Hirdetés
- Asszociációs játék. :)
- Ingyen kellene, de tegnapra
- A laposföld elmebaj: Vissza a jövőbe!
- Fűzzük össze a szavakat :)
- Elektromos rásegítésű kerékpárok
- eBay-es kütyük kis pénzért
- Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- "A homoszexualitás természetellenes" 😠
- PLEX: multimédia az egész lakásban
- A fénynél gyorsabban
Új hozzászólás Aktív témák
-
Crystalheart
őstag
válasz Viszlát #14957 üzenetére
"Eleve, a kereszténységgel egyáltalán nem egyeztethető össze egy hozzánk hasonló (tökmindegy, hogy fejlettebb vagy sem) élet feltételezése, sőt." - Tényleg úgy megnézném, mit gondolnának a hívők, ha mégis felbukkanna egy földönkívüli faj. A Biblia addigi értelmezése alapjaiban remegne meg, sok mindent át kellene értékelni, egy új reformációra volna szükség, ha meg akarnák menteni a vallást.
Ám nagy valószínűséggel valami ezoterikus maszlag kezdene erőteljesen terjedni, szóval...
-
Crystalheart
őstag
válasz Viszlát #14979 üzenetére
Isten létezése egyébként nekem sem kérdés, hiszen csupán művészi szinten foglalkoztat a dolog. Ha van, akkor is el tudom fogadni, ha nincs, akkor sem megyek a Dunának. A hívők procedúráit viszont nem űzöm, anélkül is valószínűleg az emberek 99 %-ánál erkölcsösebb életet élek. Túlvilági, ismeretlen dolgokon nem fogok aggódni. Én csak írok a természetfelettiről, alkalomadtán két külön műben egymásnak ellentmondó dolgokról is.
-
Crystalheart
őstag
válasz had423 #14983 üzenetére
Nem a mi szempontunk lényeges, hanem hogy a Biblia nem említ semmi ilyesmit, így akik szó szerint vagy ahhoz közelítve értelmezik a Bibliát, azok ebben az esetben nagyot koppannának. Bár, hogy őszinte legyek, aki ma a világegyetemet 6000 évesnek gondolja, az az ufók megjelenésekor is lehet, hogy kitartana az igaza mellett.
Ahogy Viszlát is írja, még valódi, aktuális dolgokon sem képes a legtöbb vallás túlhaladni. De vajon az egyéni hit igen?
-
Crystalheart
őstag
Csak hát sajnos a Biblia nem csupán példázatokból áll, mert amúgy jelentős irodalmi mű, ha azt vesszük, hogy mikor íródott. Részemről kb. ott kezelem, mint az ókori görög bölcsek tanulmányait, melyek szintén nagyon sok hasznos erkölcsi iránymutatást adhatnak, és szintén vannak bennük kifogásolható dolgok is. (Pl. mikor a Biblia gyerekirtásokkal/népirtással demonstrál, az nem különösebben szimpatikus.)
-
Crystalheart
őstag
válasz D1Rect #15009 üzenetére
Azért keresztényből több van, mint bármi másból, még ha a statisztikákat nem is éri el. (Statisztika... ez nem statisztika, inkább csak egy adat, hogy hányan vannak megkeresztelkedve, ami gyakran nem is túl komolyan vett dolog. És igazából én is csak a véletlennek köszönhetem, hogy nem vagyok. Hehe, terv szerint Vikidál lenne a keresztapám. )
-
Crystalheart
őstag
Egy nem vallásos számára a buddhista sem jobb vagy rosszabb vallás. Nekem mindegyik egy-egy külön kultúrkör, mely különböző területek és népek történelmét és művészetét befolyásolta. De végtére is azt hiszem, ma már csak az egyházi iskolákban van kötelező hittanóra, jó ez így.
-
Crystalheart
őstag
Nem hiszem, hogy ma ezt meg lehetne játszani, mármint hogy ne lehessen választani. Elég sok szülő nem szeretné, hogy hittanra járjon a gyereke. Az persze lehet, hogy egyazon tanár, akár a helyi lelkész tartja majd mindkettőt, de az más lapra tartozik.
