Arra, hogy a különbséget éld fel, nyilvánvalóan nem célozhatok, hiszem szerepelt, hogy a fenntartása drágább, tehát arra kell félretenni.

De mondok két szélsőséget:
én megvettem a panel lakásomat két misiért anno, most 10-ért simán el tudnám adni. Közben körülbelül télen 20-25 rugóval, nyáron 5-8 rugóval kerülhet többe fenntartani, mint egy hasonló szintű családi házat. Akitől vettem, az akkor építette fel a 40 misis vityillóját (nyilván nagyobb méret, de akkoris). Másik ismerős az enyémhez képest kétharmad akkora társasházi lakást vett, felvett rá 15 év hitelt (ráadásul a vásárlás időpontjában is tudta, hogy családtervezési elképzelései miatt kicsi a lakás). Ha nem csinál előtörlesztést, akkor a következő 15 évre bebetonozta magát, muszáj, hogy legyen munkája, kocsira csak visítva költhet, stb. Ez is egy szemlélet, én nem mondom, hogy aki családi házra költ, az helytelen. Én nem tudom garantálni, hogy mindig lesz munkám, azt meg nem szeretem, hogy végeláthatatlan időre előre be van osztva a fizetésem.

Ennek ellenére azt mondom, szerintem jobb, ha az ember az indulásnál spórol és a megtakarítást valami jó befektetésben helyezi el. Pl. vállalkozást alapít vagy beteszi befektetéssel kombinált életbiztosításba és hagyja dolgozni a pénzt.

A dolog tisztességes elemzéséhez azt is meg kellene fontolni, hogy kinek mennyit ér meg a környezet, hogy a gyereke milyen helyen nő fel, stb. stb. Ezek szubjektív, nehezen forintosítható kérdések.

A lakó mutyizást én nem látom akkora problémának, EU szabvány szerint egyéni fogyasztást kell mérni, mindenkit ki lehet zárni a fogyasztásból, aki nem fizet. Elfogadom, hogy egyes házak bekerülhetnek egy tartozásspirálba, ahonnan nincs kiút, mert nincs rá pénz.

Az alap gondolatom pedig az: mindenki azt csinál, amit akar, én nem teszem betonba a nemlétező pénzem.

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis