Nekünk is sok állatunk volt, rágcsálók, madarak, hüllők, kétéltűek... Jelenleg van két tengerimalacunk és két degunk. Előbbi szerintem hangos (miénk már a legkisebb zacskócsörgés-szerű neszre is éktelenés üvöltözésben tör ki), buta, de nagyon aranyos tud lenni. Szerintem az ember, ha malacot akar, próbálja meg fórumokról beszerezni, vásárolt malacaink félénkebbek voltak, nomeg mégiscsak más, ha az ember tudja a kedvencének a szülinapját
Mikor még csak egyedül volt a Vipi nevű degu, rendkívül szelid volt. Mindig odajött hozzánk, engedte, hogy a nyakánál csiklandozzuk, s ezt egy mosollyal jutalmazta (elég furcsa látni egy rágcsálót mosolyogni Aztán kapott egy társat, Orit, mert magányos volt, gyakran csipogott fájdalmasan. Ekkor a viselkedése megváltozott, többször megharapott minket (innen a Vipi elnevezés, a Vipera rövidítéséből), ennek ellenére ugyanúgy jött volna oda hozzánk, mintha mi sem történt volna. Azóta óvatosabban bánunk vele, de még így is néha-néha a kezembe harap (csak én vagyok olyan bolond, hogy engedjem, hogy rajtam mászkáljon).
Egy állatunkat még mindenképp meg akarom említeni: Mókit, a szibériai csíkosmókust. Rendkívül kedves, okos, tiszta állatka volt, egy családtag. Sajnos vesekövet kapott a nyár elején, és a műtétet követően kirágta a varratot- nem élte túl