Egyébként egyáltalán a hittant és az erkölcstant sem tartom jó ötletnek, kiváltképp, hogy választható tárgyak. Vagy hittan, vagy erkölcstan? Hogyhogy a hittan kiváltja az erkölcstant? Sejtem, hogy olyan analógia szerint találták ki, hogy ahol eddig a gyereknek lyukasórája volt a hittan alatt, ott most legalább "erkölcsöt tanuljon". És ki fogja az erkölcstant tartani? A töri tanár, vagy a magyar tanár, vagy ami még valószínűbb, az ofő, vagy aki épp ráér? Random világnézet, etikai, pszichológiai tanulmányok nélkül? Mert aligha hiszem, hogy a költségvetésből szorítottak volna erre pénzt, mind a több ezer általános iskolába, hogy végzett szakirányú tanárokat, vagy legalább szakos bölcsészeket vegyenek föl. És van még egy: vajon erkölcstanon meg lehet-e bárkit is tanítani az erkölcsösségre? Azt sem a szülő, sem a gyerek nem mondja, hogy ne tudna dönteni jó és rossz között, még ha amúgy nem is tud, egy tanórán elmondott, a nézeteivel ellentétes dogmával a lehető leghangsúlyosabban szembe megy, ellenáll a kisdiák, pláne általános felsőben.
Sokkal jobbnak tartanám, ha inkább az erre szánt órát olyan új tantárgyra fordítanák, aminek valóban van is értelme. Mire gondolok? A retorikára, mely beszéd- és érveléstan. A retorika órán volna igazán lehetőség az élet kérdéseit kitárgyalni, miközben elsősorban valóban hasznos, önmagában politikai és vallási sulykolások nélküli beszédelméletet gyakorolnák a diákok.
Viszlát: Igen, sajnálatos dolog is. Egyrészt a vallást összekeverni a kétes politikával, másrészt az iskolák ügyébe politikát vinni. De ahogy D1rect is mondja, nem maradhat ez így örökké.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
Ha Indiába születsz, akkor bizonyára 98%-al kisebb valószínűséggel "talál rád Isten". A szülőt sem kizárólagosként hoztam föl, sok más tényező van. Bár neki kétségkívül joga van akár hittanra járatni, akár egyházi iskolába adni a gyereket, bibliai tanmeséket olvasni neki népmesék helyett, meg miegymás, az országban jelen lévő egyházak meg a lehetőségeikhez mérten híveket keresnek. Evidens, hogy egy eredetileg keresztény kultúrkörben jobb eséllyel lesz valaki hívő keresztény, mint pl. buddhista vagy mohamedán, és ez fordítva is igaz.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
Tartózkodhatsz is, csak az nem vélemény. A hittan szükségességéről vagy fölösleges voltáról volt szó, én pedig amellett érveltem, hogy pont a modern világban való szabad választás miatt fölösleges (ekképp az erkölcstan szintén), és csak elveszi az időt más, fontosabb, lényegesebb tantárgyaktól.
-
Crystalheart
őstag
Nem az erkölcs fontosságát firtatom, hanem a tanítás hatékonyságát.. Erkölcsöt nem lehet tanórán közvetlenül tanítani olyannak, aki nem vallásosan elkötelezett, és neki is sokszor csak a túlvilággal való riogatás árán. Gondold végig, a rossz gyerek majd nem gúnyolja ki a gyengébbet, vagy a tanárt, ha órán azt mondják neki, hogy az nem erkölcsös? Mi több, dacból még rátesz pár lapáttal. Erkölcsöt jó példával lehet mutatni, és esetleg közvetetten, indirekt módon, például a retorika órán komoly - persze az adott korosztályhoz igazított - kérdésekről tárgyalni. Ezért tartom egyenest károsnak az erkölcstant, mint olyat.
-
Crystalheart
őstag
válasz had423 #15079 üzenetére
"Egyik napról a másikra gyógyulnak meg halálos betegségből hívők" - Akárcsak az ezoizéktől (sicc), vagy néhanapján a semmitől, akarattól, ételtől, akármitől is.
"El kell fogadni előtte Jézus áldozatát, hogy meghalt érted." - Én hit nélkül is elfogadom, akárcsak a többi mártír szándékát is.
Egyébként akárhogy is, nekem szimpatikusabb az, aki nem a túlvilág poklától való félelem (avagy opcionálisan a túlvilági jólét iránti vágyakozás) miatt erkölcsös és jó, hanem csak úgy.
-
Crystalheart
őstag
Ezen analógia szerint a Pokol létezése, avagy létezésének elmélete, vagy ugyanígy a Mennyé, fölösleges is volna, hiszen hálát ezektől függetlenül is lehet érezni, legyen a tárgya... bármi is. Ezzel szemben a legtöbb hívő nem akar pokolra kerülni, közvetlen vágyaik közt szerepel a mennybe jutás, és ez a cél jobban érdekli őket, mint az út maga. Ez kissé visszatetsző.
