Az igazság az, hogy eredetileg okulásnak szántam az írást.
Ha aki már olvasta, és nála próbálkoznak, akkor már tudja mi a dörgés.
Egyébiránt valóban nagyon undorító, amit írtatok, hogy az emberek segítőkészségét használják ki a nyerészkedők. Én sem adok már egyetlen kéregetőnek sem pénzt. Illetve nemrég mégis adtam. Egy hajléktalan, ápolatlan, züllött kinézetű alak (ezek mindig kispéciznek maguknak), jött oda hozzám: „Kedves Uram! Adna nekem kétszáz forintot, piára kell!” Mivel jó napom volt (akkor vettem fel egy kisebb összeget a munkámért), adtam neki egy ezrest. Azt tiszteltem benne, hogy nem akart átvágni.
Az alapítványról: szerény tudásom szerint, a beszedett összegek negyven százalékával kötelesek csak elszámolni.
Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....
