Az, jut, eszembe, hogy:

Kétezer évvel ezelõtt Dzsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy õ Dzsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom, – folytatta eltûnõdve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi!
Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! –
Õ mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –

Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke õt és mindhármunkat én.


Tetszik az írás, BTW

Köszi. Érdekes, amit idéztél. Ami az enyémet illeti, eredetileg nem ilyennek szántam; talán át is írom kicsit, ha rávisz a lélek.

"It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

Nekem is tetszett amit írtál. Bár szerintem ez a mondat spec semmit sem mond: ''Amiként az álom valóság, akként valóság az álom.'' Nem lehet, hogy pl. kimaradt egy ''a'' a második valóság elől.

we all deserve a bit of luck.

Köszi Én névelő nélkül is látom értelmét annak a mondatnak, bár azzal együtt valóban eltérő a jelentése. Mondjuk én jelenleg olyan szinten nem vagyok már magamnál, hogy azon se lepődnék meg, ha holnap reggel ennek az ellenkezőjét gondolnám.

"It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

Én bevallom, az egész irást nemértem. Ez valami erős borozgatás utáni feeling-roham volt, ami kikivánkozott, vagy csak én nem vagyok elég inteligens, hogy megértsem a lényeget?
Ami elsőre eszembejutott róla, hogy régen olvastam egyik filozófustól (jó régi fószer, Rousseau idejéből) valami hasonló tézist. Állitása szerint mi valójában energia-lények vagyunk, benn egy hatalmas lélektárolóban, és álmodjuk kicsinyes életünket. Igen, bármilyen meglepő is, ez nem a Mátrix szabadalma. Jóval előtte kitalálták már
És valójában ki tudja megmondani, hogy létezünk-e valóban? Oké, most megfogtam egy tollat, itt a monitor előttem, ha megszúrom a kezem - fáj, de mindez lehet képzet is. Egy tökéletes álom - hisz ki nem ébredt már úgy, hogy szinte fizikailag érezte az álomban történtek hatását?
Erre gondoltál az irásoddal?

-viszont akkor kiváncsi lennék, mi van akkor, ha felébredünk?

Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999

Sőt, annyira nem a Mátrix szabadalma, hogy a Mátrix előtt filmet is csináltak belőle, amit hálivúd lemásolt, felturbózott, és persze a Mátrix vált ismertté

Megvannak az életnek a maga csodái, de a leggyakrabban közzétett látomásoknál jóval disztingváltabb formában. Példának okáért a Mátrix is teljesen valós elgondoláson alapszik - mindez ez egyszerű emberéletben is megvalósítható minden további nélkül, csupán kevésbé közönséges és haszonleső módon. (Félreértés ne essék, tetszett az első rész, és legnagyobb meglepetésemre sok igazságot véltem látni benne.)

Az írás alapvetően arról szól, hogy az anyagelvűség, a külvilág dolgaira való támaszkodás az embernél, mint szellemi, lelki lénynél sehova sem vezethet. Az álom valóságosságának és a valóság álomszerűségének összevetésével igyekszik közelebb hozni azt az érzést, hogy a kettő talán valahol ugyanaz, és az azonosság kulcsa nem más, mint maga az ember: az ember az, aki látja a világot, aki látja az álmot. Ha a mai intellektuális trendeknek megfelelő formában kívántam volna kifejezni magam, akkor azt írtam volna, hogy:

Az ember összetett lelki struktúrái önmagukban determinálják az élet megélésének módját, mikéntjét; bizonyos fajta szűrőként vagy konverterként közvetítik az egyébként pusztán önmagáért létező környezet és a történések értékrendünkön alapuló eszenciáját. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy az anyagi alapokat nélkülözni látszó álom valószerűsége gyakorta nem különbözik a valóságétól.

Közönséges példaként tudnám említeni, hogy a szüzességem elvesztése előtt álmodtam arról, hogy szeretkezem, és mit ad isten: mikor végül megtörtént, éppen olyan érzés volt, mint ahogy megálmodtam. Számtalan egyéb helyzettel előfordult és előfordulhat ugyanez. Az emberben van tehát az, amit életnek, örömnek, boldogságnak nevez, nem pedig a külvilágban. Százféle eltérő módon is ki lehet fejezni ugyanezt; egy újabb példa erre:

A boldogság, a kedélyállapot, a lelkiállapot alapvetően az életkörülmények sajátosságai és szélsőségei alapján kialakult ''jó'' és ''rossz'' fogalmából következik; abszolút értékek nem léteznek, minden, ami emberi, csupán az élettapasztalatok különbözőségén alapulhat. Éppen emiatt végső soron értelmetlen a külvilág felé fordulva és azt átalakítva az élet jobbítására törekedni, mert az átalakult környezet szükségszerűen az emberi értékrend átalakulásához vezet, hosszabb távon kvázi ellensúlyozva a változást. (Ha egy hiányállapot megszűnik tartós teljesülés következtében, azzal együtt a teljesülés okozta örömérzet is megszűnik.) Az élet jobbításának kulcsa tehát az emberen belül rejlik.

