a fogorvost és idén talán elmehetek nyaralni is.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 2 hónapja 26

  • Ihlet

    Sokat hallani az ihletről. Írók, költők szájából (illetve tollából inkább) sokszor halljuk (olvassuk), hogy megszállta őket az ihlet. Ugyanakkor másokról pontosan lehet tudni, hogy gyakorlatilag pénzért és/vagy megrendelésre írtak. Ezek sem feltétlenül rosszak és az előbbiek sem feltétlenül jók. Nyilván, a megítélése egy versnek, novellának, vagy regénynek, mindig az olvasótól függ.
    Ugyanakkor az „ihletett írás” kifejezés, úgy gondolom, hogy még mindig eléggé jól példázza, hogy mi az, amit tényleg ihletből írtak.
    Amikor egy - akár jelentéktelen témáról írt – mű igazán megfog.
    Amikor elszorul a torkod, ha az írás szomorú, vagy nevetned kell, ha az vidám.
    Amikor tényleg beleéled magad és a részévé tudsz válni.
    Amikor nem tudod megmagyarázni, hogy miért tetszik.
    Amikor még napok, hetek, vagy akár hónapok múlva is eszedbe jut. :K

    Amint látjuk, olvasói szemmel viszonylag egyszerű meghatározni, hogy az írónál volt-e ihlet, vagy sem, függetlenül attól, hogy tényleg volt-e.
    A másik oldal viszont az, hogy nem látunk bele az író fejébe. Nem tudjuk, hogy mikor érezte azt, hogy írnia kell.

    Nekem – kvázi – szerencsém van, mert nem csak sokat olvasok, hanem írok is. Ráadásul amikor írok, nem akaratból, hanem késztetésből teszem. Talán ezt nevezhetjük ihletnek. Legalábbis az én esetemben.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 4 hónapja 8

  • Önmagadért

    Önmagadért

    Minden pofon után újra fel kell állni,
    Hiszen minden rossz után jöhet még akármi!
    Nem feltétlenül kell boldognak lenni,
    Elégedettség kell! Semmi több, csak ennyi!
    Ha elégedett vagy, már nem vagy magányos.
    Kelsz amikor éber vagy és alszol, mikor álmos.
    Tesznek a kollégák lassan a fejedre?
    Csak bemész reggel és leülsz a helyedre.
    Csinálod amit kell, de mikor hazaérsz,
    Annyit kell tenned, amit tennél önmagadért!
    Elröppen hamar az a néhány óra,
    Amit „elkölthetsz” minden nap saját magadra.
    Mit számít a múlt, ha számíthatsz magadra?
    Mit számít a jelen, ha nem befolyásolja
    Azt, aki vagy és azt, aki még lehetsz
    És mosolyogsz azon, aki keresztbetesz?

    Blogbejegyzés 4 hónapja 8

  • Álmodtam a repülésről

    Álmodtam a repülésről, többször is. Éreztem a szél suhogását magam körül és ahogy a ruhámat rángatja. Éreztem a félelmet, hogy nem tudom irányítani … eleinte.
    Később elkezdtem egyre jobban élvezni, ahogy a fák koronája fölött néhány centivel suhanok el és egyre magabiztosabban kerülgetem az akadályokat.
    Azután körülnéztem és gyönyörködtem az alattam elsuhanó tájban. Újra és újra.
    Először csak a közvetlen környéket jártam be és érdekes volt más perspektívából látni az ismert és megszokott környezetet, de később egyre messzebb merészkedtem, ahogy egyre magabiztosabbnak éreztem magam.
    Kitágult a világ, de mégis a részleteket láttam élesebbnek ezáltal.
    Érdekes, hogy megfelelő helyről szemlélve, bár átfogóbb képet kapunk, mégis jobban feltűnnek azok a fontos, érdekes részletek amik megszínesítik a képet és amiket újra meg akarsz nézni.
    Ebben az állapotban megtehettem.
    Felszabadultnak, elégedettnek és igen, boldognak éreztem magam. Pedig egyedül voltam.
    Ugyanakkor ott volt a táj. A város, a házak, a fák és az ég madarai társamul.
    Egyre nagyobb lendülettel vetettem bele magam a mélységbe, mert pontosan tudtam, hogy nem zuhanhatok le.
    … pontosan tudtam.
    Láttam a határokat, de ezeket – Ikarossal ellentétben – tudatosan tágítottam apránként és nem léptem át. Végül mégis a csillagos ég lett a határ, ami valójában a határtalanság.

    Végül visszatértem a földre és nem álmodtam többé a repülésről.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 4 hónapja 12

  • Piaci elemzők szerint…..

