Kapkodsz. Csillapodj.
Még mindig játszunk.
Elhagytad a környezeted, mert (akkor) komolyan gondoltad, hogy feladod a múltad, hogy a lánnyal élhess.
Akkor komolyan gondoltad. Akkor teljesen biztos voltál benne, hogy életed csak a lány mellett lehet teljes.
Mára viszont úgy érzed, hogy hibásan döntöttél. Nem szépítesz, ezt bizony a lány arcába vágod, és közlöd vele, hogy elég volt, elhagyod. Megjegyzed, hogy elrontottad miatta az egész életed.
Csak beszélgetünk. Játszunk a gondolatokkal. Ne feledd, fordított a szerep.
Tényleg értelmesen cselekedtél, amikor elhagytad a biztonságot, és összekabátoltál ezzel a ragaszkodó lánnyal? Volt értelme?
Ha igen, akkor mi értelme annak, hogy most eleged lett az egészből?
Ha nem, akkor miért tetted?
Megbántad, elmész, és a lány fejéhez vágod, hogy tönkretette az életed.
Mit vársz tőle?
"Ő.. azt mondta szeret, szerelmes, de fogalma sem volt róla, ezek mit is jelentenek, úgy tűnik."
Ez van, cimbora. Gyermeki naívság. A szülei nem engedték őt felnőni.
"Én hittem neki, elhittem, bíztam benne, hittem hogy tényleg ezt akarja."
Más is hitt, bízott volna, én is hittem, bíztam volna. De hááányszor???
"Én a helyében évekkel ezelőtt elköltöztem volna otthonról, de ha csak most, akkor se olyannal, akit nem is szeretek igazán, csak épp kapóra jön, hogy ennyire szeret."
Sokrétű a mondat.
Kezdjük ott, hogy amíg Te meg nem jelentél, nem volt probléma. Miért kellett volna elköltöznie? Totális védelmet élvezett, és ez biztonság érzetet ad.
Hogy csak most? Nos igen. Megpróbált valamit. Egyébként jól kapisgálsz.
"...épp kapóra jön, hogy ennyire szeret.""
Nézd, ez a lányka maga sem tudja, hogy mit akar. Erről volt már szó.
Előnyére szóljon, hogy megpróbált valami újat egy szerető társ oldalán.
Hátrányára szóljon, hogy a szerető társat megtagadja, és alaptalan váddal illeti.
Most ennyi. Remélem, hogy beszélgetünk még.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)