Nézd el nekem, de kicsit most lefordultam a székről, mivel az illető egy lány. Viszont hogy komoly is legyek, ez a "nem is tekintett barátként" dolog már megfordult a fejemben, miután említette egy ismerősöm. Sok tény igazolná is, bár igyekszem az ártatlanság vélelmét fenntartani. Egyébként mikor ezt lezártam vele, én 19 voltam, ő pedig 17. Mostanra én nem lettem öregebb, ő pedig 18 lett. Változni sokat fog még ez, az fix. Bár mint írtam a halkownak szánt válaszomba, igyekszem az elfelejtés felé terelni ezt a változást. Jobbnak látom így, mert ha folytatja a jelenlegi viselkedését, nem hiszem, hogy maradna bennünk bármi közös is. Meg hát békét biztos nem kötnék, mivel az a kísérlete, hogy hátba támadjon, eléggé eltüntette a bizalmam felé.

A Csernusi logikára pedig: Fájni igazából nem fájt, és ma sem fáj. Sokkal inkább idegesít, mert másodjára követtem el azt a hibát, hogy ennyire megbízom valakiben. Mondjuk sejteni nem sejthettem, hogy ide jut a dolog, de valahogy akkor is hibának érzem. Az viszont igaz, hogy még foglalkoztat kicsit, mi is van vele. De utána egyből rájövök, hogy tulajdonképp nekem erre már nem kell gondoljak, mivel semmi közöm hozzá.

Nyugodj békében Integra!