    Ez az a mondat, amitől a falra mászok. Az utóbbi 5-10 évben erősen bebizonyosodott, hogy a „nagyrabecsült” piaci elemzőknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy mit várnak el a felhasználók.
    Ez még nem is lenne feltétlenül probléma, de sajnos a gyártók a piaci elemzők előrejelzései alapján alakítják ki a termékportfóliót. Ez viszont már probléma, mert sokszor a termékkínálat nem fedi le a tényleges igényeket.
    Hogy miért működik mégis ez a rendszer? Roppant egyszerű. Viszonylag kevés a tudatos felhasználó. Ezzel nem a felhasználókat szeretném minősíteni, mert nem lehet elvárni, hogy mindenki szakértő legyen. A probléma az, hogy az átlagember elhiszi, amit a piaci elemző által befolyásolt gyártó a képébe tol. Vagy a gyártó által befolyásolt piaci elemző?

    Notebook. Tényleg jó hogy van. Sok esetben a munkát nehéz lenne másképp megoldani. Az átlag felhasználónak viszont semmi szüksége a mobilitásra. Megveszi a notit, lerakja az asztalra, rádugja az egeret, billentyűzetet és az FHD monitort és utána szentségel, hogy nem fut rajta rendesen a „krájsziz”. Nem is értem, hogy miért?
    Nyilván, egy háztartásban is lehet létjogosultsága egy notinak. Második gépként. Amíg valaki játszik a PC-n, addig a többiek egy notin le tudják rendezni a facebookot.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 hónapja 42

  • Mese egy szakállról.

    Jó ideje ígérgetem már néhány embernek, hogy megírom ezt a történetet. Évek óta befejezetlen volt. Nem, mintha olyan különösebben izgalmas lenne, de hamár megígértem...

    Már egészen korán, úgy 15-16 éves korom környékén elkezdtem próbálkozni azzal, hogy szakállat növesztek. Hogy miért? Mert tetszik. Valójában semmi más oka nem volt... Eleinte. ;]
    Valljuk be, akkoriban eléggé satnya volt az arcszőrzetem (most sem egy dzsungel), így időnként meguntam és leborotváltam. Ráadásul a rokonok is rendszeresen leszólták (leginkább anyukám, de a nagynéném is) és a tanáraim sem rajongtak érte.
    Igazából ez kevéssé befolyásolt, de azért egy kicsit mégis. Kevés ember van, akit nem érdekel a legkevésbé sem mások véleménye, pláne teenager (mármint tinédzser) korban.
    Ami leginkább visszatartott, az az volt, hogy nem volt sem kellő mennyiségű, sem kellő minőségű szőrzetem. :(

    A fordulópont 1993 novembere volt (17 éves voltam ekkor), amikor is kirúgtak a középiskolából. Ez egész pontosan 1993 november 8-a, hétfő volt és én előző nap borotválkoztam.
    Akkor utoljára.
    Olyan körszakáll-féleséget növesztettem. Azért féleséget, mert a bajuszom és a szakállam nem nő össze a mai napig sem. Szóval van egy bajusz, ami az ajkam középvonala alá ér és van egy kecskeszakáll, aminek a hossza eleinte 1-3 cm volt, attól függően, hogy mikor nyírtam.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 hónapja 22

  • Mit tennél?

    Má' megen egy vers!
    Igazából nem várok tanácsokat, mert a döntés már a vers megírása előtt megszületett.

    Mit tennél?

    Mit tennél, ha olyat
    Szeretnél, akit nem szabad?
    Mit tennél, ha tudnád,
    Hogy a szíved megszakad?
    Mit tennél, ha nem lenne
    Okos szeretni őt
    És mit tennél, ha
    Éjjelente gyötör?

    Mit tennél, ha tudnád,
    Hogy nem szabad szeretni?
    Mit tennél akkor, ha
    Nem tudnád feledni?
    Mit tennél, ha nem olyan lenne,
    Aki neked tényleg megfelelne?
    Mit tennél, ha őt is érdekelnéd
    És mit tennél, ha mégis elsöpörnéd?

    Mit tennél, ha az élet
    Mégis odasodorna téged?
    Mit tennél?

    Blogbejegyzés 9 hónapja 52

  • Bukott isten

    Hosszú idő után ismét egy vers. Hajnalban felébredtem és leírtam az első két versszakot. Most hazaértem és leírtam a többit. íme.

    Bukott isten

    Bukott isten pihen e helyt,
    Zuhanta csúfos volt nagyon,
    Magas, ingatag talapzatról
    Dőlt le egy hűvös hajnalon.

    Felkapaszkodott, ki tudja mikor,
    E magaslatra, ahol állt,
    Türelmesen lesve fentről,
    Ostobák hadára várt.

    Bukott isten pihen e helyt,
    Zuhanta csúfos volt nagyon,
    Kiábrándult elvakultjai
    Odahagyták eme hajnalon.

