"Ráadásul ez is... oké, szuperül ment, vált a másik magra... és ez mennyit fog lassítani a futáson?"
Nyilván az elhagyott mag terheléséből tudjuk, hogy milyen sebességű magra tehető át az adott program szál. Ha a terhelés növekszik, amúgy is menne vissza egy gyorsabb magra.
Ennek a megoldásnak nem feltétlenül az energia takarékosság a lényege.
Ha tartalmaz olyan magokat a processzor, ami túlhatva is alulmúlja a gyors mag energiatakarékos fogyasztását, akkor másodlagos teljesítmény veszteség nélkül lehet a gyors mag(ok)hoz rendelni, magasabb hőtermelési keretet.
Sőt megnyithatja az utat az ARM magok integrálásához. Olyan olyan utasítások esetében amikor az ARM processzor sokkal (energia vagy sebesség) hatékonyabban teljesít, kihasználható lehetne a képessége.
Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!
