Jobb későn mint soha elven most jutottam el oda, hogy megnézzem.

Érdekes volt, hogy - bár nem is igazán erre számítottam - nem tolta az arcomba a konklúziót, hogy a háború rossz, éééérteeem? "Csak" pár veterán elmesélte, hogy ő hogy élte meg az egészet, az elejétől a végéig: kihívás, hecc, rettegés, halál mindenhol. És közben peregtek a képek, pontosan ugyanazok a képek, amiket ők is láttak, ott, élőben, 100 éve.

Tegnap már későn kezdtem el nézni, arra gondoltam, átpörgetem, vagy megnézem a felét este, és a másik felét majd ma munkába jövet a villamoson. Ehhez képest szerintem nem is pislogtam, annyira lekötött, végül hajnal egykor feküdtem le Minden pillanata fenntarttotta az érdeklődésem.

A leggyomorbavágóbbak mégsem a háborús jelenetek voltak, hanem az utolsó pár perc, amikor elmondják, hogy a hazatérésük után az otthon maradtak mennyire nem értik meg, ők hogy mit éltek át, és mennyire nem is érdekli őket... Erről a klasszikus jutott eszembe: "Those who do not know history's mistakes are doomed to repeat them" Ironikus hogy mennyire hamar bebizonyosodott ez akkor...

És hogy a záró mondatok a háborúról mennyire egybehangzanak mindenkinél: "Bármi áron el kéne kerülnünk. Egyszerűen nincs rá elég jó ok".

[ Szerkesztve ]

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"