Mit akarsz?

Tüzes, kérdő pillantásod rám veted,
De én már nem keresem tekinteted.
Nem beszélsz még most sem, hogy kértem.
Miért vagy ilyen? Nem mondom, hogy értem.
Akarsz valamit? Hát mondd, hallgatom!
Hogy miért nem mondod én nem tudom.
Így hát marad a semmi, a jellegtelen szavak,
Én a feledés homályában tartalak.
Már csak egy ember vagy a sok közül,
Ha meglátlak, szívem fel nem derül.
Boldog volt minden perc, mit melletted átéltem.
Valami megváltozott, de hogy mi, nem értem.
Nem lettem én más, mint mi korábban voltam,
Talán te változtál, de ezt már elmondtam.
Barátságot akarsz? Őszintét? Igazit?
Akkor tenned is kell érte valamit!
Egyoldalú érzés mindenféle módon,
De ezt fenntartani nem csak az én dolgom!
Szeretnél a régi úton újra továbbmenni?
Amíg nem változtatsz, marad ez a semmi!
Hogyha szeretsz engem, mint embert és barátot,
Ne incselkedj velem! Ezt talán belátod!
Szeretlek még mindig, de elzártam jó mélyen,
Nem csinálsz még egyszer bohócot belőlem!