Tulajdonképpen igen, de a nagyobb tár- és számítási kapacitás következtében a sakkprogramok elvi szinten is megváltoztak.
Sakkelméleti szempontból a játszmát megnyitásra, középjátékra és végjátékra lehet bontani. Korábban jellemzően úgy épült fel egy sakkprogram, hogy (ahogy egyébként a humán sakkmesterek is) a megnyitás esetében (mivel véges számú változattal kell kalkulálni: "csak" 20 féle kezdőlépést lehet tenni szabályosan stb.) "kottából dolgoztak" le volt tárolva X lépésre előre, hogy adott változatban mit kell lépni. A végjáték esetében, mivel megintcsak kevés számú variációs lehetőség van (eleve jóval kevesebb bábu van a táblán stb.), illetve tipizálhatók az egyes végjátékok, egy jól megírt sakkprogram verhetetlen volt. Ellenben a középjátékban, ami ugyan szintén tipizálható, de számtalan variáció létezik, a gép kénytelen volt (aképességéhez mérten X lépésre előre) változatokat számítani, és megjátszani az általa legjobbnak ítélt folytatást.
Manapság az erősebb gépek lehetővé teszik egyrészt a több lépésre előre történő, "brute force" változatszámítást, másrészt akár többmillió játszma eltárolását és az azokból történő "puskázást" is.

"Bonyolult kérdésre egyszerű választ keresni helyénvaló, de ritkán célravezető megoldás" (Wayne Chapman)