Most csak erre reagálnék, kevés az időm:
"vajon egy külföldön élő és külföldön dolgozó, külföldön adót fizető ember hol tagja ennek a vagyonközösségnek?" - Honnan tudod, hogy nem az? Az ilyen közeli kulturális rokonság (magyarság) amúgy is feljogosít arra, hogy a magyar (kulturális vagy vagyoni) közösség tagjai legyünk. Honnan tudod, hogy nem épp az a bizonyos külföldi magyar lakos tesz annyit a hazájáért onnan kintről, amennyit kevés itthon élő tudna? (Akárcsak azzal, hogy hazaküldi a nem kevés pénzt, amit kint a munkájából az élet mellett megspórol; vagy hogy jó mecénásként magyar művészeket támogat, és sorolhatnám. Egyik sem igényel hazai bejelentett lakhelyet vagy itthon elvállalt munkákat. De ellenőrizni sem tudod, így meg sem tilthatsz semmit sem, ha magyar állampolgár.) De vehetünk példának engem is, aki sajnos nem tudok adót fizetni, mert nem is dolgozom munkahelyen, sem vállalkozásban, hanem csak egy kis fél-önellátó gazdálkodásban segédkezem édesanyámnak. De nem is tudná senki fölmérni, mekkora anyagi vagy eszmei hasznot hoztam a lakóhelyemnek az erdei szemét összeszedésével, az erdőcsőszködéssel, vagy éppen mennyit ér a nem anyagiasított irodalmi tevékenységem. És egyáltalán, ott próbálok jót tenni az országgal, ahol érem, annak ellenére, hogy a pénzügyek tekintetében olyan, mintha nem is léteznék. Százezrek sokkal kevesebbet tesznek a hazájukért, holott fizetnek adót. Ha külföldre mennék, akkor sem volna másként, megtennék mindent a hazámért, amit lehet.
És mivel tényleg elvi kérdés - szavazókörönként néhány szavazat -, a külföldi magyarok szavazati joga ellen nem lehet igazán olyan kifogás, hogy a mi sorsunkról döntenek, emiatt nem lehet etikátlannak nevezni. Ők csak azt fejezik ki, hogy még mindig fontos nekik az anyaföld, hogy még mindig és továbbra is magyarok akarnak maradni. Megfosztani őket ettől a lehetőségtől viszont roppantul etikátlan volna.