2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Villon humora

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Én, François Villon boci
Elhagyom, ím, e zöld gyepet,
Halál, a kontómat hoci,
Lelkem más rétre őgyeleg;
Csókoltatom a hölgyeket,
S mert vár a pokol – atyaég! -
Vagy a mennybéli tőgymeleg,
Álljon hát itt e Hagyaték.

Pro primo: kajla balfülem
A hűtlen üsző jussa lesz,
Ki hogy nem élhet nélkülem,
A mondott fülbe súgta ezt;
Igének hittem ezt a neszt,
Oltárnak tőgyes alhasát,
De errare bocinum est,
Vagyis: tévedni marhaság.

Item, a jobb fülem pedég
Vegyék a jó zsivány urak,
Panírozzák be, és egyék,
Belőle mind jóllakjanak.
S a hentes úr, ki napra nap
Hiába várta, hogy levág,
Megkapja bojtos farkamat,
Hogy arra kösse fel magát.

S mi mást tehetnék fültelen,
Túladva billogon s a szíjon,
Rátok hagyom a hőlt helyem,
Ott lumpok tejivója nyíljon -
Mindenét szétosztotta Villon,
Ki érte mégse pityereg,
Azt verje süly, és ott pusziljon,
Hol egykor farkam fityegett.

Amikor először olvastam, könnyesre röhögtem magam.
Különösen a vége durva. Nem tudom, hogy ki fordította, de zseniális.

szerk: mint kiderült, nem Villon a szerző, de a stílus annyira az övé, hogy meghagyom a címet.

szerk2: Menet közben kiderült (vannak nálam tájékozottabbak is szerencsére), hogy Varró Dániel műve, aki szokott híres költők stílusában írni.

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.