A szerelmi bánat az arra fogékonyakban ihlető erejű kín, és talán képesek lehetnek arra, hogy szenvedés helyett, vagy a szenvedést kihasználva elmélkedjenek. Ha így tesznek, az közelebb viszi őket az önmegismeréshez, és a reménytelen szerelem többé nem kín lesz, csupán egy állapot, ami talán más szerelmeket sem zár ki. Én tehát ez esetben nem a láthatóan hasztalan lebeszélést eszközölném, hanem megpróbálnám rábeszélni őket az önismeretük fejlesztésére.
Persze... bizonyára nem minden ember képes minderre, de szerintem sok érzelmileg intelligens férfi és nő meglépheti.
