A valóságról filozofálni irtó szórakoztató dolog. Szerintem nincs objektív bizonyíték arra, h a körülöttünk lévő világ létezik vagy az megfelel annak, ahogyan mi azt megismerjük. A valóság éppen ezért szubjektív dolog.
Témához kapcsolódó hasonlóan szórakoztató kérdések:
Honnan lehet tudni, h azok a dolgok léteznek, amiket éppen nem látunk, tehát nincs róla tapasztalatunk? Léteznek-e egyátalán? Pl. a kutyám létezik-e, amikor nem látom?
Csak az indukció elve bizonyítja azt, h a kutya akkor is van, amikor nem látom, mert mindig megjelenik, ha a nevét kiabálom, amikor hazaérek. Ugyanakkor az indukció mint a megismerés módja, becsapós lehet, mivel a tyúk is egészen biztosan azt gondolta, h reggelit kap azona reggelen, amikor a gazdaasszony levágta.
Figyelemre méltó az a tény is, h a világ dolgait leginkább mások elbeszéléséből ismerjük meg, így pl. gyerekként megmondják nekünk, h ez a néni az anyukád, a bácsi meg az apukád... ugyanakkor még ilyen alapvető ''igazságoknak'' sem vagyunk igazából a birtokában.
Bár ettől a szilveszteri vacsorát még el lehet fogyasztani, feltéve, h része lesz megélt valóságunknak.

“Don’t shoot, I’m Globish.”