Amiről egyébként én beszélek, az egy olyan erkölcsösség, amikor egyszerűen a társadalom, azaz a család és művészetek iránti mély szeretet hajt, és még csak az sem feltétele, hogy helytelen cselekedet esetén bűntudat mardosson, egyszerűen a jót, a hasznosat, az építőt helyezi előtérbe, mert így ésszerű, így logikus, így van értelme. Nem konkrét dogmák és szabályok hajtják, így egyes pontokban talán ellent is mondhat az elképzelése az adott ország szokásainak: a maga értékrendszere teszi az egyik legmintásabb emberré. Különböző szinteken, különböző tudatossággal és hatékonysággal, de léteznek ilyen elmék. Ám ezt tanórán nem lehet megtanítani, ennek a világlátásnak meg kell ragadnia, el kell bűvölnie, hogy természetes reakcióvá váljék. Mi több, ha kötelezően tukmálnák, a reményteli diák is ellenállna, és csakazértis csínyeken törné a fejét, amivel jól kitolhat az erkölcstan tanáron. Ilyen szempontból a vallás egyszerűbb, a tanítás arra alapoz, hogy a Biblia történetein keresztül demonstrálják Isten hatalmát, mindenhatóságát, a bűnök kegyetlen következményeit, a Poklot és a mennyet. És még ha ki sem mondja soha, ha más motiváló erőnek is tulajdonítja a maga erkölcsösségét, egy keresztény sem akar Pokolra kerülni, ez mindenképp egy visszatartó erő. Ezért sok, amúgy elvetemült egyén esetén valóban hatékonyabb, mint bármi más, így nem hívő szemmel is jócskán van létjogosultsága. (Na igen, a királyok megtérése is gyakrabban volt politikai döntés, mint etikai.)
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
válasz AssAssynn #15090 üzenetére
"El sem tudod képzelni, hogy milyen az, amikor egy prófétának látomása van, vagy amikor Isten beszél hozzá." - Pontos ismeretek nélkül pedig csak feltételezni lehet. Racionálisan pedig az őrültségnek nagyobb az esélye, mint annak, hogy Isten megszólít. Az adott próféta vajon honnan tudta, milyen az, amikor Isten megszólítja? Ma is vannak csomóan, akik ilyet hallucinálnak. De a fontosabb kérdés, a kívülállók, akik aztán összerendezték a Bibliát, honnan tudhatták volna, milyen az, és hogy mennyire hiteles, amit korábban mások, vagy akár ők maguk betettek?
Ez persze nem változtat a tényen, hogy a Biblia az emberiség egyik legfontosabb művészettörténeti, irodalmi, történelmi alkotása, ami az emberi világra - így vagy úgy - világra a legnagyobb hatást tette.
-
Crystalheart
őstag
válasz had423 #15099 üzenetére
Elég sok jelentős irodalmi alkotást őrült írt Viccet félretéve, tele van a világ urban legendekkel, régen meg aztán szinte csak azzal volt tele.
Noddy: Miért siklik el mindenki afölött, hogy nem magát az erkölcsöt tartom fölöslegesnek, hanem annak a tanórai oktatását károsnak? (Pláne, hogy felsőben valláselméletre tervezik. WTF? Akor hívják valláselméletnek.) Megjegyzendő, eddig sem oktatták. Ami pedig azt illeti, hogy "mindenki eltudja dönteni, hogy mi a jó és rossz", az egyéni hozzáállásról beszéltem, egyik gyerek sem fogja elismerni az erkölcstan tanárának, hogy hibázott, duzzogni fognak és ellenszegülni, akár igazuk van, akár nincs. (A poén, hogy ebben a vaskalapos kommunista-maradvány általános iskolai rendszerben sokszor igazuk is van.) Amiként ez ma is megy ofőn, etikán, meg ami épp van.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
válasz AssAssynn #15104 üzenetére
Kognitív disszonanciával válaszolsz, csak azt látod meg a hozzászólásomban, amit akarsz.
Azt mondtam, hogy amiként ma is van egy csomó elmebajos, aki Istennel való kommunikációt hallucinál, úgy régen is lehetett - miért ne lehetett volna? És ezer évekkel ezelőtt, amikor mindenki hitt a legendákban meg mítoszokban, akár prófétának is tarthatták.
"mert tudom, hogy ennek mi lesz a következménye, s azt senkinek sem kívánom." - Nem tudod, hanem úgy hiszed.
