Az ME3-ban már én is a legelejétől folyamatosan toltam IM-nek a piros betűs válaszokat (nem úgy tudatosan, hogy tudtam mi lesz belőle, csak érzésre). Annyira, hogy a legvégén fejbe is tolta magát, csakúgy, mint Saren. (Ezekért valamiért büszke voltam magamra, hogy véletlenül is összehoztam, csak később olvasgattam, hogy IM-nél kötelezően mindig pirosat kell nyomni, de még Saren-nél sem olyan egyszerű, ha ezt akarom).

Most hogy belemerültem ebbe, szerintem ezt imádtam a Bio játékaiban, hogy tetszésem szerint végigjátszva (kivéve az ME3 utolsó perceit, mert az egy külön mese) mindig gyakorlatilag tökéletes lett a befejezés. Nagyjából épp az történt, és kb. úgy, ahogy szerettem volna. Nem volt ilyen anyázkodás, hogy márpedig XY mindenképp meghal úgy, hogy látszólag semmi értelme, stb. Szóval nem volt olyan, amit ha belezöldültél sem biztos, hogy meg tudtál csinálni, ahogy te szeretted volna, sőt, nagyon is könnyen lett szép a vége.

Bár ennek ugye az volt az ára, hogy mindenkinek kb. egyforma a befejezés, és visszafelé működik a dolog, hogy csak elhitetik veled, hogy számítottak a döntéseid, pedig... hmm...
Mindegy, amíg működik az illúzió, addig jó. Nem kötelező ötször végigjátszva ötödjére is jó élményt adnia, megelégszem 30-50 óra kellemes szórakozással is, és mégannyira sem kötelező fórumokon, wikipédiákon, youtube-on lógva kielemezni, hogy tényleg számítottak-e a döntéseink. Ez csak felesleges illúziórombolás, semmi más. Az pedig mohóság, ha 6 végigjátszásból 6 egyedi élményt akarsz. Sok játék ad 6 órát, amit alig élvezel, és abszolút 0 az újrajátszhatósága, az ME-t még így is többször lehet játszani és legalább 5x ennyi időn át egyenként.

TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."