Egy dolog miatt éri meg az új autó (szerintem, de ugye, ezt mindenki így érti és hozzá se kéne tenni): kényelmes, nyugodtabb használatot*. Hogy ez kinek mit ér meg, az egyéni preferencia kérdése. Ha anyagilag nézzük, akkor nehéz védeni az újat.
Két éve néztem egy használt Mondeo-t, még nem volt négyéves sem és 3 milla alatt adták. Új ára akkori értéken kábé 12 misi lett volna ennek is. Elég jól el volt eresztve felszereltségben és motorilag egyaránt; automata, ülésfűtés hátul is, stb, stb. Gariban cseréltek benne váltót 900k körüli összegért. Milyen jó volt a gari, ugye, mondanánk. Csakhogy az Écs-n bukott a tulaj 9 milliót, amiből 10 váltót lehetne venni.
* A csapda része egyben valahol az előnye is: ti. márkaszervizbe hordod, oldják meg. Egy használtnál mire megtalálod azt a szerelőt, aki
- ért hozzá
- meg akarja javítani
- nem csak alkatrészeket cserélget a kliens zsebére
- nem akar átverni:
- nem teszi bele
- nem azt teszi bele
- nem úgy teszi bele
- azt cseréli/javítja, amit tényleg kell

na szóval, ha fentieket el tudod kerülni, akkor ilyen szempontból nem jó az új autó. De ez elég keveseknek adatik meg (nem, még autószerelőknek sem: volt olyan problémám, amivel egy helyi szervizből azzal a felkiáltással küldött el a szerelő/tulaj, hogy az Ő autóját is X helyre vinné az adott hibával).

Az meg, hogy hanyag az előző tulaj, lehet szívás. De gondos gazda esetén is lehet szopóka bőven. Volt X márkájú autóm, amit vattaújan vettem át. Vittem szervizbe rendesen, (elvileg!) megkapta, amit meg kellett kapnia. Az az autó volt tréleren is, meg márkaszervizben is többször találgattak a különböző hibáit illetően. Végül megoldották, de cserélgettek benne dolgokat. Aztán ugyanezen modell faceliftje, benzin helyett dízel motorral, ugyanolyan használat mellett egyszer nem adta be a kulcsot az ugyanúgy négy év és 100ezer km alatt. Szóval lehet szopóka új autóval is, a márkaszerviz sem ért hozzá és a gondosság sem ment meg mindentől.