"A pokol, a kárhozat egy olyan "hely" ami a mennyország tökéletes ellentéte. A mennyben ugyanis örök boldogság, öröm van" - Te, akkor a mélabús, komor, melankolikus magyar irodalom a pokol maga? Bocs, ezt nem hagyhattam ki. Tudod, megrögzött melankólia-hívő vagyok.
kymco: Ezzel az elgondolással többek közt az is a probléma, hogy ezzel "lerosszemberezed" pl. az összes buddhistát, és kijelented, hogy velejükig bűnösek, mert maguk döntenek. Ami abszurd.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
Ki hitelesítette őket, a rákövetkező próféta?
kymco: Az eredendő bűn tana természetesen nem fér össze a világnézetemmel. Mi több, maga a bűn is csak viszonyítás kérdése - sejtem, micsoda szentségtörés ilyet kijelenteni egy vallástopikban. De jónak és rossznak csak a társadalom viszonyában van értelme.
-
Crystalheart
őstag
Pala jól megfogalmazta előttem, én is ilyesmit akartam.
Mások megbántása elkerülhetetlen, hiszen nem mindenki végtelenül toleráns. Olyat is sikerült már megbántanom, aki csak a szomszédjától hallott egy elferdített, félreértett idézetet tőlem, mire felhúzta az orrát. De ezzel nem lehet mit tenni, más emberek korlátoltsága nem ok arra, hogy valakit bűnösnek kiáltsunk ki. Engem folyton sértegetnek, kibeszélnek, elmondanak mindennek, mégsem bántott meg senki még, mióta az eszemet tudom. Akik pedig így vélekednek rólam, azokra áldozom az életem. Tudom, hogy aki igazán bölcs, nem kérkedik, én sem azt teszem, csak leírom, ami engem motivál: mindent, amit valaha tettem, jó szándék vezérelt. Egészen kisgyerekkorom óta az lebeg a szemem előtt, mondhatni az a rögeszmém, hogy segíteni akarok, hogy jó akarok lenni. Ekképp valóban semmit nem bántam meg, nem volt mit, hiszen ha valami nem is úgy sült el, mint vártam, és utólag bebizonyosodott, hogy jobban is dönthettem volna, akkor is tanultam belőle, bölcsebbé tett. Az én filozófiám szerint nincs rossz döntés, amíg szeretetből fakad.
Jóról és rosszról csakis valamihez képest van értelme beszélni. Általában a társadalomhoz képest tesszük, a családunkhoz, a csapatunkhoz képest. Gyilkolni bűn. Gyilkolással megvédeni a szeretteinket egy gyűlölettől vezérelt támadótól bűn? Ha azt mondod, hogy igen, akkor a vallás elavult.
AssAssynn: Jócskán van még a Bibliában, ami nem valósult meg, ami pedig igen, az mind a végleges összeállítása előtt történt. Miért kellene hinnem abban, hogy majd minden beválik?
"Jézus mondja: "én vagyok az út, az igazság és az élet"." - És Jézus jól mondja, tényleg jó dolgokat tanított, mert amit mondott és amit tett, az mind a feltétel nélküli szeretetről szól. Hiszek abban is, hogy élt, létezett, bár a leírt csodákat fenntartásokkal kezelem.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
Ilyenről nem is beszéltem. Vagy abból következtetted ki, hogy: "engem folyton sértegetnek, kibeszélnek, elmondanak mindennek"? Azt csak azért írtam, hogy demonstráljam, csak azt lehet megbántani, aki ilyen szempontból gyönge jellem. A világ nem romlott, hanem alakítható, és én alakítani is fogok rajta, lehetőleg minél jelentősebben.
Nem nyugtatgatom én magam semmivel, legalább olyan stabil a meggyőződésem, mint akár neked a hited. A jó és rossz viszonylagosságát nem csak én, de számos jelentős filozófus is felvetette, vagy életszemléletének tartotta az etika-elméletekben (már az ókorban). A Biblia egyfajta támpontot adott a régmúlt zabolátlan embertömegeinek, az adott társadalmi berendezkedés, technológiai szint és történelmi tapasztalathoz mérten - mint manapság a méterrúd a hosszúságban, de attól még létezik a yard is.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
válasz AssAssynn #15140 üzenetére
Miért cselekedtünk úgy? Csak. Szeretetből. Miért vitatkoznak az emberek a helyes úton? Mert különbözik a véleményük, hogy az adott szituációban (valamihez képest) melyik lehet a legjobb megoldás. Viszont az nem jelenti, hogy nem lehet mindkét út jó. Például Vácon akarsz északról délre eljutni, mehetsz a parti sétányon, de mehetsz a belvárosban is, és mindkettő kellemes élmény. Vagy nagyon jól demonstrálja a kérdést Radnóti esete: el is menekülhetett volna, ahogy azt mindenki tanácsolta neki, mi több, összevesztek vele emiatt, ő mégis maradt, pedig látta előre a halálát. Mégsem lehet azt mondani egyik félre sem, hogy nem volt igaza, vagy hogy az egyikük útja jobb.
