De mennyi mindent írhatnék én is... Főleg negatív dolgokat a munkáltató részéről.
Kis pénz kis foci. A bánatos ***** sem fog egy perccel sem többet dolgozni mint kell, pláne nem más helyett. Ez egy rossz hozzáállás. Megszokják és utána már elvárássá nő.
Persze ha az ember a maga ura (vállalkozó), az más tészta, "jót s jól" és megvan a látható eredmény.
De addig, amíg alkalmazott az ember, ami a dolgom azt elvégzem becsülettel, aztán miután lejárt a munkaidő össze is dőlhet az épület, tajtékozhat a főnök az se érdekeljen senkit se, irány haza a családhoz.
Egyszer ne fizesse ki a túlórát vagy csúsztassa le, legközelebb be kell inteni neki, sz**jon lovat egyedül vagy keressen más balekot.
Szeretem mikor beleírják a munkaköri leírásba: +amit a főnök mond.
Aztán tehet egy szívességet. Egyszer azt mondták előző munkahelyen, másszak fel a polcrendszer tetejére leltárkor (~2 emelet magasra, sisak és egyéb védőeszközök nélkül). Megmondtam, h akinek két anyja van és odébbmentem. Lett következménye? Kerestek egy nyalist.
6 nap után kérték menjek be még egyet túlórázni, mondtam nem. Ki volt akadva a főni, h mi az h nem!? Csak visszakérdeztem, h melyik részét nem értette?
Nem vagyok köteles egy héten 7 napot dolgozni 12 órában. Ennyi. Pont.
Mikor felmondtam, azt mondta h nincs itt nekem jó helyem? Ígért fűt-fát, h majd jövőre... Aham. Nem.
Akkor azt vágta hozzám h idézem: "szarban hagyom a céget". Ámen.

Mindeki döntse el mennyit ér az annyi és annyit tegyen a kasszába, amennyit aztán ki tud venni. Ennyi a képlet.

[ Szerkesztve ]

/// "A félelmet lazán arcul csapom és fricskát nyomok az orrára" (T.B.A) ///