A processzorok fogyasztása folyamatosan növekedik.
A 80-as években éve még 1-2w körül evett egy középkategóriás proci, a 90-es évek elejére ez 5-10w lett (486), a végére 30-40 (celeron). Az AthlonXP/Pentium4 középkategóriás példányai már 60-90w körül fogyasztottak.
Némi visszaesés volt a fogyasztás területén a core2duo (pentium dual core/celeron dual core) alapú középkategóriás processzorok esetében, aztán szép lassan megint emelkedésnek indultak a fogysztási adatok, és mára megint rossz a helyzet.
De a csúcskategóriáról is elmondható ez.
A videókártyák területén ugyanez játszódott le, a korai voodoo és geforce2 kártyák még 10-15w körül ettek. A directx9 kártyák már 40w körül is megzabáltak. Akkoriban szörnyülködtek az emberek ezen, hogy miért kell rájuk kiegészítő molex tápcsatlakozó. A DirectX 10 éra első képviselői már 100w körül fogyasztottak.
Szóval látszik a trend, remélem érted, hogy mire gondolok.
A Dunning−Kruger-hatás az a pszichológiai jelenség, amikor korlátozott tudású, kompetenciájú vagy képességű emberek rendkívül hozzáértőnek tartják magukat valamiben, amiben nyilvánvalóan nem azok.