Aki életében csak egyetlen alkalommal is lottót vásárolt, az bizonyosan eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő nyerné a sok százmilliós, esetenként többmilliárdos főnyereményt.

Álomautók a garázsban, nálam ilyenkor több Porsche is befigyel, és az a garázs sincs ám akárhol; a Balaton északi partján egy gyönyörű szőlősbirtok kilátással a tóra, és/vagy Budán valami szenzációs villa, panorámával az Országházra. Csak hogy hurrikán esetén is lehessen nyugodtan tűzijátékot nézni. S a virtuális nyertes az élet egyéb területein sem tagad meg magától semmit sem: mindenből a legjobb, legdrágább, legújabb kerül a képzeletbeli bevásárlókocsiba.

Egyvalamivel viszont senki sem foglalkozik, jelesül, hogy mi történne ilyen esetben az emberi kapcsolatokkal. A családdal még csak „elbánik” az ember, kiszámolja fejben, hogy melyik rokonnak mennyit utalna a számlájára, de mi lenne a barátokkal?

Gondoljunk csak bele, hogy ha most leülünk az ismerőseinkkel, nagyjából azonos problémákat oszthatunk meg egymással: mennyi a távfűtés, mekkora összeget zabál föl a részletre vett autó, mennyit kellene minden hónapban félretenni, hogy abból valami értelmes összeg legyen néhány év múlva, és miért nem sikerül takarékoskodni. De milyen sorsra jutnának ezek a kapcsolatok, ha barátainknak továbbra is maradnának az eredeti problémáik, míg mi a villánkban ücsörögve arról panaszkodnánk: sehol nem lehet megbízható kertészt találni, és már a Mercedes megbízhatósága sem a régi. Vajon eljönnének másodszor, harmadszor is látogatóba? És ha nem, vajon találnánk-e helyettük új barátokat?

Megéri tehát egyáltalán megnyerni a főnyereményt?