Ezek miatt vallom azt, hogy butaság és gyengeség, ha egyszerű örömök tömkelegével igyekszünk élhetőbbé vagy élménydússá tenni az életet. Ilyesmi egyszerűen nem létezik, szemfényvesztés csupán - ami létezik, az az ember, és az élet csupán az ember - mint egyén - őszinte önmaga felé fordulása, önnön lényének megismerése által válhat teljesebbé.

[Szerkesztve]

"It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

Nagyon jó színvonalas írás!
Bár azért én mégiscsak a hedonista életmódra szavazok!

"A gép pentium 4-es. Mit mondjak még róla?! Leírom mégegyszer. PENTIUM 4." -► Henky83

Köszi. Hazudnék, ha azt írnám, hogy én szándékosan kerestem ezt az utat. Voltak gondjaim gyermekkoromban, amik miatt kevésbé tudtam vagy akartam társaságba járni, és egyéb tekintetben is elszigetelődtem a korosztályomtól. Végül ez lett belőle - de én örülök neki, mert egészen kinyílt, átformálódott számomra a világ, és az élet sok általánosabb problémája is előre megválaszoltatott bennem. Örülök annak is, hogy szerényebben élek, mert így kevesebbet ártok. E tekintetben az embernek kiváltképp nagy a felelőssége.

"It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

Erdekes a gondolatmeneted a valosag mibenleterol!
Nem akarom kicsinyiteni erdekes/ertekes gondolatod sulyat,csak hozzafuznem,hogy a temat Stanislaw Lem igen alaposan,es hatborzongatoan hihetoen kifejtette a *Lymphater utolso keplete*c novellaskoteteben.
Ne higgyjetek,hogy Lem *csak* egy ugyes,fantaziadus sci-fi iro volt...
Szerintem korunk egyik nagy gondolkodoja/filozofusa volt.
Irhatott volna magas szinvonalu esszeket is,de azt maximum parezer ember olvasta volna.
A lebilincselo regenyeiben,novellaiban viszont olyan gondolatokat juttatott el a tomegekhez,amik csak most kezdenek aktualissa,valosagossa valni.Ajanlom a bloggernek is,ha futja idejebol-olvassa el oket...legalabb nehanyat!

verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga

''Az emberben van tehát az, amit életnek, örömnek, boldogságnak nevez, nem pedig a külvilágban.''

Ez egy igaz gondolat.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Miért, melyik másikkal hazudtam?

"It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

A valóságról filozofálni irtó szórakoztató dolog. Szerintem nincs objektív bizonyíték arra, h a körülöttünk lévő világ létezik vagy az megfelel annak, ahogyan mi azt megismerjük. A valóság éppen ezért szubjektív dolog.
Témához kapcsolódó hasonlóan szórakoztató kérdések:
Honnan lehet tudni, h azok a dolgok léteznek, amiket éppen nem látunk, tehát nincs róla tapasztalatunk? Léteznek-e egyátalán? Pl. a kutyám létezik-e, amikor nem látom?
Csak az indukció elve bizonyítja azt, h a kutya akkor is van, amikor nem látom, mert mindig megjelenik, ha a nevét kiabálom, amikor hazaérek. Ugyanakkor az indukció mint a megismerés módja, becsapós lehet, mivel a tyúk is egészen biztosan azt gondolta, h reggelit kap azona reggelen, amikor a gazdaasszony levágta.
Figyelemre méltó az a tény is, h a világ dolgait leginkább mások elbeszéléséből ismerjük meg, így pl. gyerekként megmondják nekünk, h ez a néni az anyukád, a bácsi meg az apukád... ugyanakkor még ilyen alapvető ''igazságoknak'' sem vagyunk igazából a birtokában.
Bár ettől a szilveszteri vacsorát még el lehet fogyasztani, feltéve, h része lesz megélt valóságunknak.

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Így van; az életnek nagyon sok arca van. De sajnos kevés az olyan ember, aki nem csupán a kőbe vésett saját valósága olcsó kiegészítőjeként gondolkodik el a hasonló kérdéseken, hanem valóban szabadon szárnyal, és a mindennapi életében is szem előtt tartja azt, hogy valójában mennyire keveset tudunk a világról, az életről.

"It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

Hu! Vazzeg!
Elvesztettem a fonalat!
Haromszor elolvastam...kulon...kulon franko...de nem all ossze!
Mint ha Thukidudest olvastam volna!
/Pedig filozofiabol allamvizsgaztam!Biz linkelve!/

verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga

Ez a gondolat húzta meg a fülemet, és kaptam fel rá a fejemet.