    Hatalmas bár nem volt sosem,
    De annak tétette magát,
    Ám hazugságok áradatától,
    Ím összeroppant már e gát.

    Bukott isten pihen e helyt,
    Zuhanta csúfos volt nagyon,
    Most orcával fekszik alant a sárban,
    S hívei szikkadni hagyják a napon.

    Megváltónak látszott egykor,
    Most mégis földön hempereg,
    Szakadozott palástjával törli
    A dühös, haragvó könnyeket.

    Bukott isten pihen e helyt,
    Zuhanta csúfos volt nagyon,
    Elfeledett testét rejti,
    Eme gazos földhalom.

    Blogbejegyzés 9 hónapja 10

  • Már megint hülyét csináltam magamból!

    Már megint hülyét csináltam magamból, de legalább jól esett!

    Fura ez így ugye? Na, de hát öregszem. Próbálom a pozitív oldalát látni annak is, amit el-khmm-tam.
    Hétvégén volt egy jó kis buli, amit az öcsém tiszteletére rendeztek. Jó társaság gyűlt össze, de az átlag életkor is legalább 15 évvel kevesebb volt, mint az enyém.
    Nem ez volt a probléma. Még csak az sem, hogy túl sokat ittam (na jó, azért ez probléma volt).
    A probléma az volt, hogy megakadt a szemem egy lányon. Illetve még ez sem lett volna probléma, de elkezdtünk beszélgetni. A túlzott alkoholfogyasztás miatt, csak benyomásaim vannak a beszélgetésről, de azt tudom mondani, hogy koránál érettebb és kicsit fura. Nekem viszont ez vonzó tulajdonság. Egyszerűen csak jó volt vele beszélgetni.
    Még ez sem az igazi probléma. A probléma végül is az, hogy a beszélgetés után meg akartam csókolni.
    Számtalan oka van, hogy ez miért nem volt helyes.
    Egyrészt nem is ismertük egymást.
    Másrészt ittas voltam.
    Harmadrészt jóval idősebb vagyok nála.
    Negyedrészt pedig nem szoktam ilyet csinálni.
    Ötödrészt pedig az öcséimnek barátja/ismerőse.
    Hatodrészt pedig ezeken kívül is van számtalan oka, hogy ez miért nem volt helyes (nem akarom tovább sorolni).

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 11 hónapja 35

  • Elfeledett fűszereink

    Valójában nincsenek teljesen elfeledve, de ritkán használjuk és sokukról azt sem tudjuk, hogy „ősi” magyar fűszer.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Cikk 1 éve 164

  • Élesedik a helyzet e-cigi ügyben

    Én csak nemrég óta szívom az e-cigit (2014 május), de látom az előnyeit. Előtte 22 évig dohányoztam és szerettem is, nem akartam leszokni. Most viszont az átszokás sokat segített, függetlenül attól, hogy egészségügyi gondjaim nem voltak.
    Könnyebbnek érzem magam. Jobb a közérzetem és nem utolsósorban olcsóbb is. Mindezek mellett az élvezeti értéke sokkal nagyobb. A cigit (e-cigis nyelvezetben: az analógot) azért szívtam, mert kellett. Nem éreztem rossznak, hiszen függő voltam és a heroinista sem érzi rossznak a cuccot.
    Most viszont főleg azért szívom az e-cigit, mert élvezem az ízeket! Számtalan dohányos, gyümölcsös és desszert íz közül lehet választani, de még kolbász, vagy pizza ízű liquid is elérhető!
    Az alább linkelt videókból kiderül, hogy ez sem csodaszer és ez sem egészséges, de sokkal kevésbé káros, mint az analóg. Pont ez a lényeg! Az e-cigi egy alternatíva a dohányzók számára!
    Apám 65 éves és kb. 50 éve dohányzik. Az alábbi videóban említett 3. generációs készülékkel és patronnal (tank, integrált kazán, stb.), még a 12 mg-os liquid sem volt neki megfelelő (talán a 18-as jó lett volna), viszont nekem komolyabb készletem van (mod és felújítható tank) és a 10mg-os liquiddel töltött készüléket le sem akarta tenni. Három nap alatt 4 szál analógot szívott, de csak azért, mert éppen töltőn volt az e-cigi. Amúgy viszont 20-30 szál piros Symphonia-t szív.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 éve 39

  • Hihetünk a nőknek?

    "Nem fikázódni akarok, ezt előre leszögezem, de a két nem eltérő gondolkodásmódja miatt azt gondolom, hogy nem."

