Zajban a nagyobb szenzornak előnye van, de nem ég-és-föld, mint amennyire egyesek felpumpálják.
Pixelszinten nézve (ezt értem egy Adobe Camera Raw 100%-os nézete alatt mondjuk) alig van különbség és amit mondasz, azzal egyetértek. Viszont a végeredményt sosem hagyom azon a felbontáson, hanem többnyire lehozom kisebbre, fullHD most még, nemsokára 2K, 4K, nem tudom. (Igazából, fhd-ből is pokoli jó A4-et lehet előhívatni pl. DFL-nél). Na itt már nagyon nem mindegy, mi történik a zajjal és hogyan, mert ha pixelszinten hasonló ISO teljesítményűek a szenzorok, de a fullframe a puszta fizikai mérete miatt mondjuk nem 16MP hanem 64, máshogy "olvad bele" a sok zajpixel a megmaradt használható infóba a képen, előny a nagyobb MP oldalán, ergo a FF oldalán. A sűrűbb Bayer csak hab a tortán, nem mintha nagyon észlelhető lenne, de elméletileg jobb.

A 85 f1.4-en portrézás egy kocka-buzulás, már elnézést a kifejezésért. Portré-távon f2~2.8-ra rekeszelek, hogy mindkét szem, az orr és a fül is éles legyen.

Én is. Nem azért ez a kedvenc 85-ösöm, hanem mert - túl az alap optikai adottságain, hogy most ez egy 1.4-es, pokolian éles profi üveg - számomra hihetetlen jó a bokeh-ja. Egyrészt kicsit a régi Sigma-kra és Zeiss-okra hajazó selymes DOF, kevés zavarossággal (ez amúgy ilyen tök szubjektív dolog, de én mindig hidalok a képétől), másrészt nincs akkora cateye bokeh gömb a háttérben, mint bármelyik alternatívájánál. Szóval ha elém tennék az ezzel egy ligában játszó Kanyon 85L-t, Batis-t, Nikkort, Art-ot, akármit, gondolkodás nélkül a Sony-ért nyúlnék. (Van ennél is cateye, a beeső fény szögétől függ, de az összes 85-ösnél enyhébb és később jelentkezik). Mondjuk ez ízlés dolga, de engem spec pont arra visz az ízlésem, hogy utálom a cateye-t..

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá