Na igen. Műsor előtt 10 perccel már fel van robbanva a chat a sok semmitől.
Csak nézem... Nézem... Nézem szinte megbabonázva az értelmetlen üzenetek fojamát, mintha a hülyeség gátja szakadt volna át, és az agyam egy távoli szegletében ott motoszol az a rettentő tudat, hogy minden egyes csepp mögött egy élő ember, egy másik tudat, egy elveszett lélek, mely feladta minden emberségét és eggyé olvadt a lélektelen, alaktalan tömeggel. Villámként csap belém a felismerés, elborzaszt, megrémít, majd gyorsan bezárom a chat-oszlopot. De a tudat ott van. Motoszol az agyam egy távoli szegletében. Hiába nem látom, attól még ott tombol az őrület folyama...
Sub-Dungeoneer lvl -57
