Hát ez eléggé sötét hangulatomban íródott.

Szárnyaló lélek

Szállj, csak szállj, mint a felhők az égen,
Szabadon és boldogan, mint régen.
Szállj, csak szállj, mint megannyi madár,
S a hűs szellő simogatva magába zár.
Ne is nézz máshová, csak mindig fel az égre,
Elmúlik így minden gond, remény s bánat végre.
Tárd ki a szíved, csak szállj, meg ne állj,
Szabad vagy ismét, már semmi nem fáj.
Tavaszi virágok illata a szélben,
Velük együtt szállsz te is fenn az égen.
És mikor utad véget ér, tompa puffanással,
Akkor nem törődsz már szíved fájdalmával!