Ne is mondd. Délben ebédnél leült mellém egy 11-12 és egy 13-14 év körüli plázagyereknek kinéző kis srác és még komolyan meglepődtem, hogy normálisan köszöntek, jó étvágyat kívántak és értelmesen elbeszélgettek egymással, majd amikor elmentek, szintén köszöntek, további jó étvágyat kívántak. Komolyan jobb kedvem lett tőle.
As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...