-
Crystalheart
őstag
Miért alapvetés az, hogy a nem hívő, erkölcsös ember csakis elveszett lehet, csakis rosszul mehet az élete? (Egyébként meg, ha rosszul is megy, az tán a leginspirálóbb a művészetben, bőven megéri. Sosem kívánnék magamnak végtelen, felhőtlen boldogságot, az az ihlet halála volna!)
-
Crystalheart
őstag
válasz D1Rect #15148 üzenetére
Egyén kérdése. Természetesen öngyilkosság után már nem túl produktív a művész, sem a teljes nincstelenségben. Mindenesetre rengeteg irodalmárunk közel sem volt a stabil (belső vagy külső) körülményekhez. Kölcsey, József Attila, Ady, Vajda János, Juhász Gyula, Márai, Kertész Imre, és még sorolhatnám... Kit mi ihlet meg, kinek mi jutott. De a legjobb művek szinte mindig a melankolikus, mélabús hangvételűek, a drámák, tragédiák pedig a legjobb témák.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
válasz D1Rect #15156 üzenetére
Ez igaz, az iskola jelen formájában csalásra ösztönöz. Igaz, én soha életemben egyszer sem puskáztam, de ahogy haladtunk előre az időben, úgy lettem ezzel egyre inkább egyedül. Az egyetemről meg ne is szólva, vannak olyan tárgyak, amihez vagy zseninek kell lenni, hogy bemagoljon az ember 2800 oldal matematikai tételt, vagy puskázni kell.
-
Crystalheart
őstag
Félreértesz, te anyagiakról beszélsz, meg erkölcsösségről, külsőségekről, én azonban lelki elveszettség-érzésről. Miért ne lehetne valaki boldog, vagy elégedett stb., ha nem hívő? Végy például egy buddhistát, vagy egy ókori sztoikus bölcset.
Egyrészt tudom, hogy mit akarok. Ez életfilozófiám, hogy tökéletesen ismerjem magamat, mire vagyok, és mire nem vagyok képes. Tudom például, hogy semmi vágyam teremtőkkel kapcsolatba kerülni, mivel nem hiszek a dologban, és szükségét sem érzem. Nem zárom ki száz százalékig, de alapvetően nem hiszek benne. mást sokkal esélyesebbnek tartok. Ha azt mondod, minden ember vágyik rá, csak magadat vetíted másokba, uniformizálsz, magadból, esetleg más megtértekből indulsz ki. A mennyország, pokol, szellemvilág, teremtő kérdését felhasználom, mint művészi elemeket, szimbólumokat.
Ám amikor épp a máshonnan vett szimbólumokkal akar valaki ezekre utalni, abból olyan felejthető művek lesznek, mint pl. a Narnia. Vagy ott van az amerikai művészet-szemlélet, ahol a zömében fundamentalista hívő fogyasztó szinte elvárja a happy endet. A racionalista magyarok közt azonban a borongós művek a népszerűbbek, főként az irodalomban. Szerencsére történtek már az USA-ban is jelentős próbálkozások, hogy ne legyen minden törvényszerűen happy end, például a magyar Csupó Gábor rendezte Híd Terabithia földjére c. regény-feldolgozás, vagy a Watchmen.
Nem vagyok kifejezetten boldog, de nem vagyok boldogtalan sem. Nagyon régen megtanultam, hogyan kell elégedettnek lenni, hogyan kell békében élni a világgal. Mi szükségem volna eztán vallásra?
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
válasz asuspc96 #15160 üzenetére
Azzal, hogy nem kreativitásra nevel, nem életszerű dolgokat kér számon, nem életszerűen. Középiskola végéig még hagyján - bár volna mit javítani, pl. mint fentebb írtam, retorika és szövegalkotás tantárggyal, amikből nem is lehetne puskázni -, de az egyetemen nagyon bedurvul a tendencia.
