>Egyedül lenni nem jó.

Az emberek nagy részében túlteng a hiúság. A magamutogatás a vérükben van, lételemük hogy mások előtt villogjanak új autóval, házzal, frizurával, új cipővel, új ránctalanító krémmel stb. Az ilyen emberek természetesen nagyon gyűlölik a magányt.
Ám az a kisebbség, akik tesznek mások véleményére, akiknek nem számít hogy néznek ki, hogy áll a frizurájuk, milyen autóval járnak stb., nekik a magány nem átok.
Én is e második csoportba tartozom. Ha hónapokig nem találkoznék emberekkel, az sem zavarna. Sőt
Az meg kifejezetten zavar amikor a munkámat dicsérik.
Igen, tudom. Defektes vagyok

[ Szerkesztve ]

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

Engem azért zavar, ha a munkámat dicsérik, mert akkor a fejembe száll. De ha nem dicsérik, az is zavar. Egyszóval még defektesebb vagyok.

"nincs rá lezsóidő"

"Elsősorban spirituális az értékrendünk"

Kár, hogy a nyugati kultúra jegyében lépten-nyomon meg akarnak minket változtatni. Jó példa erre, hogy amikor multinál dolgozom, akkor szinte ugyanazok az emberséges emberek mennyire hűvösen viselkednek egymással. Maximum klikkek vannak a hatalmas gépezetben.

Míg ha kis cégnél melózom (most), akkor a nagy családon belül sok kicsi család van, és ezekben a kisebb csoportokban lévő személyek közel állnak egymáshoz.

Nem kérdés, hol érzi magát jobban az ember.

[ Szerkesztve ]

"nincs rá lezsóidő"

Nekem jo egyedul. Amikor hazaerek tudom, hogy a nyugalom szigetere erkeztem, nem kell alkalmazkodnom senkihez es semmihez. Egeszen a masnap reggeli munkakezdesig azt es ugy csinalom, ahogy en akarom. Amint emberek koze lepek elojon a furkalodas, kibeszeles, eltaposas, lenezes stb stb. Nem engem, erre eselyt sem adok, csak nem tetszik amit latok es hallok. Nem beszelve a hulyesegrol. Az emberek nagy resze nem komlett, gondolkodni keptelen leny. Gyakran undorodom az emberektol.

[ Szerkesztve ]

Ha van önkritikád, meg tudod ítélni a saját munkádat. Jól esik ha megdicsérik, de ha eltúlozzák, azt bizonyára észreveszed, s így nem száll a fejedbe.

Rokonlelkek lehetünk
Nekem még annyi plusz szerencsém van, hogy én a heti 5 napból négyet itthon dolgozom. Az irodában meg rajtam kívül csak a főnök szokott előfordulni, ő meg jó fej.

Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.

Ha a palinkat is szereted ezek melle, akkor biztosan.

Csatlakozom a társasághoz.
Régen közösségi ember voltam, nehezen tudtam volna elképzelni, hogy egyedül legyek. Sajnos kifordultak az emberek önmagukból, és amilyenek lettek, az már nem az én világom. Az i-re a pontot az özveggyé válásom tette fel. Egyedül maradtam, megtanultam egyedül, mondjuk úgy, magányosan élni.
Mikor közelgett a nyugdíjba vonulásom, a kollégáim azt mondták, hogy: te Józsi, marhára fogsz unatkozni otthon. Tévedtek. Jól megvagyok egyedül, bár szívesen beszélgetek bárkivel.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Én is pontosan így vagyok ezzel.

Az emberi irígység, s az igazságtalanság az ami nagyob fel tud bisszantani.

" Agyalok és cselekszem, de nincs az az isten hogy feladom és lefekszem " ...

Annyit fuznek meg hozza a gondolathoz, hogy szeretem a tarsasagot is. Amelyiket en valasztom magamnak, ott jol erzem magam. A gondok akkor kezdodnek, mikor kenyszerbol megyek olyan emberek tarsasagaba, akik nem az altalam kedvelt kategoriaba tartoznak.