Hát tudjátok én is eljátszadoztam a gondolattal már régen is, amikor a legtöbb az ötös lottón kb. 5 millió volt.
Elképzeltem, hogyha megnyerném a lottó ötöst, mit csinálnék vele. Erre anyám megkérdezte, hogy mennyit adnék belőle.
Mire én - hát képzelj magadnak Te is! -
Besértődött!
Pedig hát csak képzeletbeli volt, és vicc is, nem lehetett kihagyni.
De egy biztos, megpróbálnék ilyen ember maradni, mint most, mellőzve a nagyúri dolgokat, hisz nem a pénz számít, persze jó ha van pont annyi, amennyi kell!
De nem adnék alapítványoknak, inkább magam keresném meg a rászorulókat, vagy venném meg azokat a dolgokat, amikre szükség van.
Talán egy olyan intézmény létrehozását próbálnám meg, hogy a nagy szegénységben, nyomorban élő gyerekeknek olyan bentlakásos sulit, /ez a férjem ötlete/ ahol megtanulják a fürdőszoba, WC-használatot, kötelező a tanulás, és ha hétvégén hazamennek a szülőkhöz, különbséget tudjanak tenni a jó és rossz között, ami talán ösztönözné kicsit őket arra, hogy a jobb élet felé a tanulással visz az út.
Sok alapítvány majdnem többet visz el, mint a bevétel. Az ilyeneket is csak társadalmi munkában engedném végeztetni.
Mert a lényeg az, ha szarul megy a dolgom, létrehozok egy alapítványt szegény gyerekeknek, v. bárkinek, aztán a zsé nagy részét lenyúlják az alapítványi tagok, ilyen-olyan jogcímen. Hát ezt ne!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Tisztelet a kivételnek!!!

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. Victor Hugo