"Azt az érzést viszont nem élhetik át, amit Marikám érzett, amikor feleségemnek neveztem, vagy amit én éltem át, amikor férjének nevezett."
Vagy azt az érzést, mikor kimondják azt a bizonyos boldogító igent.
Én mindig meghatódom, amikor ez elhangzik egy esküvőn. Valaminek a végét, és valaminek a kezdetét jelenti. Persze, fel lehet ezt úgy is fogni: ugyan már, ez csak egy szertartás, szeretik egymást, együtt akarnak élni, minek ekkora felhajtást csinálni ebből? Minek ehhez nézőközönség? De, mint sok más szertartásnak, ennek is van jelentősége. A két ember életében mindenképpen.
Függetlenül a "papír-nem papír" vitától, ez egy szép pillanat.
[ Szerkesztve ]
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
