Én a cocializmusban (by hofi) voltam kisdiák. Úgy verték a kölköket mint a répát aztán csak felnőttünk valahogy. Kaptam én is néha mert mindig jó gyerek voltam.

Emlékszem amikor a napközis tanár csak mert uzsonna alatt beszélgettem a padtársammal a fülemnél fogva rántott ki a padból.
Emlékszem, hogy anyám ezért majdnem felpofozta másnap amikor eljött értem.
Emlékszem amikor a nővéremtől kapott helikopteres kvarcjátékom elvette ugyanez a fültépős vén fax és nem adta vissza mert eltűnt a kulcsra zárt tanári asztalból. Valószínű "visszaadta" egy másik gyereknek a demens vénember csak elfelejtette vagy egyszerűen kidobta, hogy kicsesszen velem.
Emlékszem, hogy az osztályterem karácsonyfára bevitt tök király retró karácsonyfa fényfüzérünket simán lenyúlta valamelyik osztálytársam mert pechemre beteg voltam amikor téli szünet után lebontották a fát és valaki hazavitte. Persze senki nem látott semmit. A tanár sem.
Emlékszem hogy az ellenőrzőmbe került vagy négy beírás mert véletlenül mindig otthon felejtettem az iskolaköpenyemet.
Emlékszem az első igazgatói figyelmeztetésemre. Technika órán gyurmáztunk még a régi jóféle olajos barna gyurma volt akkoriban és valamelyik barátom kitalálta, hogy óra után gyúrjunk kis galacsinokat rajzoljunk a táblára céltáblát és dobjunk célba. Nem kellett volna.
Emlékszem amikor nyelvtan órán akkora pofont kaptam, hogy percekig nem hallottam a fülemre mert tollbamondás helyett tollbadumát írtam a papírlapra amit kiosztott a vén szipirtyó. Vert rám akkorát...
Emlékszem, hogy hetedikben egy tanárnő meg akart nyírni mert hosszú hajam volt. Hetedikben bzzdki!
Emlékszem ahogy a kémia tanárnő hozzám baszta a kémia szertár kulcscsomóját (vagy 10 db kis szekrénykulcs tuti volt rajta) mert a padtársam beszélgetett az előttünk ülővel. Szarul célzott a banya és engem talált el. Semmi bocs vagy valami, hát anyád. Mellkason talált vele, még jó, hogy nem pofán. Ezek amúgy tök általános dolgok voltak a sulinkban.

Változnak az idők. Ha ma gyerek kap egy maflást egy óra múlva ott a szülő balhézni fel sem merül benne hogy az aranyos egyetlen kicsi fiacskája ment házhoz a pofonért. Én meg el se mertem mondani otthon a stiklijeimet mert megkaptam volna a magamét még ott is. Nem védem a pofozkodó tanárokat de manapság úgy kinyílt a csipája a kölköknek olyan de tényleg olyan sokat megengednek maguknak, hogy én azon csodálkozom, hogy ilyen kevés pofozkodó tanáros eset kerül napvilágra. Nyilván egy saller nem megoldás semmire de, na... értitek.

[ Szerkesztve ]