-
Crystalheart
őstag
válasz asuspc96 #15163 üzenetére
A retorika nem pusztán szónoklattan, hanem beszédfejlesztés, beszédkészség-fejlesztés is. Sokkal fontosabbnak tartanám, mint az összes többi reál és humán tantárgyat együttvéve, hiszen az életben leginkább erre volna szüksége az embernek, elég csak egy állásinterjúra gondolni. Az érvelés ismerete pedig talán elejét vehetné sok ember befolyásolhatóságának, hiszen rossz, hamis és hibás érvvel nehezebben lehet olyat meggyőzni, aki maga is tanult vitázni. Racionalitásra és tisztánlátásra nevel, segít megérteni a társadalmi életet magát.
Az irodalomnak és nyelvtannak is készség-szintűbbnek kellene lennie, pl. amit D1rect is írt, több elemzéssel, több saját gondolattal. A nyelvtanban kevesebb olyan szabályt kellene átadni, amikre - habár kitűnő voltam annak idején - még úgy sem emlékszem, hogy naponta írok, ellenben többet kellene fogalmazni.
A történelemben a kronológiánál fontosabb az összefüggések vizsgálata, a különböző teóriák összevetése, a társadalomismeret történelmi vetületei, és mindezt az irodalommal egybevágóan kell vinni. Azt hangsúlyozni kell, hogy humán tárgyakat nem szabad unalmasan tartani,mert könnyen érdektelenségbe fullad; a tanár személye, hozzáállása és tehetsége rengeteget számít.
A természettudományok más tészta, a matematika tanításának nincs túl sok módja, és ezen a téren még mindig jók az eredmények. (Bár sok tanár nem tud tanítani, de ez más lapra tartozik.) Mindazonáltal az olyan átmeneti tárgyakat, mint pl. a földrajz és biológia, sokkal több mögöttes tartalommal kellene megtölteni. Ma egy föci dogában kb. egy listát kérnek számom a gyerektől, adott terület éghajlata, folyói, fővárosa stb., ahelyett, hogy pl., egy ország földrajzi tulajdonságaiból következtetéseket vonnának le, összevetnék a történelmével és gazdaságával.
-
Crystalheart
őstag
Ha nem ismersz olyan embert, akinek nincs űr a lelkében, nem jelenti, hogy egyáltalán mindenki így van ezzel. Itt vagyok például én. És ott vannak buddhisták, hinduk tömegei is, akiknek a filozófiája épp erről szól. Nem érdemes? Mi az, ami érdemes, aminek van értelme, egyáltalán lehet-e az életnek egyetemes értelmet találni? Az élet értelme mindenki számára más. A hívők értelemszerűen hisznek egyfajta értelemben, de ez épp olyan kivetítés, mint bárki másé. A példáidban hite- és célja-vesztett, sérült emberek megtéréséről és megjavulásáról beszéltél. Korábban mondtam is, hogy bizonyos embertípusnak a vallás a legjobb, ami jöhet, hiszen támaszra van szükségük a társadalmilag hasznos, teljes élethez. És amíg a társadalom számára hasznosak maradnak, addig lelkük rajta.
Oh, és szerintem a boldogság is relatív. Semmiképp sem egy egzakt fogalom. Szövegkörnyezettől, beszédhelyzettől függően mást jelenthet.
Ui.: a Narniát a hívők általában jónak hiszik - nem csoda, a célközönség -, pedig objektív kritikai szempontból középszerű, vagy inkább rossz, főleg a film. Olyan ez kicsit, mint az Alkonyat a tini lánykáknak.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
válasz Dany007 #15168 üzenetére
Nem is lehetne kiemelni, hiszen annyiféle órát kell tartani - egyszerűen kellene lennie egyáltalán retorika tantárgynak! Mert most nincs. Csóri gyerek meg néha akkor kerül először olyan helyzetbe, amikor érettségiznie kell.
A művészettörténet elsüllyedésével nem értek egyet, hiszen a modern társadalmunk lényege, lelke a művészet maga, Magyarországon pedig ez tán a szokottnál is hangsúlyosabb, ahol a művészet vezette a történelem fonalát, de jócskán át kellene alakítani. Sajnos ma az is adat-központúan megy: művész: alkotás, évszám; művész, alkotás, évszám; stb.
kymco: Erre való itthon az MTA. Demokrácia van, szólásszabadság, ma a történelemkönyvekbe bármi bekerülhet, amit igaznak fogad el a kutatók krémje. AZ állam legföljebb bizonyos kutatási projekteket részesíthet előnyben támogatással. De épp abból, hogy menyire terjednek a szélsőséges tévképzetek például a magyarok eredetével kapcsolatban, jól látszik, hogy ma már nem lehet egyszerűen elnyomni az ideákat, és - visszatérve a retorika szükségességére - mennyire fontos volna érvelni tudni, és meglátni, mikor akarnak minket bolondítani a harcias, szélsőséges gondolkodásúak bevett érvelési hibáival. Jó sok van belőle.