Tehát, sarkítva a lényeg, hogy a boldogság bennünk van.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Hát még az milyen szórakoztató, ha , ha az ember úgy teszi fel a kérdést, hogy '' a kutyám létezik, ha látom érzékelem?'' vagy csak hallucinálom az egészet. Erről mindig az álmok jutnak eszembe, ott az is nagyon valóságosnak tűnnek...

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Mire gondolsz? A legutóbbi hozzászólásomra? Nem volt abban semmi bonyolult; arról írtam csupán, hogy a legtöbben egyrészt a valóság alapjainak bontogatását is a meglévő alapokra alapozzák, másrészt továbbra is abszolútumként élik meg a korábbi valóságképzetet a mindennapjaik során. Nem könnyű persze láthatatlan kapukat döngetni, kinyitni és nyitva tartani azokat meg még inkább embert próbáló feladat. Nálamnál sokszorta nagyobb emberek sem tudják pusztán elmondani, hogy milyen teendőket ölel fel a teljesebb látáshoz vezető út.

"It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

A szél lobogtatta a templomi zászlót. Két szerzetes arról vitatkozott, vajon a zászló mozog-e vagy a szél. Csűrték-csavarták a szót, de egyikük sem tudta meggyőzni a másikát.
Egyszer csak megszólalt mellettük a hatodik pátriárka:
– Nem a szél és nem a zászló az, ami mozog. Hanem a tiszteletre méltó elmétek.
A szerzetesek riadtan elhallgattak.

Alighogy sétára indultak, mester és tanítványa, vadludak szálltak el a fejük felett.
– Mik ezek? – kérdezte Ma-cu.
– Vadludak – nézett föl Paj-csang.
– Hová mennek?
– Már elrepültek.
Ma-cu megragadta és úgy megcsavarta Paj-csang orrát, hogy tanítványa felüvöltött kínjában.
– Azt mondtad, elrepültek? – harsogott Ma-cu.
Paj-csang feleszmélt.

Csing-jüan Fo-jen szerint a csan gyakorlatok közben két nyavalyát szedhetünk össze. Az elsőt akkor, ha a szamarunkat keressük, pedig rajta ülünk, a másodikat pedig akkor; ha nem szállunk le idejében a szamárhátról.

Terebess Gábor
FOLYIK A HÍD


[Szerkesztve]

"It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

A hallucináció más kérdés, mint az álom/ébrenlét dichotómiája. A hallucináció sokkal jobban tartható érv a világ megismerhetetlensége mellett mint az álomodás.
Az hogy az élet az álom, értelmetlen állítás. Ha mindig csak álmodnék nem lenne fogalmam az álmodásról. Nem lenne mivel szembeállítanom, mivel nem lenne fogalmam az ébrenlétről. Ahogy a hamis bankjegyeknek is csak akkor van értelme, ha léteznek valódiak és van mivel összehasonlítani őket. Ezért az álom fogalmának is csak akkor van értelme, ha szembeállíthatjuk az ébrenléttel. -Ez persze nem rendíti meg a szkeptikus álláspontját, miszerint sosem tudhatjuk, h éppen mikor álmodunk. (Ennek az elméletbnek kritikája rendszerint az álom-ébrenlét minőségi különbségeit , ill. a tudatosságot szokta felvetni.) De legszélsőségesebb szkepticizmus így szól: képzeld el, h te csak egy vegyszerekkel teli lombikban úszkáló agy vagy, amit egy ''gonosz'' kutató elektromosan ingerel és azt az illúziót kelti benned, h élsz.

[Szerkesztve]

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Sajnos bedoglott a lift!
Nem tudlak ilyen magassagba kovetni
Na! Megyek tovabbkepzem magam...

verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga

Koán kérdések... megfektetik az elmét...

Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.

Honnan tudod, hogy mikor a kutyád hívod, nem csak te idézed meg? Hisz gondoltál rá...Ajánlom e gondolat mentén a Vanilla Sky-t (nekem az amerikai változat jobban tetszett, de az eredeti is kötelező...), ott az illuzió eredete az érdekes igazán.

A másik, hogy azért páran vitatnák azt, hogy a gyerek nem érzi ki az anyja...Nem csak abból tudja, hogy elmondják neki, ahogy ilyen vonalon asszem az előző életek ismeretei is kicsit buknak, ha akkor láttam egy fát, most tudhatom milyen egy fa, ha a sivatagban élek?

Szándék - az nem szándék, ami a gyerekkorod volt? ''A döntést már meghoztam, mostmár csak elszenvedem...(megértem)''
Hasonló gyermekkori történetem okán 16 éves korom óta keresem lendületesen a megoldásokat, egy jó ideig a buddhista eszmék kötöttek le, de valahogy pár dolog nem klappolt benne nekem...még azért kutatom...Félreértés elkerülése végett megjegyezném, hogy a legmélyebb tiszteletem feléd, nem beléd kötni akarok, csak felvetek kérdéseket. Próbálgatom az igazságom szárnyait.

...milyen fura, hogy az ilyen blogokra szinte csak kevesek lelkes hada reagál...