Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• A bőség börtöne

  A bőség börtöne

  Ismét eljött az ősz, de szívemben tél van,
  A magány lassan legyőz, fekszem csak aléltan.
  Eljött a halál ideje, a természet aludni tér,
  Lelkem is haldoklik, de most is enni kér.
  Nincs mivel tápláljam, így hát éhen marad,
  Más sincs a kamrában, csak gyűlölet és harag.
  Ezekkel nem táplálom, mert csúf lesz a halála,
  Így hát kiéhezve, lélek nélkül tatok a magányba.

  A bőség börtönében sínylődök minden nap,
  A táplálék látványa mélyen belém harap.
  Nem tudom elvenni azt, amit megkívánok,
  Csak akkor ehetnék, hogyha megkínálnak.
  Sosem fog kínálni az, aki fogva tart,
  És látványa által csak növeli kínjaimat.
  Behunynám szemem, de semmit sem ér,
  Vágyaim tárgya még álmomban is elkísér.

  Nem szabadulok, több mint egy éve már,
  De egy kis megnyugvás nekem is kijár!
  Mégsem lelek békét, sem szabadságot,
  Emiatt gyűlölöm már ezt a világot!
  Csak felejtést kértem, semmivel sem többet,
  De kérésem nem szólt, csak süket füleknek!
  Nem törődnek velem, vagy nem érdemlek mást?
  Nem kaphatom meg ezt a kis megnyugvást?

  Geri Bátyó 14 éve 4

• Álmok Vadásza

  Álmok Vadásza

  Vadász vagyok, álmokra vadászok,
  De azokkal jóllakni nem lehet.
  Erőteljes, de hiú ábrándok,
  Csak erősítik éhségemet.

  Mind több, mire szükségem lenne,
  Ahogy egyre csak telik az idő.
  Veréb nem kell, nincs semmi benne,
  Viszont a nagyvad sehogy sem jő.

  Már széttép az éhség!
  Belülről emészt fel
  És nem jön a segítség!
  Álmom nem ereszt el.

  Mikor este aludni térek,
  Megkínzott lelkem menekül,
  S lassan az ágyamhoz érek,
  Lélek nélkül, egyedül!

  Geri Bátyó 14 éve 3

• Álarc mögött

  Álarc mögött

  Nem csak a test fáj, hanem a lelkem,
  Elvesztettem minden reményem.
  Szerelmem még most is lángol,
  Hát kizárom magam a világból!

  Táncolok az őrület küszöbén,
  Megváltoztam, de nem én
  Vagyok, aki gyűlölni tudok.
  Kegyetlen álarc mögé bújok!

  Nincs semmi, nincsen gyűlölet,
  Csak az eszeveszett szeretet!
  Eltipornám, de felszínre tör,
  Minden percemben gyötör!

  Nincs más utam, csak egyre lejjebb,
  Ha ő gyűlöl meg, talán könnyebb.
  A szeretett nőt a porba gyalázom,
  Kérdezi miért, nem magyarázom.

  Ez a lány az én keresztem,
  Semmi nem segít cipelnem!

  Geri Bátyó 14 éve 5

• Nem számít!

  Nem számít!

  Elég volt, már feladtam.
  Kiégett porhüvely vagyok.
  Rozzant, ócska testben,
  Csak fájdalmat álmodok.

  Nem tudom, hogy lehet
  Kibírni ép ésszel,
  Megkínzott testemet
  A tűz eméssze el.

  Lelkem ha ép lenne
  És nem ennyire sérült,
  Talán jobban bírnám,
  De szívem is kihűlt.

  Már félig holt vagyok,
  Csak a fájdalmam él,
  Érzem, hogy az őrület
  Lassacskán utolér.

  De nem! Nem engedem,
  Hogy jöjjön az őrület,
  Létezésemmel segíthetek
  Tán egynéhány életet!

  Én már nem számítok,
  De mások még igen,
  Nekik kell áldoznom
  Maradék életem!

  Geri Bátyó 14 éve 8

• Rémálmok

  Rémálmok

  Nem tudok aludni, mert túl sok a gondom,
  Csak pörög az agyam és gondolkodom.
  Bármerre indulok, ugyan oda jutok,
  Akármerre megyek, zsákutcába futok.
  Minden egyes nap rémálmok gyötörnek
  És mikor elalszom ismét előjönnek.
  Az ébredés sem jobb, aludnék tovább,
  Mivel az csak álom és nem a valóság.
  Reggelente görcsben van a gyomrom,
  Még ez az egy nap, mindig ezt mondom.
  Napról napra élek és csinálom tovább,
  Én sem leszek már ennél ostobább.
  Minden egyes vágyam rémálommá válik,
  Nem akarok semmit, mindez nem számít.