Félreértés ne essék, nem az adatok tanulása ellen vagyok, hanem az adatok tanulásának hatékonyabbá tétele mellett. A magolást mindenki hamar elfelejti, míg az élmény megragad.
asuspc96: Hosszú távon, a filmes karrier után (vagy mellett, közben) politikai pályát tervezek. Lehet, hogy akkor eltűnik majd minden logoutos hozzászólásom, de az csekély ár érte, bízom a sikerben.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
válasz Dany007 #15175 üzenetére
Rosszul tanítják. Hidd el, abból, amit suliban tanultam, nekem sem maradt meg sok. Kit érdekel a Nyolc vörös téglalap c. festmény, most komolyan? Az iskolai művészettörténet lényegében festészet- és képzőművészet-történet, kronológia-szerűen, adatok halmazával. Pedig elsősorban a szépérzéket hivatott fejleszteni.
Ugyanúgy az ének-zene tantárgy, ahol törikönyv-szerűen tanulnak, meg dogát írnak Dvorak életéből. Banyek, ennél jobbal el sem lehetne rontani a gyerekek ízlését, hogy ezzel megutáltatjuk velük a klasszikusokat.
-
Crystalheart
őstag
És miért alapvetés, hogy ott kell lennie annak a bizonyos űrnek? Oké, hogy te ebben hiszel, hogy ott van, én azonban nem emlékszem, egészen kis gyerekkoromból sem ilyenre. Mióta az eszemet tudom, úgy 3-4 éves korom óta, mindig ugyanaz vezérelt.
(Ami a Narniát illeti, a kritika tudományában természetes, hogy a kritikus a saját véleményét objektívként, vagy inkább origóként kezeli, és a szemléletmódjáról a kritika megírásával meg kívánja győzni a fogyasztókat, ezáltal a közízlést a számára optimálisnak tartott szint felé terelni. A jó kritikus persze megpróbál valóban általános szempontok szerint mérlegelni. Azon túl nem a hívőket állítottam párhuzamba a vámpírimádó tinikkel, hanem a két jelenséget, azaz hogy egy bizonyos szubkultúra képviselői egyes, számukra készült művekkel szemben elfogultabbak.)
-
Crystalheart
őstag
válasz AssAssynn #15184 üzenetére
Azt ne mondd nekem, hogy Radnóti példája nagyon hétköznapi, mert megeszem a zsebórámat. Vagy ott van Zrínyi Miklós esete, aki az ostrom nyilvánvaló elbukásakor kirontott embereivel Szigetvárból. Jól tette-e, hogy nem adta meg magát? Hiszen így a hadifogság helyett vele együtt meghalt minden embere, de a történelembe - joggal - hősként vonultak be. (És ők még hívők is voltak.) Vagy tán még jobb, mikor I. István erőszakkal és politikai megfontolásból bevezette a kereszténységet, akkor vajon jól döntött-e, és jól vitte-e véghez? Hány szabad ember életét követelte, hogy nem akartak az akkori - kétségtelenül hatalmaskodó - katolikus egyház szolgáivá lenni? Most, ezer év után pedig már sokkal racionálisabban tudjuk vizsgálni a kérdést, mint akár csak száz éve. Ezen döntéseknek mind vannak különböző vetületeik, nem lehet őket egyértelműen jó vagy rossz kategóriába sorolni. Döntések, melyek emberéletekről döntöttek, és valamit eredményeztek.
"Idővel persze mindenki előtt ki fog derülni az igazság, csak akkor már késő lesz megváltoztatni a véleményünket." - És az... baj? Miért baj?
Az idézet a hitről nagyon helyén van. A hit valójából remény. A hívők reménykednek a halál utáni szebb létben.
"minden ember gyári tartozéka az, hogy különbséget tud tenni a jó és a rossz között." - Ez a téma az erkölcstan tanításánál jött elő, ahol én azt állítottam, hogy minden ember tudni véli, nem hogy biztosan tudja is. És igazából csak a társadalomhoz viszonyítva, mi több, gyakran csak hosszú idő múltával tudjuk eldönteni az ő igaza helyességét avagy helytelenségét.
