Ha az orvos javasolja, az egy más dolog. De ha a gyereknek van egy bakteriális fertőzése, az orvos ad rá egy szűk spektrumú antibiotikumot, akkor nem biztos, hogy fejére kell szarni.

Én is sokat betegeskedtem, és 18 voltam, mikor kikapták az akkorra szétrohadt mandulámat. De immunológiai oka volt annak, hogy lényegesen előbb nem szedték ki.

Szóval a hideg futkos a hátamon, mikor a mindenféle orvosi tapasztalat nélküli szülő felülbírálja az orvost. Információt adhat, sőt, adjon is, de a diagnózis és a kezelés az orvos dolga. A szülő dolga, hogy beadja a gyerkbe a gyógyszert.

Az antibiotikumoknak pedig semmilyen problematikus mellékhatásuk nincs, amennyiben a gyerek nem gyógyszerérzékeny, és értelmesen adják neki. Javaslom megszívlelésre néhai barátom történetét, akinek gyomorrákja volt, nagyon hamar voltak jelei, az első jeleknél mondtam, hogy orvoshoz kell menni. De az anyja jókeresztény módon kijelentette, hogy nincs orvos, csak isten és a természetgyógyász. Beledöglött a srác. Nem meghalt vagy elhunyt, hanem beledöglött, mert az utolsó stádium végefelé diagnosztizálták, és közölték, hogy teljesen felesleges bármilyen kezelés, mert napjai vannak hátra.

Jelen esetben kicsitomival értek egyet. A szülőnek joga van azt tenni, amit akar, és úgy gyógyítatni a gyerekét, ahogy akarja. Csak nem kell meglepődni, ha nem minden úgy alakul, ahogy terveztük, és mondjuk egy szövődmény miatt asztmája lesz a gyereknek.