  Geri Bátyó 14 éve 4

• Odvas Fa

  Odvas Fa

  Kiégett, villámvágta, odvas fa vagyok,
  Ki az út szélén állva, már alig él,
  Gyökereimmel mégis a földbe kapaszkodok,
  De mégsem számít, ha kidönt az első szél.
  Aki nem néz meg jobban, tán rámcsodálkozik:
  Szép, nagy fa, ki túlél minden vihart.
  Az élni vágyás belőlem lassan távozik
  És nem élek túl egy újabb zivatart.
  Belül már elpusztult minden, ami volt,
  De kívülről ezt meg nem láthatod.
  Éjszaka, hogyha nem süt rám a hold,
  Letört ágaim mind elhordhatod.
  Van még mit adnom, hisz óriás voltam
  És megsebzett létemben is ember vagyok,
  Talán most is többet érek, mint holtan,
  Fél-életemhez csak ezért ragaszkodok.
  Olyannak adtam, kitől nem kaptam viszonzást,
  Leginkább talán ezért is pusztulok.
  Ilyennek születtem és nem tehetek mást,
  De legbelül, apránként elsorvadok.

  Sírni volna kedvem, de túl üres vagyok.
  Érzelmek közül, csak a harag ami éltet
  És elborzaszt az, hogy már sírni sem tudok,
  Érzések nélkül viszont mit sem ér az élet.

  Geri Bátyó 14 éve 1

• Törött Tükör

  Törött tükör

  Egyedül vagyok, de már vágyom is a magányra.
  Jobb nekem így, mint emberek között.
  Nem vágyom sem asszonyra, sem társra,
  Csak egy tükör vagyok, mely régen eltörött.
  Maradéka vagyok annak, ami valaha voltam
  És éppen ezért egy torz képet mutatok,
  Mégis itt vagyok, de lelkemben holtan,
  Törmelékem által már csak szórakoztatok.
  Valaha ép voltam, hatalmas és tiszta,
  Bennem mindenki bármit láthatott.
  Ez az állapot már sosem térhet vissza,
  Sosem élem már át azt a régmúlt tegnapot.
  Szilánkjaim a földön szerteszét hevernek
  És ha nem vigyázol mély sebet okoz.
  Vannak még néhányan, akik tényleg szeretnek,
  De én megváltoztam és ők sem értik az okot.
  Tükörnek születtem és támogatónak.
  Hosszú távon ez túl nehéz feladat.
  Szívesebben lettem volna üvegablak,
  Akkor nem mutattam volna önmagamat.
  Hulladék vagyok, hát szemétre velem,
  Hisz feladatom már el nem láthatom.
  Az életben több babér nekem nem terem,
  De maradni akarok és önként nem távozom.
  Én nem vagyok főnix, ki hamvából feléled,
  Így törött tükörként folytatom tovább.
  Napjaim olyanok, mint ki rossz álomból ébred,
  De még mindig, most is jobb itt, mint odaát.

  Geri Bátyó 14 éve 6

• Már nem jó

  Már nem jó

  Korábban jó volt, de mára már nem az,
  Nem csinál most már a szívemben tavaszt.
  Nem vágyom látni, sőt, borzadok tőle,
  A szemébe nézni is félek már előre.

  Elrontja a kedvem és nyomorult leszek,
  Észre sem veszi azt, hogy még létezek.
  Csak mondja a magáét, de rám nem figyel,
  Így viszont már engem ő nem érdekel.

  Valami változott, de nem a jó irányba,
  Mélyen elmerül az érzelmi dágványba.
  Tudja a kiutat, de mégsem megy arra
  És azt gondolja, hogy ez az ő sorsa.

  Hogyha így gondolja, én mosom kezeim,
  Levettem hát róla féltő, óvó szemeim.
  Talán bennem van egy túlzottan nagy csavar,
  De felőlem most már megy, amerre akar.

  Geri Bátyó 14 éve 8

• Nincs kezdet, így vége sincsen

  Nincs kezdet, így vége sincsen

  Démoni e kapcsolat, mert kölcsönös a vonzalom,
  De mégsincs meg az, amire azt mondhatom,
  Hogy lesz ebből valami és minden adott.
  Kimondta amit már éreztem és nem áltatott.
  Kedvel mint embert és szeret, mint barátot
  És nem jó az a nap, amikor nem láthat,
  De nincs meg az a tűz, amitől tovább lépne,
  Ennek hiányában pedig végig attól félne,
  Hogy rosszul sül el és csúf lenne a vége.

