A keleti filozófiáknak meg az ezoterikának van egy pontja, ahonnan már csupán problémát és gyötrődést okoz. És akkor megjelenik a filozófiákhoz kapcsolódó ragaszkodás...

A sok gondolkodásnak van egy olyan jellegzetessége, hogy akarva-akaratlanul elvezet oda, hogy rájössz, valami nincs rendben; valami lehetne jobb is. A keletifiló/ezo arra jó, hogy helyrerakjon: megmutassa hol húzódnak az emberi képességek határai (sehol). Elmondja, hogy milyen a Jelennek megadni magunkat, beszél egy csomót arról, hogy milyen az Igazság, meg milyen, aki már érti... De ez mind fikció, amíg nem éled meg Te magad. Honnan tudod, hogy az egész nem egy összeesküvés még Oshoval együtt is?

Régóta azon a kétségbeesett ponton stagnálsz, ahol a dolgokról gondolkodsz. De ez így nem megy. Egy cselekedet végrehajtását mindig (meg)akadályozza a róla való gondolkodás.
Egy cselekedetet vagy csinálsz, vagy gondolkodsz róla, és úgy elmúlasztod.
Teljesen mindegy merre indulsz kalandozni. Minden lépés jó. Hogyan is lehetne ''rossz''? Te így vagy tökéletes! Jogod van teremteni - azért vagy itt! Az egész Élet érted van! Az egész Élet veled van!

A cselekvéshez csupán a kétségeknek kell eltűnnie. Ha félelem él benned, sosem teszel meg dolgokat. A félelem ellentéte a bizalom. Vagy félelem van benned, vagy Bizalom. Ezeknek is megvan a maga mértékük.
Tedd fel magadnak gyakran a kérdést: Milyen most ez a Félelem-Bizalom mércém? Mi tölt most ki? (ugye emlékszel a Rezonancia törvényére?)

A Bizalomra akkor leszel képes, amikor az ezot/keleti filozófiát már a gyakorlati oldaláról tapasztalod önmagadban. Hogy mi az útja? Boldognak lenni. A bizalom, a boldogság, a megértések, a szeretet oldószerként olvasztanak fel. Napról napra egyre több Pillanatban kell megtalálnod a ''gyermeki játékosságot''... ennyi a recept.

A változáshoz itt Hit és Állhatatosság szükséges.

De ne gondolkozz róla. Szellemi táplálékként inkább a tudatos álmodás témakörét javasolnám ezen a ponton.

Alapkérdések Neked címezve:
Mi az álom? A részed, a lényedhez tartozik - kell, hogy értelme legyen!
Amikor éjjel álmodsz, tudod-e, hogy álmodsz? Miért?
Amikor álmodsz, van egy világ körülötted. Mi a különbség az és a mostani között?
Miből tudod, hogy ez most álom vagy valóság?

Megkerestem Neked egy Osho idézetet (A Buddha útja). Majd még kapsz.
Az igazság - van. Nincs szüksége semmilyen erőfeszítésre részedről: nem kell feltalálnod, nem kell megalkotnod. Az igazságot felfedezni kell, nem megalkotni. És mi akadályoz meg bennünket abban, hogy felfedezzük? Nekünk rengeteg hazugságot tanítottak, hazugsághegyek vannak bennünk. Ezek az akadályok, melyek meghamisítják az igazságot, melyek nem engedik, hogy szívünk azt tükrözze, ami van.
Az igazság nem egy logikai következtetés. Az igazság a létezés, a valóság. Mindig itt van - mindig is itt volt. Csak igazság létezik. Akkor hogy lehet, hogy mégsem találjuk? Hogy csináljuk, hogy mégsem vagyunk képesek rálelni?
Úgy, hogy már kora gyermekkorunktól hamis képeket kapunk; előítéleteket, ideológiákat, vallásokat, filozófiákat... melyek mind tévútra visznek bennünket. Az igazság nem egy idea. Ahhoz, hogy ismerd, nem kell hindunak, mohamedánnak vagy kereszténynek lenned. Ha hind vagy, akkor épp amiatt nem fogod ismerni az igazságot; a hinduságod a szemkendő a szemeiden, amiatt nem láthatod az igazságot. Mit értünk az alatt, amikor azt mondjuk, hogy én hindu vagyok, vagy mohamedán, vagy zsidó?
Ezzel azt mondjuk, hogy már ideáim, elképzeléseim vannak az igazságról, melyeket a Bibliából, a Koránból vagy Gítából szereztem... Az igazságot közvetlenül nem ismerem, de már sokat tudok róla. És ez a ''sokat tudok róla'' a legfőbb probléma, amit orvosolni kell.[..]

Az életet nem gondolni kell, hanem élni.

.