    Ennyit tartottam meg az eredeti bejegyzés szövegéből. A többi részét viszont töröltem. Még most is azt gondolom, hogy sok esetben a két nem teljesen másképp látja a dolgokat. Különösen akkor, ha van köztük egy kis súrlódás.
    Ez tulajdonképen normális.
    Mivel az eredeti bejegyzés megírásakor eléggé ki voltam akadva, írtam olyat, ami sértő és/vagy eltúlzott.
    Még most is azt gondolom, hogy nem volt alaptalan. Átgondoltabban kellett vona fogalmaznom és jobban kihangsúlyozni, hogy miért éltem meg úgy a dolgot, ahogy. Elmélkedősebbre kellett volna venni az írást, érzelemmentesebbre.

    A bejegyzés megírása előtt alig aludtam valamit. Nagyon bántott, ami történt és nem értettem, hogy miért csinálta amit csinált. Amióta elolvasta, ő nem tud aludni, mert nem érti, miért írtam és miért így.

    Valami, valamikor megtört köztünk és nem a szakításkor. Én már nem értem őt és már ő sem ért engem. Elbeszélünk egymás mellett. Nem akartam megbántani, de talán ő sem engem. Mégis sikerült, mindkét irányból.

    Blogbejegyzés 1 éve 51

  • Egy vacak év vacak lezárása

    Tulajdonképpen nem indult rosszul az év. Legalábbis úgy tűnt.
    Némi munkanélküliség után lett meló egy olyan ember mellett, akit régóta ismerek és kedvelek. Jól tudunk együtt dolgozni és a munka is olyan volt, amit élvezek és amiben tényleg jó vagyok.
    A cég viszont finoman szólva is érdekes. A tulajdonosok hűbéruraknak képzelik magukat, a dolgozók rettegésben élnek, mert nem tudják, hogy miért kapnak orbitális letolást. A munkaszervezés katasztrófa, de persze nem a szervező kapja a letolást, hanem a melós.
    Gyakran csak 1.5-2 hónap után kaptam fizetést és idővel már nem is próbáltam kideríteni, hogy miért vontak le a kialkudott – amúgy eléggé nevetséges – pénzemből.
    Augusztusban viszont elfogyott a munka. Állami projekt volt és elméletileg október-november körül indult volna a folytatás. Megnyert pályázat, állami és EU-s pénz, ehhez képest az sem biztos, hogy valaha is lesz folytatás.

    Karácsony előtt 2 nappal a párom közölte velem, hogy jobb, ha befejezzük.
    Nem mondom, hogy váratlanul ért, mert jó ideje voltak problémák, de én még reménykedtem, hogy meg tudjuk oldani. Illetve valójában csak egy probléma volt, de ebben valamiért nem tudtunk közeledni egymáshoz. Nem vesztünk össze, de már időnként morogtunk egymásra a felgyülemlett feszültség miatt. Tulajdonképpen igaza volt, hogy jobb most befejezni, de ettől még nem könnyebb.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 éve 12

  • Ismét elment egy számomra fontos ember

    Amikor a nagymamám haláláról írtam, az nyilvánvalóan kicsit más volt (vagy mégsem?), hiszen közvetlen hozzátartozóm (ez nagyon rosszul hangzik ebben a formában leírva) és nagyon közvetlen kapcsolatom volt vele.
    Akiről viszont most próbálok megemlékezni, az nem családtag. Talán kollégának mondhatnám, bár valójában alvállalkozóként dolgoztam neki. Viszont az évek során egy nagyon közvetlen, baráti viszony alakult ki közöttünk, de talán még annál is több. Valamilyen szinten, apám helyett apám volt.

    Nem is tudom pontosan, hogy mikor ismertem meg, de kb. 15 éve. Akkoriban egy földmérő cégnél dolgoztam és "porbafingó" "huszeonegynéhány" éves ifjonc voltam. Már volt némi szakmai rutinom, de még nem vettek komolyan.
    Dolgoztunk egy mélyépítő-tervező cégnek (konkrétan szennyvízcsatornát terveztek) és egy helyen egyértelműen el volt rontva a geogéziai felmérés amit csináltunk. Szóltam a főnökömnek, de nem foglalkozott vele. Természetesen hatalmas botrány lett belőle. A javított felmérést viszont nekem kellett elvinnem a megbízókhoz (Gerinces mi? Az ex-főnököm nem vállalta a felelősséget).
    Akkor találkoztam először "Az Öregekkel"! :)
    Érdekes találkozó volt, hiszen "rajtam csattant az ostor", de én úgy voltam vele, hogy magasról teszek a lojalitásra (Elvégre is, szóltam a főnökömnek, hogy elszúrtuk, de nem érdekelte.) és őszintén elmondtam, hogy mi, hogy volt.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 1 éve 2

Hirdetés

Copyright © 2000-2016 PROHARDVER Informatikai Kft.