Ha jól értem, a "soulslike" lényege kb. annyi, hogy minden ellenfél olyan, mintha egy fő Boss lenne nehézségben... Szóval fél órányi szenvedés és konstans fail, mire kiismered a védekező és a támadó taktikát ellene. Aztán ebből a karakterből lehet vagy 10, vagy 20, esetleg 100 is a játékban, az már mind ugyan az lesz (lenne). DE: még így is piszkosan nehéz, mert ez még mind nem elég, pl. van amelyik random módon csapkod, vagy ugrál, vagy veti be a szuperpowert, kell a szerencse is (nem kicsit), meg mondjuk egy felmikrózott citromos téli fagyi, hogy valami "élvezhető" és "rewarding" is legyen a több órányi szenvedésben...

[ Szerkesztve ]

Nehéz játék megleszek nélküle.

Amúgy az utóbbi 20 év be nem adtak ki olyan nehéz játékot mint a DArk Souls 1, a 3. része is sétagalopp ahhoz képest.

Nem ez a zsaner lenyege. Es a sima ellenfelek kozel sem mondhatoak fo boss nehezsegunek. Vannak nehez boss-ok, meg erosebb ellenfelek es valoban nem egy konnyu jatek, de egyaltalan nem igaz, hogy a jatek egy konstans ververejtekes, kinzoan nehez szenvedes lenne. Csak mindenki esz nelkul ezt hajtogatja.

Megszokni nehez a komotosabb harcrendszert, meg turelmesnek kell lenni, nem szabad esz nelkul tamadni, hanem meg kell varni a megfelelo alkalmat.

En szemely szerint kitoltam az osszes Souls reszt es a Bloodborne-t, pedig soha semmilyen jatekot nem jatszok normalnal nehezebb fokozaton es nem is keresem a kihivast. Crash Bandicoot 1 az N. Sane Trilogy-ban szerintem messze nehezebb volt, mint barmelyik Dark Souls.

Csak azért is írtam pl., mert nem szeretem a "szívatós" játékokat. Pl. olyan platformereket sem, ahol mindig idegre centizgetni kell. Sok játékot agyon is tudnak ezzel csapni. Pl. ott volt az Ori első része, tetszett is, jó volt a játékmenet, aztán vagy 3 órányi "sima" játék után jött egy olyan rész, amit alig tudtam vagy 12 próbálkozásból megoldani. És ki tudja még hány ilyen rész van benne. Vagy a Quantum Conundrum, nagyon frankón megcsinált gondolkodós játék, a feladványok néha nagyon nehezek, de mindet meg lehet oldani gondolkodással és próbálkozással, aztán már eléggé a vége felé egyszer csak jött egy olyan full ugra-bugrálós centizgetős (és tök felesleges) rész, aminek vagy 100X neki futottam, de nem sikerült túl jutni rajta. Egyértelmű direkt szívatás. No erre mondom, hogy a fene az ilyenekbe.

Kinek mi Én se vagyok oda a szenvedésért de ha már felhoztad az Orit mindkét részt imádtuk a feleségemmel annak ellenére hogy sokszor megszenvedtünk vele. Vagy ott a returnal szerintem megszámolni se tudom hányszor haltam meg a 3. Bosson illetve az oda vezető úton mégis annyira lekötött és akkora sikerélmény volt végigvinni hogy már rég nem éreztem ilyet egy játéknál. Szval igen idegölő tud lenni de sokkal nagyobb a sikerélmény.

A látványvilág, a halandzsa nyelv, a karakterek... ez véletlenül nem a Warframe univerzumára épít?

A soulslike jatekokhoz pont hogy szerencse nem kell.

Ikea Tafjord, Kínai indukciós töltő, Victorinox Traveler, 10 Tojás M (3 már hiányzik),Rádiós ébresztőóra piros kijelzővel, Varta akkutöltő