"Gondolom már mindenki hallott arról, hogy mennyi munkás lépett le, irány külföld!"

Ez egy határozottan pozitív dolog. Pár évvel ezelőtt még azon ment a rinya, hogy a magyar ember mennyire nem mobilis, és mennyire nem beszél nyelveket. Most azon megy a rinya, hogy mennyien leléptek. Akik otthon maradnak, magasabb fizetésért tudnak elhelyezkedni, főleg, ha hiányszakmában dolgoznak, de ez természetesen nem vonatkozik a rabszolga bérért dolgoztatott közalkalmazottakra, különösképpen igaz ez pl. az ápolónővérekre. Sokan hazaköltöznek x idő elteltével, visszaviszik a tudásukat, a pénzüket, egy különböző életszemléletet, az utóbbi különösen ráférne a magyar társadalomra.

A külföldre vándorlás jóval többről szól, mint a pénz, ha háromszor annyit keresnék forintban, akkor sem költöznék haza. Aki ezt nem érti, az valami rózsaszín buborékban él, nem a magyar rögvalóságban, és felesleges is vele leállni, hiányoznak a szükséges szellemi képességek nála.

Az otthoni meg külföldi fizetéseket meg teljesen fals összehasonlítgatni, hiszen rengeteg különböző tényező akadhat. Vidéki Angliában nettó 2000 fontból kiskirályként élsz, Londonban meg egyáltalán nem számít kiemelkedő fizetésnek. Általánosságban elmondható, hogyha itt valami drágább is, akkor is hamarabb keresed meg rá a pénzt, mint otthon, hiszen magasabb órabérben dolgozol, még minimálbér esetében is. Nem meglepő módon, itt egy jó szakember még többet tud keresni, mint otthon, mert itt is hiány van belőlük, nem sokan akarják csinálni, arról már nem is beszélve, hogy a magyar és az angol építőipar össze sem hasonlítható semmilyen tekintetben.

Hogy mit lehet tenni ellene? Már semmit. Az a vonat már régen elment.

[ Szerkesztve ]