  Így viszont esélyt sem ad és ebben igaza van!
  Más talán belemenne, mert mindenki rohan,
  De neki fontosabb vagyok mint ember
  És ha többet adna, attól félne átver.
  Sokkal visszafogottabb és sosem kelleti magát,
  Főleg mióta tudja, hogy több nekem, mint barát.
  Soha sem akart bennem hiú vágyat kelteni,
  Mert nem egy nyáladzó báb, hanem az ember kell neki.
  Mielőtt elkezdődött, vége lett, így hát nagyjából ennyi!

  Geri Bátyó 14 éve 20

• Sötét Virágok

  

  Sötét Virágok

  Amikor feketén látok mindent,
  Akkor már színes virág sincsen.
  Minden ami volt, immár sötétbe borult,
  Nem számít sem a jövő, sem pedig a múlt.
  Most már a jelennek, csakis a mának élek
  És tudom jól, hogy nem túl sokat érek!
  Néhány ember látja csak az igazi értékem,
  Tudom jól, hogy miattuk tovább kell élnem!
  Ők maroknyian, csak ők számítanak,
  Mások nem értenek és nem is támogatnak.
  Szürkék és sivárak a hétköznapok,
  Az élettől mostanában nem sok jót kapok.
  Lelkemben már nem teremnek mások,
  Csak éjsötét, hollószín virágok!

  Egyre Kevesebb (Sötét Virágok II.)

  Ismét előjött, pedig azt hittem, túl vagyok rajta végre,
  De úgy látszik, túl mélyen bennem van eme tüske vége.
  Az idő sem gyógyír, az összes ilyen sebre,
  Emiatt is tartom magam egyre kevesebbre.
  Nem tudok felülemelkedni bizonyos dolgokon,
  Csak verem a falba most is a homlokom.
  Nincs erre megoldás, vagy csak nem találom?
  Újra rá gondolok és elkerül miatta az álom.
  Oly mélyen belém égett, hogy nem gyógyul sohasem?
  Nem jó ez így, mert csak megnyomorítja az életem!
  Feledni egy másik lány által ezt az egyiket,

  Folytatás...

  Geri Bátyó 14 éve 16

• Ami most van, nem elég!

  Ami most van, nem elég!

  Nem tudom mit tegyek, mert balfék vagyok,
  Ahelyett hogy cselekednék, csak bizonytalankodok.
  Mondanom kéne, hogy mit szeretnék, de nem megy,
  De ha így folytatom, minden remény elmegy.
  Akarom őt, egyre inkább ezt érzem,
  De nem tudom, hogy van-e nála esélyem.
  Lehet, hogy van, de nem tudom biztosan,
  Ezért inkább nem sietek, visszafogom magam.
  Többször is azt érzem, hogy jelez ez a lány,
  Bátrabbnak kellene lennem talán.
  Már sok pofont kaptam és nem kell még egy,
  Talán ezért is van, hogy a vallomás nem megy.
  Amit neki tanácsoltam, azt kellene tennem,
  Elé állni nyíltan és elmondani menten,
  Hogy mit érzek, gondolok és szeretnék.
  Ami most köztünk van, az már nem elég!

  Geri Bátyó 14 éve 6

• Valami Megváltozott (Fekete Démon II)

  Valami tényleg megváltozott, ezt írtam a Szúnyoglány cikkben is. Konkrétan a versben.
  "valami bennem végleg összeomlott."
  Még én sem tudom, hogy mi, de az biztos, hogy fontos. Ez a vers és az érzések, gondolatok, amik szülték, már valami más hangulatot és más szemléletet tükröznek. Az is lehet, hogy közben már túljutottam a Szúnyoglányon (avagy a Felejtős lányon), de ebben még nem vagyok teljesen biztos. Az viszont biztos, hogy már nem akarok tőle semmit! Túl sokáig vártam rá és túl sokáig reménykedtem, hogy talán mégis. Ez a kínlódás és a folyamatos rossz hangulat nem nekem való. Annak viszont örülök (és hogy ismételjem magam, ezt a Szúnyoglánynak köszönhetem), hogy már nem csak rossz hangulatban tudok verset írni.

