Alapjában véve, mint ahogy le is írtátok, nem azzal van a baj, hogy odamegy valakihez egy tök ismeretlen ember, majd cigit kér, hanem azzal hogy számukra rendszeressé vált a dolog. Odamegy, majd, nem kéri, hanem valóságga követel egy nyamvadt szálat, és mikor megkapja próbálkozik még egy kicsit. Netán egy kis apró.

Bevallom őszintén, rendszeresen jönnek hozzám is tarhálni. Főiskoláról, ismerőstől, vagy ''munkából'' hazafele mindíg belebotlok legalább egy emberbe, aki pénzt, vagy cigit kunyervál. Lévén, hogy nem vagyok láncdohányos, nem tartok magamnál dobozos bagót, egyszerűen felesleges. Egy csomag cseresznyés dohánnyal, papírral, és filterrel el vagyok 1-2 hónapot. Igaz egy hónap után semmi íze, olyan mintha kartont szívnék, de ha jól esik, miért ne gyújthatna rá az ember?
Néha, ha adakozóbb kedvemben vagyok, csinálok az illetőnek egyet, vagy a fül mögé tett kész bagót adom oda, de nem egyszer előfordult, hogy nem fogadta el, mert benyálaztam. Volt aki azt hitte füves. Vagy kezdő volt, vagy a végtermék tűnt számára annak.

Olyan mértékben el vannak szemtelenedve, hogy az röhely. Nem az mezei, aluljárós punkokra gondolok, mert azok mindíg is azok voltak, már csak polgárpukkasztásból is. A padonfekvő, pofátlan szabadéletűekre, akiket még/már nem fogott munkába a homelessmaffia.

Ráadásul kis termetű se vagyok.

"Megint eggyel hülyébb vagyok, mint tavaly"