Ez szimplán hülyeség, bocs. Az írás nem így működik, szinte sohasem saját tapasztalatokról ír az író, hanem a karakterei viszik a cselekményt. Ezen túl az írástechnika kérdése, mennyire lesz érzékletes, ami pedig akkor is tanulható, ha az életét egy szürke szobában tölti az ember. Mondok egy példát: a legtöbb ember ugye megéli azt, amikor van párja, barátnője/barátja, felesége/férje. Én még nagyon sok ideig nem fogom, határozottan állítom, hogy nem, de nem hiszem, hogy ez megakadályozna abban, hogy ebben az időszakban úgy írjak róla, vagy úgy vigyem filmre, hogy életszerű és átélhető is legyen. Sőt, mi több, egyetlen novellám vagy történetem sem saját tapasztalatokon nyugszik, hiszen egész életemben nem történt velem semmi említésre méltó, vagy érzelemmel átszőtt dolog.

Különben sem értem, miért csak akkor mondhatnék véleményt egy játékról, mellyel bár nem játszottam sokat, de kb. minden elemét ismerem, ha még mellé elfogult is lennék. Nem mondtam a WoW-ra, hogy rossz játék. Sőt, egyes elemeit dicsértem is, a fanok mégis támadásnak élik meg. Ez az elfogultság.

[ Szerkesztve ]