"Eredendő bűn a pontos elnevezése." - A gyerekes csínyekre gondolsz, vagy arra, hogy nem rak rendet maga után a legók közt? Ami engem illet, állítólag az unokatesóm fejét megkocogtattam, kifejezve nemtetszésemet, olyan 1 évesen. Bizonyára féltékeny voltam. De amióta az eszemet tudom, megrögzött idealista vagyok, csak kicsinek ez még nem tudatosult. Édesanyám nevelési módjához hozzátartozik, hogy leginkább sehogyan sem nevelt, vagy ha mégis, már kisgyermekként is feltűntek az ellentmondásai, így mind az öten merőben más jellemek lettünk, olyanok, amilyenre az eredeti személyiségünk sarkallt.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
Nincs párkapcsolatom és nem is volt még (hírhedt vagyok a fórumon e tekintetben ), de ha volna, jelentős különbség volna, hogy a társam léte nem volna kérdés, bizonyítható és cáfolhatatlan volna. De amúgy természetesen bíznék a közös jövőben, viszont ha máshogyan is döntene, nyilván megértéssel kezelném, sőt segítenék neki.
-
Crystalheart
őstag
Nem relatív? Meg tudod mondani, melyik város a jobb, Budapest vagy Sopron? Kinek ez, kinek az, és még ez sem biztos. De bizonyos szempontok szerint mégis lehet dönteni, ha másról nem, az egyenlőségről.
Miért kellene alakítani a világot? Mert lehet. Inkább azt kérdeném, miért ne lehetne? A művészet, a kultúra, és az emberek egymás iránti szeretete önmagában is értelmet adhat bárminek. Vegyünk egy regényt, például A láthatatlan embert Gárdonyitól, úgy tökéletes, ahogy van. Mégis remek alapot adna egy filmnek. Az elkészültével pedig változni fog a világ, gyarapodni fog.
kymco: Oké, de én eleve nem akartam fogalmakon vitázni. Mondjuk ez:
"A fórumon elhintheted, hogy van társad, miközben nincs, adhatsz kamufotót, "felbérelhetsz" kamu statisztát, gyárthatsz rólatok kamu történeteket. Tehát a bizonyíthatóság és cáfolhatatlanság is elég erőteljesen bizalomfüggő dolog."
Szóval ez inkább a kamu prófétákkal állhatna párhuzamban, nemde? Mindegy, eltértünk, már nem is erről van szó. -
Crystalheart
őstag
Oké, de az engem hol zavar?
"Nincs nagyobb hitele annak az állításnak, hogy most egyedülálló vagy, mint annak hogy én kapcsolatban vagyok Istennel." - Nagy különbség, hogy míg emberek léteznek, addig Istenben hisznek. Egy másik ember létében nem kell hinnem, minimum annyira létezik, mint saját magam. Ekképp a párkapcsolatnak (avagy a párkapcsolat nélküliségnek) máris nagyobb a hitele.
De asszem már kezdünk a vallás témán belül is elvonódni.
Noddy: Pontosan. A háborúnak is voltak előnyei szép számmal, csak meg kell találni, mihez képest. És ami azt illeti, hatására mérhetetlenül gyönyörű alkotások születtek, például Radnóti verseinek jelentősebbik része. Hogy személy szerint a békét preferálom, ahogy a társadalom nagyobbik része is, az már a szerencsés XXI. századi európai kulturális-civilizációs hozzáállás miatt van. A béke kétségkívül kevesebb fizikai és lelki fájdalommal jár, a fejlődés pedig így is elegendő.
[ Szerkesztve ]
-
Crystalheart
őstag
válasz D1Rect #15199 üzenetére
D1rect, mindent csak kívülállóként lehet objektívan elemezni, máskülönben elfogult az ember. (Egyébként ez sem biztos, pl. a honfoglaló magyar férfiaknak, vagy a japán szamurájoknak életformája volt a háború, pedig kard által felkoncoltatni semmivel sem jobb, mint repeszt kapni.)
-
Crystalheart
őstag
Ahá, értem. Eleddig sosem tudtam, hogy a hívők mit értenek az Istennel való kommunikáció alatt. Természetesen én ezt továbbra is annak tartom, hogy túl sok mindent látnak az eseményekbe és egybeesésekbe, vagy saját ötleteikbe, de legalább most már értem. (Heh, ha én mindannyiszor misztikumot feltételeznék a kívánságaim indirekt teljesülése vagy a kérdéseimre az éterből kapott válaszok miatt, akkor már könyvet írhatnék róla, pedig még csak hívő sem vagyok, a vallásos analógia szerint velem nem is történhetnének ilyenek. Egy másik hitirányzat, ami ezeket használja "bizonyítékként", tán még az elvakult "Titok-hívők" gyülekezete, akik "kommunikálnak az Univerzummal".)
Új hozzászólás Aktív témák
Hirdetés
Állásajánlatok
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest