Tévedsz. Ismerek (:]) olyan embert, aki józanul a légynek sem ártana, k.o.-n viszont mindenkibe képes belekötni, aki él és mozog. Legyen az kidobók csoportja, a legjobb barátja, testvére, osztályfőnöke, vagy bárki / bármi. Keresi a bajt, és szinte mindig meg is találja. Abszolút 0 gátlás, 0 önkontroll, maximális kiszámíthatatlanság jellemzi. Na jó, innentől E/1. Bizonyos értelemben túlságosan jól bírja a szervezetem az alkoholt más értelemben meg nem. Amikor az átlag már kidőlt volna a piától, mind testileg mind szellemileg, én agyilag szintén ''kidőlök'' valamilyen szinten, testileg viszont a topon vagyok. Tudom, hülyén hangzik.
Lehet tőle ''hallucinálni'', de valóban nem úgy, mint a drogtól. Ill. nem ez a megfelelelő szó, nem ''látomásokról'' van szó, hanem inkább irracionális dolgok racionalizálódásáról (muhaha). Egyszerűen mást hiszek dolgokról, mint ahogy valójában vannak, a valóság érzékelésem nulla. Képtelen dolgokat képes az agyam elhitetni velem, és olyankor 100%-ig az tűnik igaznak, semmi kétkedés nincs bennem. Pl. támolygok hazafelé, néhány 100 méterre a céltól, az egyik kapualjban két ismeretlen beszélget, én meg mennék be a kapun, hogy márpedig én itt lakom, és abban a pillanatban ezt 100%-ig úgy is gondoltam. Aztán felébredek másnap, és mintha az egész egy álom lett volna, de felsejlik egy baljós gondolat, hogy mégsem az volt.
/Felteszem, nem gondolod, hogy emögött rejtett eltulajdonlási szándékom állt, vagy hogy nem jó nekem a saját otthonom. /
hogy akiben nincs benne egyébként sem a kötekedés, (értsd nem fojtja el magában) , az bepiálva sem fog fűbe - fába belekötni.
Rám legfeljebb egy pozitív értelemben vett kritikus életszemlélet jellemző, kötekedés semmiképp. Szóval véleményem szerint korántsem olyan egyszerű a téma, ahogyan leírtad.
Hangsúlyozom, az átlag kidől azelőtt, hogy ezt a szellemi állapotot elérje. Pedig lehet, hogy náluk ''is'' előkerülnének a csúnya gonosz elfojtott indulatok, ha a testük tovább bírná, és tükrözné az agyi munkát.
Lásd álmok. Mindenki álmodik baromságokat, mégha nem is emlékszik rá reggelre, és akkor maximálisan hisz bennük, és sokszor olyan dolgokat tesz meg, amiket egyébként nem tenne. Valahogy így tudnám leírni ezt is, csak itt a tested is működik hozzá, és az álommal ellentétben nagyon is valóságos a dolog. Másnap bizonyosan tapasztalod.
Talán csak az ért meg, aki _pontosan_ tudja mire gondolok, mert elképzelni nem nagyon lehet, és kívülállóknak valahogy nem akaródzik ezt elfogadni/elhinni. Elfogadottabb az a nézet, hogy aki agresszív piásan, az feltétlenül agresszív egyébként is, ha nem látszik rajta az agresszivitás, akkor is benne van, csak elfojtja. Van igazság ebben is, bizonyára számtalan példa igazolja. (Akár hiszed akár nem, az enyém nem.) De kérdem én, ki nem fojtja el az agresszióját? Szerintem minden - a társadalom által normálisnak tartott - ember ezt teszi valamilyen szinten. Tyí egyre inkább megyek offba, end.
Eredeti témára:
Meglehetősen korán kezdtem a témát, nem gátlásoldásból, nem is gizdaságból, egyszerűen azért, mert kiváncsiak voltunk, kipróbáltuk, és jól esett. Jókat hülyültünk tőle, hatalmas nagy poénok születtek egy-egy italozásból. Később bátrabbak lettünk, egyre messzebbre mentünk, jött az első k.o., aztán hónapokig csak minimális pia, aztán a következő durvább alkalom, és szinte minden évben volt egy kettő ilyen. Közötte pedig csak elvétve egy kis szolidnak mondható mulatság. Viszont a durvábbaknál mindig volt valami balhé is, példákat hadd ne. Megtalált a baj, bár utólag visszagondolva még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy egyben megúsztam ezt a zűrös időszakot.
Nem bántam meg azt, hogy kipróbáltam, és azt sem sajnálom, hogy megtetszett a dolog, noha jöttek vele a problémák. Viszont azt igen, hogy az első, majd az x-edik k.o. után is előfordult, hogy nem tudtam a határt. Sajnos nehéz ezt belőni nálam, mert valahogy mindig az a téveszmém kerül elő, hogy milyen jól bírom, még simán jó vagyok egy-két italra. Ami igaz is, csakhogy az ''egy-kettő'' utáni állapotban már nincs megállás sokszor. Úgyhogy még a spicces állapot _előtt_ kell megállnom, ha nem akarok elázni.
Érdekesség, hogy a sörön, jobb borokon és kivételesen jó rövideken kívül egyébként kifejezetten nem szeretem az alkohol ízét. Ennek ellenére nagyon hatékonyan le tudok venni bármiből bármekkora mennyiséget. Aztán lesz ami lesz. Ebből is adódott a probléma egy része, mert bírtam inni is, és a hatását is bírtam nagyon sokáig, ezt úgy kell érteni - és itt most visszakanyarodok kicsit a mondandóm az első részéhez - hogy álltam a lábamon nagy mennyiség után is, tudtam járni, sőt baromi gyorsan futni, másokat cipelni, de hogy agyilag épp hol álltam, az más kérdés. Fura, hogy a számolás ment ált. meglehetősen részegen is.
A topik kérdésére a válasz? Az nincs. Annyit mondhatok, hogy sokmindent megbántam, és sokmindent nem. Mindenképp másképp csinálnám az alkoholizálást, de hogy valamilyen szinten csinálnám, az nem kérdés.
Thank you to god for making me an atheist