  Valami Megváltozott
  (Fekete Démon II)

  Egyre inkább azt érzem, egy Démonhoz van kedvem,
  Szúnyoglányról gondolkodást – talán – végleg befejeztem.
  Nincs szükségem a gondokra és a sok zűr-zavarra,
  Annál inkább gyengédségre és kedves szavakra!
  Szúnyoglánynál ezt nem érzem, de Démonomtól megkaphatom
  És mivel ő is erre vágyik, ezt én is nyújtani tudom.
  Szerelem tán nincsen, de ki tudja, mit hozhat a jövő,
  Talán csak túlságosan összezavart már az a másik nő!
  Szeretem Démonom, mert kedves, aranyos és életrevaló,
  Jó kedélyű, kicsit trágár és olykor elgondolkodó.
  Picinke és vékony, súlya mint egy marék tollpihe,

  Folytatás...

  Geri Bátyó 14 éve 9

• Volt egy álmom

  Volt egy álmom

  Erősen és őszintén hiszek abban,
  Hogy mindenkinek valami dolga van
  S nem véletlen születtünk e földre.
  Nem lézenghetünk örökkön örökre!
  Szokatlan mód, volt egy álmom,
  De éberen is tisztán látom.
  Álmomban felvilágosítottak engem,
  Hogy életemben mit kellett tennem.
  Segítenem kellett a sok bajban
  S én mindvégig mellette is álltam.
  Ezután már könnyebb lesz élete,
  Nem kell, hogy ott legyek mellette.
  Így hát elhagytam és elmentem,
  De most nehezebb az én életem.
  Egyik gödörből a másikba lépek,
  Boldogtalanul s magányosan élek.
  Bármit is szeretnék, nem sikerül semmi,
  Mintha azt mondanák: Nem kell már itt lenni!
  Talán tényleg nincs már mit tennem,
  És valóban el kellene mennem?
  Ha így van s feladatom elvégeztem,
  Vajon még mindig itt a helyem?
  Túl sok a gondom, de szeretek élni
  És szeretnék még egyszer boldog lenni!

  Geri Bátyó 14 éve 4

• Hazafelé

  Na, ez egy csúnya hazaút volt, bár azt is mondhatnám, hogy nagyjából a szokásos. Kissé nehezen viselem a tömeget. Fáradtan és rosszkedvűen meg még inkább.

  Hazafelé

  Járom az utam, nem nézek semerre,
  Merev arccal megyek a végtelenbe.
  Dugasz a fülemben, ordít a zene,
  Nem érdekel ilyenkor senki élete.
  Aki utamba áll, átgázolok rajta,
  Egy nehéz nap után sietek így haza.
  Nyugalom és béke vár az üres lakásban,
  Nem állnak percenként, úgy hárman a számban.
  Nincs zaj, nincs por és csövesek hada.
  Mikor érhetek már végre haza?

  Geri Bátyó 14 éve 6

• Szúnyoglányról bővebben

  Avagy - ki is az a pókasszony

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 14 éve 23

• Miért?

  Most kicsit sok minden kavarog bennem. Ráadásul meleg is van. Ez a vers emiatt olyan, mintha két különböző vers lenne. Finoman szólva, kissé fura. Ráadásul megint nem igazán vidám, de ez egy ilyen nap.

  Miért?

  Nem egy jó nap a mai,
  Mert jobban fáj az, ami
  Már hónapok óta kínoz.
  Kell, ami ebből kihúz!

  Nem egy jó nap a mai,
  Nem elég a felejtést akarni
  És a vicc sem mindig segít.
  Kell valami, ami felvidít!

  Már megint nem értem miért
  Csinálja ezt és miért kísért?
  Megtöri a szívem minden nap,
  Pillantása a lelkembe harap.

  Már megint nem értem miért
  Foglalkozom vele? Miért!!??
  Csak szenvedek, ha rá gondolok,
  De ha rám mosolyog, elolvadok.

  Dühösnek tűnt, amikor búcsúztam.
  Talán mert korábban elhúztam?
  Esetleg azt várta megkérdem,
  Hogy egy darabig elkísérjem?

  Mivel csúnyán pofára estem,
  Még egyszer én meg nem kérdem!
  Viszont ha valamit mégis érez,
  Akkor majd Ő kezdeményez!

  Az is biztos, hogy nem mondom újra,
  Hogy mennyire bele vagyok zúgva!
  Tartom továbbra is a távolságot,
  Pedig csak vele látnám szépnek a világot!

  Geri Bátyó 14 éve 23

• Művésznő

  Drága Művésznő, akkor ezt a bejegyzést most csak neked!

  Művésznő

  Ő egy személyben anyánk és gyermekünk,
  Egyszerre barátunk és kedvesünk.
  Megtestesít mindent, ami jó lehet
  És még sorolhatnám az érveket,
  Hogy miért öröm, hogy őt ismerhetem
  És miért mondom büszkén, hogy szeretem.
  Szeretem mint barátot, testvért és gyermeket.
  Őszintén szeretem és erre jobb szó nem lehet.
  Az életben is látni, egy csodával felér,
  Nagyszerűbb ő, mint amit elhinnél!
  A legkevésbé sem mondhatom, hogy csalódtam,
  Mert elképesztő ember az élő valóban.
  Okos, kedves, bohókás és minden ami kell,
  Nem láthatod másként, csakis a szíveddel!
  Na és persze gyönyörű, szerencsés a párja
  És szerencsés mindenki, aki hazavárja.
  Minden nap látni nagy élmény lehet,
  Az összes szülő szeretne ilyen gyermeket!
  Beszélgettünk órákig, de nem volt még elég,
  Csak azt mondhatom, remélem látlak még.
  Megteszem ami tőlem telik, hogy tényleg így legyen,
  Mert nélküled már szürkébb lenne az életem!

  Geri Bátyó 14 éve 34

• Fekete Démon

  Akik jobban ismernek, már hallottak róla. Nem a sörről, hanem egy lányról van szó. Régebb óta ismerem látásból, de csak az utóbbi időben kezdtem beszélgetni vele. Van egy nagyobbacska fiatal társaság akikkel időnkén dumálok és ő is közéjük tartozik. Nemrég szóba jöttek a versek és ő félig viccesen megjegyezte, hogy róla aztán lehetne verset írni. Gondoltam: Miért ne? Ő már tegnap megkapta, de nem olvasta el akkor, így nem tudom, hogy mit szól hozzá, de gondoltam megosztom veletek is.

  Fekete Démon

  Egy fekete démon, tüzes és vagány,
  Sokszor elkápráztat engem ez a lány.
  Jóval több van benne, mit gondolnál elsőre
  És nagy szüksége van a belső erőre,
  Ami megvan benne és ha kihasználja,
  Nem válhat kárára, csakis a hasznára.

  Kedves és vicces egy vonzó jelenség.
  Első látásra azt mondod: Gyerek még!
  De már nem gyerek, sőt, igazi nő
  És bár aprócska, ha megszólal megnő!
  Mélysötét szemében az élet tüze ég,
  Ha egyszer már láttad, látnod kell még!

  Geri Bátyó 14 éve 13

• Izgulok...

  ...pedig valójában fölösleges.

  Izgulok

  Már megint kávé, így indul a reggel,
  Tele a fejem ilyenkor rímekkel.
  Csak pörög az agyam és gondolkodom,
  Időnként még el is mosolyodom.
  Pedig izgulok és görcsben a gyomrom,
  Tíz nap után, ma ismét láthatom.
  Furcsát mondott a legutóbb szerdán
  És már várom, mi lesz eztán!

  Valójában nem is várok semmit,
  Kár is ezen agyalnom ennyit.
  Lesz, ami volt is, a nagy semmi,
  Nem hagyom ismét a fejemre nőni.
  Elkerülhetne minden ilyen gondolat,
  Lepereghetne, mint az öreg vakolat.
  Hagynom kellene békén végre,
  Neki sem jó, hogy rajongok érte!

  Geri Bátyó 14 éve 7

• Szúnyoglány

  Úgy tűnik, a viccelődés tényleg segít! Korábban nem tudtam jó kedvemben verset írni, mindegyik eléggé borongós volt. Ez mostanában megváltozott! Igaz, még mindig a problémáimról írok, de már nem feltétlenül sötét hangulatút. Most itt a következő!

  Szúnyoglány

  Vonz engem, mint szúnyogot a fény
  És mégis, mivel Ő a nőstény,
  Ő szívja az én vérem!
  Nem mondom, hogy nem értem!

  Talán nem akarja, mégis megteszi,
  Nem tudom, miért jó ez neki!
  Élvezi, hogy rá figyelek
  És senki mást nem szeretek?

  Vagy csak én értelmezem félre,
  Hogy jeleket adna agyra-főre?
  Talán mert igazi nő, s mint ilyen,
  Vonzza a hímet, légyen az bármilyen!

  Vonz engem is, de ezt már írtam.
  Pofára estem, de kibírtam!
  Már nem felejtek, csak viccelek,
  Erről szólnak most a versek!

  Geri Bátyó 14 éve 3